Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Domokos Levente - Galambos Éva - Sajó István: Kutatási eredmények a fiatfalvi Unitárius-Református Közös Templom egyik kazettájának restaurálása kapcsán
3. ábra. A másodlagosan felhasznált festett kazetták elhelyezkedése a templom mennyezetén. Rajz a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérése alapján. 4. ábra. A másodlagosan felhasznált, be nem azonosítható, festett elemek elhelyezkedése a templom padjain. Rajz a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérése alapján. az első réteg olajfesték. A 18. században említett huszártorony lebontásáról nem találtunk adatokat. A három feliratos kazettából csak a festőasztalos nevét megörökítő tábla szövege olvasható töredékesen szabad szemmel. A másik két feliratos kazettából csak egyiken volt technikai segédeszköz nélkül beazonosítható, de nem értelmezhető felirat, a harmadikon lévő szövegekre csak a digitális felvételek számítógépes utómunkálatai során derült fény. A töredékek feloldásához az Unitárius Egyház Kolozsvári gyüjtőlevéltárából érkezett segítség,* 21 mellyel pontosítani lehetett a festett táblák szövegét. Műszeres és vegyszeres kutatások „A minket körülvevő műtárgyak és a természetes anyagok nem örök életűek. Az életük meghosszabítására való törekvésünk során, az őket károsító hatások elleni küzdelemmel lehetőségeinkhez mérten csak elodázzuk a pusztulásuk napját. Ennek a végső károsodásnak, pusztulásnak az időbeni kitolása, elodázásának sikeressége függ a tárgy állapotától, az anyagától, a rendelkezésünkre álló laboratórium technikai lehetőségeitől, korszerűségétől, a rendelkezésünkre álló technikai és tudományos információktól, és nem utolsó sorban saját lehetőségeinktől/felkészültségünktől.”22 A restaurálási dokumentáció összeállítása során a fentiekben röviden vázolt szakirodalmi, helytörténeti és levéltári tanulmányok után a mélyrehatóbb kutatásra csak a helyszíni műszeres és fotótechnikai kutatással párhuzamosan elvégzett, a festékrétegek számát és összetételét célzó stratigráfiai vizsgálatokat követően került sor. További vizsgálatokra nyílt lehetőség a kazetta bontása kapcsán, amikor olyan felületek váltak láthatóvá a szegőlécek alatt, amelyek sosem voltak átfestve. Ezek, a védett helyen megbúvó felületek fontos támpontot szolgáltatnak a kazettás mennyezet eredeti állapotáról, és jó kiindulópontot jelentenek a későbbi restaurálási, vagy nyugati, padlástérbe eső oldalán fennmaradt lenyomat tanúskodik. 21 Molnár Lehel levéltáros szíves közlése. 22 Mihail Mihalcu: Conservarea obiectelor de artă şi a monumentelor istorice. Editura Ştiinţifică, Bucureşti, 1970. p. 122. 62
