Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: A pergamen és a cserzetlen bőr felépítése, viselkedése, károsodása a műtárgyrestaurálás tükrében
éleken sérülnek leggyakrabban. A levehető tetejű tárgyak ott a legérzékenyebbek, ahol egymásra csúszik az alsó és a felső elem. Mindkét típusra jellemzők a felületi sérülések, horzsolások, kopások, szakadások (19. kép). Hintalovak A hintalovak úgy készültek, hogy fa vagy papírmasé magra húzták fel a formára szabott, szőrös cserzetlen bőrt, majd ragasztással és varrással rögzítették a részeket. Ezután kialakították a szemeket, füleket és kantárral látták el a lovacskát, végül talpat rögzítettek alá. Károsodásuk során gyakori, hogy sérülnek a varrások, a bőr elválik az alaptól, szakadt, hiányos, a szőrzet megkopik (20-21. kép). 22. kép. lnuit fókabél köpeny, Alaszka. (Museum of Natural Science, Houston forrás: Wikimedia Commons). 23. kép. Kombinált fém fonal mikroszkópos képe (fotó: Járó Márta). 20-21. kép. Használatból eredő hiányok, károsodások egy hintalovon (magántulajdon, fotó: Nyíri Gábor). Viselőiek Bélből készült öltözetek Az inuitok jellegzetes viseleti darabja volt a fókabél köpeny, amit a fóka megtisztított, kiszárított és csíkokra vágott beléből varrással készítettek (22. kép). A bélköpeny rendkívül vékony, száraz állapotban nagyon sérülékeny, törékeny. Leggyakoribb sérülései a szakadás, deformáció. Viseletek díszítései Ide sorolhatók a viseletek díszítését szolgáló kombinált fémfonalak.26 Készítésükhöz állati belet (hártya) vagy pergament használtak, amit ezüstöztek, majd aranyoztak, végül keskeny szalagokra vágták és len, selyem bélfonal köré tekerték. Az így előállított fonalat beleszőtték a textilbe vagy hímeztek vele annak felületére. E fonalat nagyon vékony rétegek alkotják, melyek könnyen szenvednek fizikai sérülést, a fémrétegek kopása, a fonal szakadása formájában (23. kép). A cserzetlen bél és pergamen szalagok nedvességre érzékenyek, víz jelenlétében erősen duzzadnak, deformálódnak, leválhat róluk a fémréteg. A 20. század első évtizedeiben elegáns ruhák, legyezők díszítésére gyakran alkalmaztak zselatin flittereket. Ezek formaldehiddel denaturált zselatinlapokból készültek, melyek felületére csillogó réteget (fémport, fémfóliát, festéket) vittek, majd felületi védelemként cellulóz-nitráttal vonták be. A lapokból kivágott flittereket varrták fel a ruhákra, cipőkre, viseletkiegészítőkre. Ez esetben is a kopás, deformáció, elszíneződés, valamint a nedvesség hatására bekövetkező duzzadás okozzák a károsodást (24-25. kép). 26 Járó 1988. 96
