Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 15. (Székelyudvarhely, 2015)
Bencze Fruzsina: Stuart Mária hercegn és Orániai Vilmos herceg portréjának restaurálása
Állapotleírás, természettudományos vizsgálatok A festmény hordozója egyetlen darabból álló, vászonkötésű, viszonylag durva, sűrű szövésű vászon, közepes vastagságú fonalakkal, anyaga a mikroszkópos vizsgálatok alapján lennek bizonyult. A vászon szennyezett, erősen megereszkedett, hullámos volt. A ruhák díszei és a részletek a vastag szennyeződés és porréteg miatt kevéssé látszottak. A festékréteg kötőanyaga olaj. Repedezett, egyenetlen lakkréteg borította, ami - mint a mikroszkópos keresztmetszet-csiszolatok vizsgálata során kiderült - legtöbb helyen két rétegben jelentkezett. A festékrétegek vastagsága és felhordása nagyon változatos. Az alkotó a ruhák és a háttér kidolgozásánál pasztózusan rakta fel a festéket. A keresztmetszet-csiszolatokból megállapítható volt, hogy a festő „alia prima” technikát alkalmazott, valószínű, hogy munka közben sokat alakított magán a vásznon is (2. kép). A rétegek vékonysága folytán a vászonhordozó struktúrája néhol átütött a felületre. Jól láthatók voltak a kipergések, a kagylósodás. A főképpen függőleges irányban történt felválások utaltak arra, hogy amikor a kép vízben állt, a vászon magába szívta a nedvességet, emiatt keletkezhetett több sérülés a festmény alsó felén. A merevvé 2. kép. 6-os minta az égről. Polarizációs mikroszkópos felvétel, 20x objektív. 3. kép. Részlet Stuart Mária kezéről. 4. kép. A felirat infravörös felvételen. vált rétegek vászonhoz való tapadása a nedvesség hatására lecsökkent, illetve megszűnt, és az alapozással együtt elváltak a vászontól, levelesen felpöndörödtek, a fehér színű alapozó csak néhány helyen maradt meg a festékhiányokban (3. kép). A vakkereten, a nedves tisztítás során grafit ceruzával írott szavakat fedeztünk fel, amik feltehetően a festő nevét („... József’) és a készítés helyét: „Bajza”, „Budapest” tartalmazzák, de a feliratot sajnos a levéltári adatok segítségével sem sikerült pontosan értelmezni (4. kép). Elképzelhető, hogy a jelzet összefüggésben van Benczúr Gyula Bajza utcai Festészeti Mesteriskolájával. A súrlófényben készült felvételeken még kifejezőbben mutatkoztak meg a festmény károsodásai, a mechanikai hatás okozta hasadások, sérülések, benyomódások, a vászon megereszkedése, a kipergések, a felváló festékszigetek a felületen (5-7. képek). Infravörös sugárzásban jobban kirajzolódtak a részletek, így a haj esése, a ruhák és a függöny mintázata. Az UV-lumineszcens felvételen a sötét foltok a lakkréteg hiányait, sérüléseit jelezhetik. Korábbi kutatóablakokat is találtunk a felületen, ezeknél erőteljesebb volt a lumineszcencia, mivel a szennyeződésréteg vékonyabbnak bizonyult és jobban engedte érvényesülni a bevonat lumineszkálását. A keresztmetszet-csiszolatok fénymikroszkópos vizsgálata során megállapíthattuk, hogy a mintákon általában egy színréteg különíthető el. Helyenként feldúsulnak bizonyos színű szemcsék, nincs alaposan összekeverve a festék, bizonyítva az „alia prima” technikát, erre utalhat a rétegek színbeli elosztottsága. Az egyes rétegek vastagsága 15-170 pm között változik. Minden mintán nagy mennyiségben sárga pigmentet észleltünk (felhő, ég), ennek feltételezett oka lehet, hogy a festő a már idővel megsárgult eredeti festményhez igazította művét. A festékrétegek fölött legalább két lakkréteg látható. A keresztmetszet-csiszolatok lumineszcens felvételeiből következtethetünk arra, hogy a második lakkozás később történhetett, mivel szennyeződés húzódott a lakkrétegek között. Átfestések a vizsgált mintákon nem voltak láthatók. A vásznat két rétegben alapozták. Az alapozás színe fehér, vastagsága 20-100 pm között változik. Homogén szemcsézettségü, felülete egyenetlen, az alsó réteg a vászon fonalainak mintázatát követi. Az alsó kötőanyagban dúsabb, lehetséges, hogy gyári alapozás. 16
