Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: A pergamen és a cserzetlen bőr felépítése, viselkedése, károsodása a műtárgyrestaurálás tükrében
A pergamen és a cserzetlen bőr felépítése, viselkedése, károsodása a műtárgyrestaurálás tükrében* Beöthyné Kozocsa Ildikó - Kissné Bendefy Márta - Orosz Katalin - Érdi Marianne Bevezetés Az állatról frissen lefejtett, nagy nedvességtartalmú nyersbőr szobahőmérsékleten gyorsan romlik, kiszárítva pedig merevvé, keménnyé válik. A bőrgyártás során cserzőanyagok segítségével alakítják át annak érdekében, hogy ellenállóbb legyen, és száradás után is megtartsa rugalmasságát. Műtárgyaink anyagai között azonban előfordulnak olyanok is szép számmal, amik nem kaptak cserzést, mégis előszeretettel használják fel azokat. Mi lehet az oka és célja az eltérő feldolgozásnak? Milyen vonzó tulajdonságokkal ruházzák fel ezek a készterméket, amik a cserzett bőrből hiányoznak? Van-e kapcsolat ezen anyagok megjelenése, állaga, viselkedése és a felhasználási területek között? Tanulmányunkban áttekintjük a pergamen és a cserzetlen bőr alapanyagának, a nyersbőrnek szerkezetét, kémiai felépítését, a feldolgozás során benne lezajló fizikai és kémiai változásokat. Bemutatjuk továbbá az e két anyagból készült tárgyak főbb típusait, ezek reagálását a környezet különböző hatásaira és a rájuk jellemző károsodásokat. A nyersbőr szerkezete Az emlősök bőre három rétegből épül fel.1 A felületen a felhám helyezkedik el, alatta a bőr legnagyobb hányadát kitevő irha, az alatt pedig az úgynevezett hájasréteg (1. kép).* 1 2 Pergamenkészítés során mind a felhámot, mind a hájasréteget eltávolítják. Cserzetlen bőröknél előfordul, hogy a szőrzetet és így az azzal kapcsolatban lévő felhámot is megtartják. Az irha fő tömegében kötőszövetből áll, melynek legfinomabb szálai a fibrillák. Ezek nagyobb egységekké, rostokká, végül rostkötegekké tömörülnek, melyek háromdimenziósán fonódnak össze a bőr teljes vastagságában. A legnagyobb nyalábok a középső területen vannak, majd ahogy közelednek a bőr felszíne felé, több ágra válnak szét. * Jelen kötetben két, témájukban szorosan összefüggő tanulmányt jelentetnek meg a szerzők, melyeket a könnyebb áttekinthetőségért külön cím alatt közölnek. Az első a pergamennel és a nyersbőrrel kapcsolatos alapvető fogalmakat és folyamatokat ismerteti (pp. 85-98.), a másik a fenti anyagok restaurálásának lehetőségeit tekinti át (pp. 99-118.). 1 Az emlősökén kívül számos más állatfaj (hüllők, halak, madarak, stb.) bőrét is alkalmazzák tárgyak készítéséhez. Ezeknek az irharétegéből nem szőrszálak nőnek, valamint a rostkötegek elrendeződése is eltérhet az emlősökétől, a rostoknak és az azokat felépítő fibrilláknak a kémiai és fizikai felépítése azonban minden bőrben azonos. 2 Mihaj lov 1951. p. 9. 1. kép. Az emlősállatok bőrének keresztmetszete. finomabbak lesznek, és egyre sűrűbb szövedéket alkotnak. Az irha keresztmetszetében szabad szemmel is megkülönböztethető két réteg. A szemölcsréteg (más néven barkaréteg) közvetlenül a felhám alatt található és finomabb rostkötegekből áll, mint az alatta elhelyezkedő recésréteg. Határterületük közelében helyezkednek el a szőrtüszők, faggyú- és izzadságmirigyek, melyek miatt itt a kötőszövet hálózata lazább, így különböző kémiai és fizikai hatásokkal szemben is érzékenyebb. A szerkezet nem csak a keresztmetszet függvényében változik: a rostok felszínnel bezárt szöge, az összefűződés tömörsége, az uralkodó rostlefutási irány és a nyalábok teltsége eltérő a test különböző részein. Tömöttsége a farrészen és a háton a legjellemzőbb, a has felé egyre lágyabb és lazább. Ezek a különbségek befolyásolják a nyersbőr és a pergamen viselkedését feszítés közben, és később a használat során is. A fentiek mellett természetesen az életkor is szerepet játszik a bőr minőségében. Az egyes állatfajták bőrének szövettani jellegzetességei Az eddig említett tulajdonságok minden emlős bőrének szerkezetére érvényesek. Vannak azonban kisebb eltérések az egyes állatfajok bőrszerkezete között, és ezek a különbségek befolyásolják a belőlük készült termék jellegét. Alább az Európában pergamenkészítésre leggyakrabban használt fajok - borjú, kecske és juh - bőrét hasonlítjuk össze röviden. 85
