Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Nyárádi Zsolt: Bögöz középkori temploma és temetője
emeltek, amelyre Szabó János által készített aranyozott orgona került. 1748-ban Borsai Nagy István adományából egy új prédikálószékkel gazdagodott a templom, 1761-ben szintén Borsai és felesége, Ecsedi Éva a nyugati oldalra egy szász mesterrel készíttette el a ma is látható csavart mellvédű, gazdagon festett karzatot, amely szász vonásokat hordoz. Ugyanebben az évben készült el a déli ajtó is.18 1841-ben a fatomácos tornyot lebontották és megmagasítva barokkos ablakokkal és díszítőelemekkel látták el. A toronymagasítás azonban nem várt problémákat okozott, mivel maga a torony a 14. században épült, így az alapozása nem bírta el a többletterhelést, ezért a nyugati oldala süllyedni kezdett. Hogy az épület ne dőljön el, hatalmas vastag támpillérekkel építették körbe, ennek következtében a nyugati bejárat teljesen hasznavehetetlenné vált, így azt elfalazták. A toronymentő munkálattal egy időben a templomon is kisebb felújításokat végeztek: az északi falon Ugrón Jánosné báró Györfly Ágnes adományából egy ablakot nyitottak, akkor bukkantak rá az elfeledett falképek nyomaira, amelyet majd az 1898-as javítások alkalmával ki is bontattak.19 A templom körüli temető tanúságai A 2009 és a 2012-es ásatások munkálatai során összesen 225 sír nyomait dokumentáltuk, a 12. századtól kezdve, egészen a 19. századig (4. kép). A nyugati oldal kivételével a temető területét egyenlő arányban kutattuk, így egyedi megfigyeléseket tettünk, annak használatával, működésével kapcsolatosan. Az árokrendszerrel végzett temetőkutatás során - habár régészeti módszertanilag igencsak destruktív volt, ugyanis számos sírt csak részben sikerült feltárni - szinte mindegyik simái végeztünk rétegtani megfigyeléseket, melynek köszönhetően azok létrejöttét sokkal pontosabban sikerült meghatározni. A templomot körülvevő árok északi felének feltárása során egy nyolc méter hosszú, egy méter vastagságú sávban jelentős mennyiségű emberi csontra leltünk, amelyet a 18. század folyamán egy felszámolt csontházból hordhattak oda és áshattak újra el, egy ovális alakú gödörbe (5. kép). A másodlagos helyzetben levő csontanyagot összegyűjtve a már felhagyott temetőben újratemettük. Számszerűsítve a feltárt sírok adatait kiderült, hogy a századok folyamán a legintenzívebben a temető déli 4. kép. A 2012-es régészeti feltárás összesítő rajza. 18 Dávid 1981. p. 87. 19 Dávid 1981. p. 88. 12
