Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Tóth Zsuzsanna: A kétszínű oromszegő és a történeti kötéstípusok kapcsolata
Monasterium Wesfaliae, 1650. ILV " . --------------Diliingen, 1723. 32. ábra. Bevágás nélkül kialakított pergamen oromszegő alap 35. ábra. A nyíláson csak a fűzéshez használt pergamencsíkokat húzták át, mivel az oromszegő alap vászonból készült. A másik esetben a túlnyúló szalagot bevágták. A keskenyebb szalagot áthúzták a könyv nyílásán, és a tábla belső oldalára ragasztották, a szélesebb szalagot áthúzás nélkül ragasztották ugyanoda (33. ábra). 33. ábra. A bevágott oromszegő alap. A fatáblák sarkán általában nem alakítottak ki helyet az oromszegőnek csak a tábla sarkát formálták ívesre. A táblák bükkfából készültek, belső oldalukat a metszések mentén rézsútolták. A metszéseket gyakran festették színesre, zöldre, pirosra, sárgára vagy fröcskölték piros vagy piros és kék színnel. A kötésekre, ha csatok kerültek, akkor már csak az akasztós típust alkalmazták. 34. ábra. Lehajtó peremmel készült papírtáblás kötés. A fatáblással párhuzamosan nagy számban készültek papírtáblás kötések is. Ezek fűzése szintén történhetett zsinegbordára, de nagyrészt inkább pergamenszalagokra. A bordákat általában a táblák belső oldalára ragasztották ki, de át is húzhatták a papírtáblákon. Ha a fűzés pergamenszalagokra történt, azokat általában áthúzták a nyíláson. Sokszor képeztek ki lehajtott peremet is a táblák elején (34. ábra). Ilyet fatáblás kötéseken nem találunk. Vászonalapra készített oromszegőket fa- és papírtáblás kötéseken egyaránt alkalmaztak. Létezett olyan megoldás is, hogy az alapok ugyan vászonból készültek, de a vászon mellé egy keskeny pergamencsíkot fogtak, ami lehetőséget biztosított a pergamenszalag áthúzására a nyíláson, és vastagíthatták a pergamen alapot is plusz pergamenszállal. Az oromszegők hímzése azonban legtöbbször csak egyrétegű, nem hajtott pergamenszalagra készült. Nagyméretű kötetnél azonban az oromszegőt a pergamenszalaghoz fogott zsineggel vastagíthatták (36. ábra). Diliingen, 17 36. ábra. Zsineggel vastagított oromszegő alap. A következő kötéstípus már egyértelműen a barokk stílushoz kötődik, a 17. század közepe táján jelent meg. A könyvek nagyrészt polcokra, könyvszekrényekbe, esetleg könyvtárszobákba, termekbe kerültek. Ezért a díszítés hangsúlya a gerincre tolódott, a táblák legtöbbször szinte díszítetlenek. A gerincmezők aranyozását egyesbélyegzőkkel végezték, de aranyozás lehet a bordákon is. A táblákat általában csak keretelő aranyozás vagy vaknyomás díszíti. A díszesebb példányokon a táblák közepén is aranyozott vagy vaknyomásos címerek, egyházhoz kötődő jelképek, monogramok vannak. A csoport kötései általában barna bőrből készültek. A kötésbőrt gyakran csak annak felhúzása után festették. Az alapszínt általában még maga a cserzés adta, a festés az erre felvitt foltos, folyatott márványmintát jelentette, vagy a sötétebb színű fröcskölést. A márványozáshoz a sötétbarna és feketés árnyalatok mellett zöldes színt is használtak. Utólagos készítésükre utal, hogy a beütésen általában nem találjuk nyomukat, illetve egyes helyeken látszik a festés határozott széle. Készítettek hasonló kötéstechnikával egyszerűbb, aranyozás nélküli kötéseket is, ebben az esetben a gerincet csak a bordákat hangsúlyozó vaknyomás díszíti (37. ábra). A könyvekre egyre gyakrabban kerültek címkék, akár 35
