Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 14. (Székelyudvarhely, 2014)
Tóth Zsuzsanna: A kétszínű oromszegő és a történeti kötéstípusok kapcsolata
A kétszínű oromszegő és a történeti kötéstípusok kapcsolata Tóth Zsuzsanna A kétszínű oromszegő a legismertebb, oromszegő típus, amellyel mindenki találkozott, aki közelebbi kapcsolatba került a napjainkban készült kézi kötésű könyvekkel. Több mint ötszáz éve kíséri a kötéseket, de természetesen ez a hosszú idő nem hagyta változtatás nélkül sem a kötéseket sem magát az oromszegő típust. Az évek során rengeteg adat gyűlt össze, mind az oromszegőkről, mind a kötésekről, és nem utolsó sorban kapcsolatukról. A típusnak nem alakult ki általánosan elfogadott neve, de a veretkutatással kapcsolatos nagyszámú kötés leírása, adatfelvétel könnyítése és pontosítása, megkövetelte a névadást, így született meg az önkényes elnevezés, a kétszínű oromszegő, elkülönítve a más öltéstípusú, de szintén két színnel varrott oromszegőkétöl. Természetesen a tanulmányban bemutatott formák nem fedik le a variációk teljességét, 1-2. ábra. A kétszínű oromszegő, ahogy általában látjuk és az egyszerű öltése. de követhetővé teszik a típus változását, mely során az oromszegő kapcsolódása a könyvtesttel és a táblákkal meggyengült, majd az oromszegő puszta díszítőelemmé vált. Oromszegő típust jellemezni csak a hozzájuk tartozó kötéstípusokkal együtt van értelme, ezért alább az oromszegőt hordozó legmarkánsabb kötéstípusok bemutatása is következik. A feldolgozott veretes kötetek nem mutathatják be az időszak összes kötésformáját, még az általánosan elterjedteket sem, hiszen a veretek jelenléte tulajdonképpen feltételezi fatáblák meglétét is. A veret nélküli, papírtáblás és tábla nélküli kötések feldolgozása további adatgyűjtést igényel, de utalás szinten azért megjelennek az alábbi típusleírásokban. A 15-16. század fordulója, amely az ősnyomtatványok korának lezárását is jelenti, nemcsak a nyomdászattörténetben, hanem a könyvkötésben is fordulópontnak tekinthető. A nyomtatott könyvek példány számának ugrásszerű emelkedése, a gótika és a reneszánsz közti stílusváltás a kötésekre is rányomta bélyegét. A változás viharos sebességgel néhány év, évtized alatt végbement, természetesen területi eltérésekkel. A masszív megjelenésű gótikus kötések helyét fokozatosan átvették a reneszánsz könnyedebb, filigránabb kötései, miközben mélyreható változások történtek nemcsak a szerkezetükben, hanem a könyvek díszítő motívumaiban is. Ez a változás sok, útkeresésre utaló technikai megoldást is eredményezett. Párhuzamosan fordultak elő előremutató és régi kötéstechnikai eljárások mindenféle variációban. Az egyes variációk valószínűleg tájegységekhez, könyvkötő műhelyekhez kötődtek, és egy-egy műhely hagyománya biztosíthatta rövidebb, hosszabb fennmaradásukat. Ilyen továbbélő technikák találhatók magyar reneszánsz kötéseken is. A korai kötéseket hosszú használatra tervezték, anyagválasztásban, szerkezetük felépítésében elsődleges szerepet kapott a tartósság. Az oromszegőnek szerkezeti funkciója is volt, alapját általában a bordákéval megegyező anyagból készítették, és ezek az alapok a bordákhoz hasonló szerepet is betöltve, rögzültek a táblákhoz. Ezenkívül az oromszegő alap védte az ívéleket a fűzés során, mert az ívekben végighaladó füzőcéma a lapszéleknél kibukkanva kerülte meg az oromszegő alapot és lépett következő ívbe. Az oromszegő alap gátolta meg az ívek beszakadását fűzés közben, mert a füzőcéma meghúzása az irányváltás miatt különben beszakította volna az ívéleket. Az oromszegő alap rögzítése a fűzéssel egy menetben történt, ezért a füzőcéma megbontása az oromszegő alap lebomlását is ered-3. ábra. Az oromszegőn a két szín nem azonos arányú, az oromszegő alapot az ívekhez csak csak néhány öltés rögzíti. 27
