Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Kiss Lóránd: A bögözi református templom falképei
A bögözi református templom falképei Kiss Lóránd A bögözi református templom falképeinek restaurálását az épület tervezett felújítása tette időszerűvé. A restaurálást több szakaszban végzett részletes falkutatás előzte meg, melynek elsődleges célja a festett falfelületek behatárolása és állapotfelmérése, illetve a befalazott, lappangó műrészletek lokalizálása volt. A freskókat 1865-ben fedezték fel, a szószéket megvilágító északi hajóablak nyitásakor. 1898-ban, egy javítás alkalmával újra előbukkantak, majd a székelyudvarhelyi Főreáliskola rajztanára, Csehély Adolf kezdeményezésére feltárásra kerültek. A falfestményekről Huszka József a Műemlékek Országos Bizottságának megbízásából több helyszíni akvarellmásolatot és fényképfelvételt készített. Nem sokkal ezután „mivel semmi intézkedés nem történt ez ideig azok fenntartása tekintetében, két havi várakozás után újra bemeszeltettek... Az 1920-as években újból előtűntek falképnyomok a meszelés alól, amelyeket Szigethy Béla és Kassai F. Pál 1930 őszén - a Szent László legenda nyugati falon lévő első, és az északi falciklust záró jelenetén kívül - nagyobb felületen kibontott. ... 1943-ban Dercsényi Dezső, a Műemlékek Országos Bizottsága részéről kezdeményezte a falképek helyreállítását, azonban a háborús körülmények között Farkas Tibor restaurátor 1944-ben csak elkezdeni tudta a munkát, folytatására nem kerülhetett sor.”1 A nyugati hajófal képeit 1966-ban tárta fel Vetési Sándor helybéli lelkész. Ugyanő az északi falon futó fakarzatot átköltözteti a déli falra a festmények láthatóvá tétele érdekében. A falképek leírása Az északi hajófalon három egymás alatti regiszter található. A legfelső regiszteren a Szent László legenda töredékes képciklusa, alatta Antinochiai Szent Margit legendája, az alsó regiszterben pedig az Utolsó ítélet látható, ez utóbbi egy későbbi kifestés eredménye. A falképek időrendi sorrendje a következő: legelőször a legfelső regiszter falképei készültek el. A varratok nem mindenütt egyeznek a jelenetek széleivel. A képeket balról jobbra festették. A középső regiszter a felső után került megfestésre, mindkettő freskó technikával. Az alsó regiszter falképei részben freskó, részben szekkó technikával készültek. Ezt támasztják alá a vizsgálatok eredményei is. Amint az a kutatás során kiderült és a régészeti ásatások is igazolták, a hajó külső felületét falképek borították, melyekből mára a déli falon egy kis töredék maradt fenn. 1 Jánó Mihály (2008). 1. kép. Szent László legenda: Szent László búcsúja Váradtól. Restaurálás utáni állapot. (Az ásatási anyagban úgy a déli, mint az északi hajófal tövében freskós vakolatdarabok kerültek elő.) A déli fal festése a torony felületére is kiterjedt. A hajdani szentély köveit a jelenlegi későgótikus szentély falaiba építették be. Néhány faragott kő felületén fennmaradtak a középkori szentély kifestésének színtöredékei. A felső regiszter A Szent László falkép-ciklus a nyugati falon, a torony falfelületén kezdődik, a nagyváradi várból való kivonulás jelenetével. A lovon ülő király kezét koronájához emeli (1. kép). A kivonulás jelenetében a stilizált váradi vár, a kivonulást jelző kürtös, a vár előtt térdeplő alakok és az áldást osztó püspök alakja látható. A falfestmény bal szélén a vakolatot elsimították, eldolgozták, tehát a kép min-18
