Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Nyárádi Zsolt: Bögöz középkori temploma és temetője
5. kép. A templom északi része, bolygatott középkori temetkezések egy 18. században felszámolt csontházból (1. szelvény, északi metszet). részét használták, ugyanis a feltárt sírok 43 százaléka innen származik (6. kép), az északi oldalról 30%, a keletiről pedig 27%. A feltárt sírok 37% gyereksír volt, 63% pedig felnőtt. Ez nyílván nem tükrözi hűen a középkori adatokat, hiszen köztudott, hogy akkoriban a gyerekhalandóság jóval nagyobb volt. Az adatok eltorzulása annak tudható be, hogy az újkori sírok nagy gödrei, a kisebb gyereksírokat nagyobb arányban pusztították el, míg az újkorban a gyerekhalandóság már jóval kisebb mértékű, mint korábban. Ha századokra bontva vizsgáljuk a temetkezéseket, azt figyelhetjük meg, hogy a 12-13. századi sírokat igen tiszta földbe ásták bele, amely még tartalmazza a templomot megelőző települési réteg anyagait. Ezek a sírok, mivel a járószintet nézve nagyon sekélyre, nagyjából mintegy fél méter mélységben ásták, főként a falak mentén, védettebb helyeken maradtak meg. A feltárt sírok csupán 7%-a tartozott ebbe a korszakba. Melléklete csupán egynek volt, a 2009-ben feltárt 10. sírnak, amelynek egy részére később ráépítették a 14. századi sekrestyét. Ennek mellékleteként a koponyán két darab, ezüstből készült S-végű hajkarikát tártunk fel. A sírok megoszlása a temető területét tekintve egységesnek mondható. A feltárt sírok 21%-a már a 14. században épített templom köré volt temetve. Ezeknek is sekély gödrük volt, az előzőnél jóval kevertebb, jelentős mennyiségben tartalmazott habarcsrögöket, melyek az első templom elbontásakor és az új építésekor keletkeztek. Ezek a sírok mind melléklet nélküliek voltak, koporsó nyomait egynél sem találtunk. A késő-középkori sírok csoportja már a gótikus építkezések utáni időből való. Ekkorra a gödrök mélyebbé váltak, a gótikus járószinthez képest -1,3, -1,4 méterig mélyültek. Betöltésük már sok esetben a gótikus építkezések által elpusztított freskók töredékeit is tartalmazta. Erre a időszakra keltezhető a feltárt sírok 24 százaléka. melyek közül melléklete négynek volt. Az S-32-es sír csontvázának jobb kezénél egy erősen korrodált vastárgyat találtunk. Az S-35 sír csontvázának jobb kezében egy II. Mátyás által bevezetett 1516-os ezüstdénár volt. A 137. női sírban levő elhunyt bal kezén egy ezüst gyűrűt találtunk (7. kép). A 16. századbeli síroknál kezdtek megjelenni a koporsós temetkezések. Ekkor zömmel még ácsolt és faszegekkel rögzített koporsókat készítettek, ugyanis a feltárások során nagyrészt csupán a koporsó deszkájának nyomaira bukkantunk, vasszegeket nem találtunk. A következő nagyobb sírhorizont a fejedelemség-korára keltezhető. Ezekbe a sírokba már tetőcserép töredékek is kerültek, ami arra enged következtetni, hogy a templomról a 16. század folyamán leszedik a zsindelyezést és cseréppel födik le. Ezeknek a síroknak a gyakori melléklete a fémszállal szőtt szövetű, bőrre erősített párta volt, hasonlót hat korszakbeli temetkezésnél észleltünk. Sajnos többségükben nagyon rossz állapotban maradtak meg, egyes esetekben csupán a fémes anyag lenyomatát sikerült dokumentálnunk. Ezek pontosabb megismeréséhez segítségünkre lehetnek az érmével keltezett, Telekfalva református templomában feltárt temetkezések, ahonnan hasonló darabok kerültek elő.2" A 144. sírban a párta mellett a bal ujjon egy karikagyűrű töredékeit találtuk meg. A 17. századra a templom körüli temető nagyon feltelik,20 21 ezért tőle keletre, a Kányáéi patak jobb oldalán nyitnak egy újat.22 Ennek következtében a templom körüli temető használata lecsökkent, a feltárt sírok 13 százaléka keltezhető ebbe az időszakra. Ekkor főként a vagyonosabb, tehetősebb lakosok elhunyt hozzátartozóit temették ide, amelyet alátámasztanak a talált mellékletek. A 17. század folyamán a részben felhagyott temetőt a 18. században újra intenzívebben kezdték el használni. A feltárt 225 sírból 59 keletkezett ebben az időszakban, amely az összlétszám 26 százalékát teszi ki. Ezeknek a temetkezéseknek a közegészségügyi rendeletek értelmében, két méter körüli mélysége volt,2’ betöltésük rendkívül laza, számos bolygatott réteg és sír anyagát tartalmazta. Ezek a sírok eléggé rossz állapotúak voltak, csontanyaguk jelentős mértékben felszívódott. Sok esetben csupán a koporsódeszka felső részét sikerült dokumentálni, a csontokból helyenként semmi nem maradt meg. Ebben az időszakban kezdenek elterjedté válni a díszített koporsók, amelyeket kis bronzszegecsekkel szegélyeztek, a felső oldalakat különböző motívumokkal, esetenként feliratokkal is díszítették. Bögözben 5 veretes koporsót tártunk fel, egyik legépebben megmaradt volt a 73. sír koporsója (8. kép). Hasonló koporsók a csíksomlyói plébániatemplomban a Sándor kripta feltárásánál is előkerültek.24 20 Nyárádi-Sófalvi 2009. p. 91. 21 Magának a középkori temetőknek a felhagyásához és a köztemetők kialakulásához lásd Nyárádi 2012. pp. 7—45. 22 A temető 1665-ben már használatban van. (Liber Eccl. 1664.) 23 Hóman - Szegfű, 1939. p. 515. 24 Botár 2009. p. 51. 13
