Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Sor Zita: "Ami tapad, az ragad" - nyomásérzékeny ragasztóanyagok vizsgálata és eltávolításuk a restaurátori gyakorlatban
színoldallal felfelé, műanyag szitán hideg vízbe merítettük, majd onnan kiemelve szívóasztalra helyeztük. Felülről lágyan permetezve még egy kicsit „átöblítettük”. A darabok szárítása szabad levegőn, nehezék nélkül történt. Mivel a papírszalag pH mérése 5-ös, tehát savas értéket mutatott ki, szükséges volt a papír savasságának megkötése, közömbösítése. A legmegfelelőbb a kálcium-hidroxidos fürdő lett volna erre a célra, de ez a műtárgy háromszori áztatását igényelte volna. Ezért a tárgy szempontjából veszélytelenebb, ugyan kevesebb savat megkötő, de mégis valamennyi segítséget nyújtó egyszeri, hátoldalról történő átpermetezést 9-es pH-ra beállított kálcium-hidroxiddal, valamint levegőn történő szárítást választottuk a tárgy kémiai stabilizálása érdekében. Hiányok pótlása, szakadások megerősítése, kasírozás A papírszalag hiányainak pótlása és a szakadások megerősítése egy lépésben, szívóasztalon, papíröntéssel történt, amit azonnali kasírozás követett. Az öntést meg kellett előznie a több száz darabka illesztésének. Ehhez először tekercsdarabonként hátoldalról aceton segítségével eltávolítottuk a vizes kezelés közben a darabok összefogásához alkalmazott akril ragasztócsíkokat (15. kép). Majd a szalag darabjait egy, asztalra előkészített poliészter fóliára helyezett Holytexre tettük arccal lefelé. Ott finoman, desztillált vízzel átpermeteztük. A papírt, megereszkedése után egy másik Holytex-szel és poliészter fóliával lefedtük, majd megfordítottuk. Az így az alsó Holytexre tapadt papírtekercs darabkák színoldalról illeszthetőkké váltak (16-17. kép). Ezután a tárgyat nedves Holytex-szel lefedtük, majd arccal lefelé a szívóasztalra fordítottuk. A hiányokat és szakadásokat hátoldalról az előre, direkt színezékkel megszínezett papírrostokkal papíröntéssel egészítettük ki, illetve erősítettük meg (18. kép). Az öntés után, még a szívóasztalon hátoldalról enyveztük a papírt, majd híg rizskeményítővel átkent, közepes vastagságú japánpapírral megkasíroztuk. A papírszalag részleteket száradás után körbevágtuk és búzakeményítővel összeragasztottuk. A tárolhatóság és a későbbi sérülések elkerülése végett a szalag végeit, egy-egy, 10 cm átmérőjű plexihengerre ragasztottuk (19. kép). A tulajdonos intézény muzeológusával egyeztetve úgy döntöttünk, hogy az eredeti papírtekercs - főként műtárgyvédelmi okok miatt - nem kerül visszaépítésre, hanem a fadobozban egy digitális úton elkészített, retusált kópia helyettesíti (20. kép). A munka során természetesen megtörtént a fadoboz, az előlap, a hátlap, a textilfüggöny, valamint a zeneszerkezet és a papír kulisszaelemek konzerválása, restaurálása is. Műtárgyvédelmi okokból a zeneszerkezet hangját digitális úton rögzítettük. Valamint analógia alapján rekonstrukció készült a dobozt az előlaphoz fogó hiányzó timpanonról. 15. kép. Az első képkocka az akril csíkok eltávolítása után (Orosz Katalin felvétele). 16. kép. Az első képkocka darabjai illesztés előtt (Orosz Katalin felvétele). 17. kép. Az első képkocka illesztés közben (Orosz Katalin felvétele). A restaurált színház a székesfehérvári Hetedhét Játékmúzeum új állandó kiállításában tekinthető meg (21. kép). 82
