Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Sor Zita: "Ami tapad, az ragad" - nyomásérzékeny ragasztóanyagok vizsgálata és eltávolításuk a restaurátori gyakorlatban
nyomdafesték réteg sérülése nélkül kivitelezhetetlen lett volna. Ezért az ilyen ragasztószalagokat a felületen hagytuk, hogy hordozóikat az oldószeres kezelés alatt választhassuk le a felületről. Ezután az oldószeres kezeléshez minden szakadást hátoldalról metiicellulózos japánpapírral összefogtunk. A papírszalag két legrosszabb állapotú darabját, a két véget kénytelenek voltunk teljes felületen fátyolpapírral ideiglenesen megkasírozni, mert a hátoldalt követő színoldali ragasztószalagok eltávolítása után ezernyi apró darabra esett volna. Egyben tartásukat az oldószeres kezelés során csak így láttuk kivitelezhetőnek. Ragasztóanyagok eltávolítása Az oldószeres kezelés legtöbb időt igénybevevő munkafázisa az előkészítés volt. Végig kellett gondolni a kezelés minden mozzanatát, az öltözettől a laborban történő mozgáson át, a használt oldószer leengedéséig ahhoz, hogy minden lépés problémamentesen legyen kivitelezhető. Az alkalmazott oldószerek miatt a kezelést elszívó fülkében végeztük (13. kép), 3M védőmaszkot, pamutköpenyt, cipőnkön polietilén fóliából kialakított zsákot, kezünkön nitril kesztyűt viseltünk. A PVC padlót, a pultot, az asztalt szintén fóliával borítottuk. A tárgy mérete miatt problémát jelentett, hogy megfelelő tálat találjunk, így azt magunk készítettünk. Mivel a polietilén fólia nem oldódott az oldószerkeverékben, ezért falécekből egy sarkánál könnyen szétbontható keretet állítottunk össze, melybe két rétegben polietilén fóliát helyeztünk. Az egész keret alá egy polietilén fóliába csavart Nikecell lapot tettünk, mely alá egy falap került. A Nikecell képezte a medence alját, a falap pedig biztosította, hogy a medencét irányítottan meg lehessen dönteni az oldószer leengedéséhez. A keret bontható sarkánál a fóliát kihajtva, a medencét megdöntve, a használt oldószert egy előre odahelyezett üvegtálba tudtuk önteni. A tárgy, könnyebb mozgathatósága végett Holytexen került a fürdőbe, aminek alján poliészter fólia is feküdt. Kiemeléskor a poliészter elég tartást biztosított a tárgynak, a szívópapírra helyezéskor pedig a Holytex gondoskodott az egyben tartásáról. A csíkok állapotuktól függően, színoldallal felfelé, megközelítőleg 4-5 percet töltöttek az oldószerkeverékben. Ez idő alatt a barna ragasztómaradványok kioldódtak a papírból, a színoldal enyhén kivilágosodott, az eredetileg színtelen oldószer besárgult. Száradás után a papír enyhén törékennyé vált. Egyéb változás nem volt tapasztalható. Ugyan a próbák azt mutatták, hogy a mechanikus eltávolításkor visszahagyott celofán ragasztócsíkok ragasztójukat ragacsos formában az oldószer után is visszahagyják, de az, az oldószer elpárolgása után crepe radír segítségével eltávolíthatónak tűnt. A kis területen végzett próba eredménye azonban nem igazoldódott be a nagy felületen. A meseszalag egyik darabján visszahagyott ragasztószalag hordozója levált az oldószerben, de a papír töredezettsége miatt a visszamaradt ragacs crepe radírral történő eltávolítása nem volt lehetséges (14. kép). 13. kép. Az elszívófülkébe épített szétbontható ideiglenes medence (Orosz Katalin felvétele). 14. kép. A ragasztóanyag duzzadt állapotban (Orosz Katalin felvétele). Egyetlen út az oldószer által duzzasztott állapotba került ragasztóanyag mechanikus eltávolítása volt. Ezt a műveletet az oldószeres kezelés közben végeztük, illetve a tárgy kiemelése után a még átitatott papírfelületről emeltük le óvatosan a megduzzadt zselészerű ragasztót. Mivel a művelet alatt az oldószerrel átitatott papír mázait felületét érinteni kellett, annak enyhe sérülése szinte elkerülhetetlen volt. A tisztítást azonban mindenképp folytatni kellett, hogy a papír felülete ne maradjon kezelhetetlenül ragacsos. A nedves kezelés A papír nedvességtartalmának, valamint enyhe savasságának csökkentése érdekében a tekercs darabjait nedves kezelésnek vetettük alá. Ennek a kivitelezéséhez a szakadásokat hátoldalról összefogó, vízben oldódó ragasztóval, metilcellulózzal átkent japánpapír csíkokat, melyekre az oldószeres kezelés alatt volt szükség, ki kellett cserélni vízben nem oldódó akril ragasztóval gyártott, Archival Aids csíkokra. Mivel a mázréteg vízben érzékenyen reagált a fizikai hatásokra, a nedves kezelést a felület érintése nélkül kellett elvégezni. A papírcsíkokat 20 percre, 81
