Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Tóth Zsuzsanna: A kétszínű oromszegő és a történeti kötéstípusok kapcsolata
Fröcskölt díszítés. Augsburg, Dillingen, 1695. több is. Ezek gyakran aranyozottak, élénk bordó, zöld, kék alapszínűek. A beütéséseket sokszor fekete csíkozással díszítették (37-39. ábra). A könyvek rendszerint szimpla zsinegbordákra fűzöttek. Tábláik készülhettek fából és papírból egyaránt. A fatáblás köteteknél rendszerint a bordákat legyezősítve, a táblák belső, ritkán külső oldalára ragasztották, a papírtáblás kötéseknél a bordavégek kerülhettek a táblák belső, a külső és több rétegű tábla esetén akár a rétegek közé is. A fatáblák belső oldalát a metszések mentén rézsútolták. A könyvek metszése lehet festetlen vagy festett. Kedvelt volt a piros és zöld szín és az egy vagy két színnel fröcskölt metszés (38. ábra). A metszések gyakran fényezettek. Az egyszínű fehér előzékek mellett megjelentek a világoszöld, világoskék színűek és a márványozottak is (39. ábra). Ha csatokat találunk, akkor azok az akasztós csatok közé tartoznak. Az oromszegő alapok pergamenből és vászonból készültek, nagyobb méretű kötetek esetén zsineggel vastagíthatták (35. ábra). A fatáblás kötések gerincen túlnyúló oromszegő alapjait a legtöbbször a táblák belső oldalára ragasztották ki, de előfordulnak a tábla külső oldalára leragasztottak is. A papírtáblás kötések oromszegő alapjait általában gerincszélnél elvágták, ezzel megszűnt a kapcsolat a táblák és az oromszegő között. A kötéstípuson nemcsak a kétszínű oromszegővel találkozhatunk, hanem új oromszegő megoldások alkalmazásával is. Mindegyikről elmondható, hogy egyszerűsíti az oromszegő készítését. Az első, megjelenésében nagyon hasonlít a kétszínű oromszegőhöz, de egy tűvel, 40. ábra. Egyszínű oromszegő. Köln, 1647. 38. ábra. Díszített metszések. Egy színnel fröcskölt metszés, 1664. Két színnel fröcskölt metszés, Augsburg, Diliingen, 1695. Egyszínű metszés, München, 1648. egy színnel és más öltéssel varrták (40. ábra). Ez az oromszegő típus a 16. századtól kis példányszámban mindvégig jelen volt, minden típusú kötésen. Gyakran varrták selyemszállal, főleg sárga és zöld, ritkán nyers és piros színben. Két oromszegő megoldás a kétszínű oromszegő hatását imitálja. Az egyiket világos vászonalapra csavaröltéssel varrták. Az oromszegő alap világos színe és a színes szállal varrt ritkás öltések adják a színkontrasztot (41. ábra). A másik módszer még egyszerűbb, oromszegőnek olyan vászonszalagot választanak, amelynek szélén színes beszövött szál található. A két szín váltakozását a szövés adja (42. ábra). 36
