Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Tövissi Júlia: Lüsztertechnika ezüst alapon a 18. századi receptes könyvekben
A kézdivásárhelyi-kantai ferences kolostor 18. századi Győztes Immaculata szobra szintén gazdagon lüszterezett: Szűz Mária ruhája sötétrózsaszín, ruharedője aranyiakkal, míg a földgömb kék lazúrral díszített (3-4. kép). Kiindulópont A recept-analógiák kutatása két magyar nyelvű erdélyi recepteskönyv nyomán vette kezdetét. A korábbi, a német Joh. Baptista Pictorio 1713-ban megjelent „Die mit vielen raren und curiosen Geheimnüssen angefiillte Illuminir-Kunst "című recepteskönyvének az 1802-beli, magyarra fordított változata, „Sok ritka és nevezetes Titkokkal tellyes FESTÉS-MESTERSÉG”címmel, Kendi Sámuel egykori etédi református lelkész munkája (5-6. kép). Érdekes párhuzamot teremt az etédi református templom 1802-es datálású szószéke, aminek mind a szószékkosarán, mind pedig a koronáján található ezüst alapon vörös és zöld, illetve sárga lüszterdíszítés alapján feltételezhető az alkotás recepteskönywel való kapcsolata (7-8. kép). A másik erdélyi recepteskönyv Ferencz Antal 1828-beli csíkszenttamási kézirata a „Rövid oktatás az asztalossághoz tartozó és a képfestéshez megkívántaié) némelly festékeknek készítéséről és tulajdonságiról. Az architektúrából” (9. kép). A fetételezhetően festőasztalosként tevékenykedő Ferencz Antalhoz még nem sikerült megvalósult alkotást kötni, ennek felderítése, kutatása a jövő feladata. A recepteskönyvek A munka az egyes receptekben megjelenő anyagok, eszközök, illetve az akár régióként más-más értéket, jelentést mutató mértékegységek (pld. lot, uncia, ejtel stb.) azonosítására, magyarázatára is kitért.6 1. táblázat. A recepteskönyvek kronológiai sorrendje. Szerző Recepteskönyvek Megjelenés ideje Megjelenés helye 1. Joh. Baptista Pictorio „Die mit vielen raren und curiosen Geheimnüssen angefüllte Illuminir-Kunst” 1713 Nürnberg 2. Johann Melchior Cröker „Der wohl anführende Maler” 1719 Frankfurt/Lipcse 3. Pater Bonani „Neuer Tractat von Fimiß-Laquir-und Mahler-Künsten” 1730 eredeti: 1720 Lipcse Róma 4. Jean Felix Watin „L’art du peintre d'oreur...” „Der Staffirmaler” 1753 1774 Párizs Lipcse 5. Johan Arendt Müller „Das Werkstattbuch des Johan Arendt Müller zu Quakenbrück” 18. század 2. fele Quackenbrück/ Észak-N émetország 6. H. F. A. Stöckel „Praktisches Handbuch für Künstler, Lackliebhaber und Oehlfarben-Anstreicher” 1799 (2. kiadás) Nürnberg 7. Johann Conrad Gütle „Gründlicher Unterricht zur Verfertigung guter Firnisse” 1800 Nürnberg 8. Ferencz Antal „Rövid oktatás Az asztalossághoz (...) ” 1828 Csíkszenttamás A tanulmányozott recepteskönyvek (1. táblázat) a lüsztert leginkább a „lakk” fogalmával illetik, emellett „lazúr-munka”, „fimisz”, illetve Ferencz Antalnál „gyintár, vagy gyantár” néven is szerepel. Az aranyszínű bevonatok „aranylakk”, „aranyfimisz”, illetve „aranylakkfimisz” megnevezéssel bírnak. A receptekben a lüszter megnevezése és alkalmazási módjának bemutatása mellett, színezőanyagának és kötőanyagának elkészítési, előállítási módja, technikája is szerepel. Johann Melchior Cröker például két receptet is közöl a „Firenzei lakk” elkészítésére, mely a receptekben a vörös lazúr legáltalánosabban alkalmazott színezőanyaga (10. kép). Ferencz Antal kéziratában a lüszterek kötőanyaga a fantázianévvel ellátott „arabiai gyintár”, ami terpentinolajjal oldott sűrű terpentin gyanta (fenyőgyanta), és aminek elkészítése a következő (11. kép). Az aranylakk receptek száma és variációja meghaladja az egyéb lüszterszínekét. Az alábbiakban egy Pictorio-féle aranylakk receptet és annak Kendi Sámuel-féle fordtását közöljük (12. kép). A receptek összehasonlítása Az összehasonlítás egyrészt a bevonatok szerkezeti felépítésének a jelölésével, másrészt a lüsztereket alkotó adalékok típusának (színezőanyag, kötőanyag, oldószer, hígítószer, egyéb adalék) csoportosítása alapján történt. A lazúrréteg készítéstechnikájának, felviteli módjának, eszközeinek, valamint a rétegekek számának összevetése is szempont volt. 6 A magyarázatok elkészítésénél elsősorban a recepteskönyvek szolgáltak forrásul. Egyéb kiemelendő források, irodalmak: Krünitz, 1733 1858., Szabó 1984., Brachen 2001., Bogdán 1991., Möller 1818. 22
