Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Nyárádi Zsolt: Bögöz középkori temploma és temetője
7. kép. S-137 ezüstgyűrű, részlet 8. kép. S-72 koporsóveretek, részlet (18-19. század). (16. század). ■ dél ■ ésjuk a kelet kelet észak dél 9. kép. S-85 párta, részletek (18. század). 10. kép. Grafikon a temető használatának századonkénti megoszlásáról. A 18. századi síroknál főként a ruházat kiegészítő elemei maradtak meg. A 114. sírban egy ruhakapocs került elő, a 168. sírban rézgombok, a 179. sírban olyan, apró lemezből készült, a ruha jobb- és bal oldalára egyaránt felvarrott díszítés, amely a test felső részén a vállak magasságában ékesítette a ruházatot. A S-85. gyereksírban egy gyöngyökből és drótból készített, a homlok táján csipkés szövettel kiegészített párta maradványait tártuk fel. A csontváz váll részénél egy aranyozott szövésű anyag került elő. A párta egy finom, jelenleg barna színű szövetre volt ráhelyezve, a spirálisan felcsavart eredetileg kék színű drótból készült díszek mellett, ellipszis alakúak is voltak, amelyek közét felfűzött fehér gyöngyöcskékkel töltötték ki. A párta jobb oldalán lévő drótra kék színű gyöngyöcskék voltak felfűzve (9. kép). A 19. századból, annak ellenére is találunk temetkezéseket, hogy ekkorra már tilos volt a templomok közelébe temetkezni,2' ezek a feltárt sírok 9 százalékát jelentik. 25 25 1 77 7-ben léptek életbe azok a törvények, amelyek kitiltották a templomokból való temetkezéseket. (Hóman - Szegfű, 1939. pp. 517-519.). 1876-ban jelenik meg az a törvénykezés, amely kimondja, hogy „minden község 11. köteles egy, a helyi népesedési és egészségügyi igényeknek megfelelő, kellőleg berendezett községi temetőhelyet fenntartani. E kötelesség alól csak az esetben engedtetik kivétel, ha a községben egy vagy több felekezeti oly temető létezik, melyekben a temetkezés 15
