Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Nyárádi Zsolt: Bögöz középkori temploma és temetője
11. kép. Középkori temetkezések a cinterem dél-keleti részében. Ezek gödrei zömmel még mélyebbek voltak. Két sír - az 53-as és 60-as - jól példázza a családon belüli egymásra temetkezést. Az eltemetett S-60-as nő csontvázára, amelynek pártáját és ingjének gombjait találtuk meg, nem sokkal elhantolása után egy fiatalabb családtagot temettek rá.26 Ha a 225 feltárt sírt évszámokra lebontva százalékosan rávetítjük a temető területére azt látjuk, hogy egyes részeit adott időszakokban intenzívebben használták. így a 14—15. században nagyobb számban a templom déli oldalára temetkeztek. A 16. században a feltárt temetkezések 55 százalékát az északi oldalon találtuk meg, a fejedelemség korában pedig zömmel a déli oldalt részesítették előnyben. Mivel a 18. században főként a keleti részt használták (10. kép), ezen az oldalon semmisült meg a legjobban a középkori temető. Itt a dél-keleti sarkot leszámítva, amely elég közel esett a cinteremfalhoz egyáltalán nem maradtak meg középkori temetkezések (11. kép). A sírok részletesebb elemzése egyedi lehetőséget nyújt tehát egy középkori temető változásainak, használatának megismeréséhez, az előkerült csontanyag antropológiai elemzéséből pedig megtudhatjuk, hogy a középkori lakosok milyen munkákat végeztek, milyen betegségekben szenvedtek, mindemellett számos értékes információ birtokába juthatunk a temetkezési szokásokról, azok fejlődéséről, változásairól. A leletmentő feltárások mindezek mellett kimutatták egy korai cinteremfal meglétét, valamint egy, a templomot megelőző Árpád-kori települési réteg jelenlétét, valamint a 12-13. századi temető sajátosságaira és kiterjedésére vonatkozóan is számos kérdésre választ kaptunk. További kutatásokat igényelne magának a templombelsőnek a feltárása, amely közelebb vihetne a korai templom részleteinek megismeréséhez, ugyanakkor a 14. századi épület pontosabb keltezése jó kiindulási pont lehetne a románkor és a gótika átmenetének pontosabb székelyföldi megismeréséhez. szabadsága biztosítva van”. Ugyancsak ennek a törvénynek a 117. cikkelye szabályozza, hogy a „temetőhelyek felállítása, nagyobbítása, vagy bezáratása, továbbá a temetőknek a lakott házaktól való távolsága, fekvése, körülkerítése s fával beültetése, végre a sírok nagysága, mélysége s egymástól távolsága, a különféle helyi viszonyok és a talaj minőségéhez képest” kell megvalósuljon. (Hegedűs 1913. p. 331.). 26 A régészeti leletek jelenleg restaurálás alatt állnak. 16
