Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Puskás Katalin: Kísérlet a vörösbomlásos bőr kezelésére, avagy epizód egy 19. századi fotótartó mappa restaurálásából
egyértelműen kiolvasható volt, hogy azok, néhány tizeddel ugyan, de növekedtek. A pH adatok meghatározásával egyidőben megfigyeltük a bőrminták víz hatására bekövetkező változását is. A vegyszerrel kezelt mintákra desztillált vizet cseppentve azt tapasztaltuk, hogy a két régi bőr közül a könyvkötő bőrnek ártott jobban a víz, mert a cseppentés helyén a vegyszeres kezelés után is besötétedett és törékennyé vált. Ebből arra következtethetünk, hogy ha az Al-izopropoxid valóban javít a bőr kémiai állapotán, ez a javulás a már nagymértékben károsodott bőrök esetében közel sem lesz olyan mértékű, hogy a műtárgyat vizes kezelésnek lehessen alávetni. Ugyanúgy célszerű tehát kerülni a vizes kezelések alkalmazását, mint korábban. Lényegesen jobb ellenálló képességet lehetett tapasztalni a kárpitbőrön, mely valamivel vastagabb és tömöttebb volt a kötésbőrnél. Ennek ellenére az ilyen típusú bőrök nedves kezelésekor is ajánlott az óvatosság. Felmerült a kérdés, hogy mennyi vegyszert szükséges felvinni a kívánt hatás eléréséhez. Szakirodalmi forrás szerint a restaurálandó bőr tömegének másfél-két százalékával megegyező tömegű kezelőszert célszerű a bőrbe juttatni. Arra vonatkozó adatot nem találtunk, hogy ez pontosan hány ml oldatot jelent. Ennek mennyiségét a bőrminták tömegének nagyon pontos lemérésével15 szerettük volna meghatározni, de a minták túlságosan kisméretűek voltak és a tömegükben bekövetkezett század és ezred grammnyi változásokat nem lehetett megbízhatóan ellenőrizni. A csak toluolt tartalmazó oldatot kivéve az Al-izopropoxid nem oldódott fel egyik oldószerben sem tökéletesen, így a vegyszeres üvegek alján leült üledék menynyisége alapján a következő sorrendet lehetett felállítani. Legtisztábbtól a legzavarosabb oldat felé haladva: 1. 100 ml toluol, 1 g Al-izopropoxid 4.25 ml izopropil-alkohol, 25 ml benzin, 50 ml toluol, 1 g Al-izopropoxid 5. 50 ml benzin, 50 ml toluol, 1 g Al-izopropoxid 3. 12,5 ml tercier-butil-alkohol, 37,5 ml benzin, 50 ml toluol, I g Al-izopropoxid 2. 50 ml izopropil-alkohol, 50 ml toluol, 1 g Al-izopropoxid. A vizsgálatok befejezése előtt kísérleti célra hozzájutottunk egy 20. századi félbőr kötésű könyvhöz, valamint egy szintén 20. századi bőrborítású, de már levált könyvgerinchez. Mindkettőn gazdagon sorakoztak a gépi fóliaaranyozással felvitt betűk, díszes motívumok és léniák. E tárgyaknak a kezelésével próbáltuk modellezni azt, hogy a felületen esetlegesen kikristályosodó vegyszer okoz-e bármiféle kárt vagy elváltozást a bőrt díszítő fém fóliában, bekövetkezik-e az, hogy a gépi aranyozással fel-15 A tömegméréseket, melyekhez Mikesy Pongrácné nyújtott segítséget, szerző az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor műhelyében végezte. / \ 8. kép. Az egészségre ártalmas vegyszerekkel elszívófiilke alatt dolgoztunk. 9. kép. A mappa gerincének részlete a stabilizáló kezelés és a kiegészítés után (fotó: Nyíri Gábor). vitt fólia alatt kikristályosodó vegyszertől a réteg leválik. Az összehasonlító megfigyelés során, a gerinceken két területet jelöltünk meg, az egyiket kezeltük az oldattal, a másikat nem. Felszínüket szabad szemmel és mikroszkóp alatt is igyekeztünk alaposan megfigyelni. A sokkal simább és zártabb barkarétegü bőrön szabad szemmel is látható kristályosodás alakult ki, ami mikroszkóp alatt egyértelműen összefüggő kristályrétegnek látszott. Ezt benzines vattával visszatöröltük, és összehasonlítottuk a nem kezelt felülettel. Az aranyozott területek mélyedéseikből a fólia sehol nem türemkedett ki, felszíne nem hólyagosodott fel, és azok a hajszálrepedések, melyek egyébként is jellemezték a felületét, nem változtak. A kezelt gerincbőr aranyozásán több nap elteltével sem tapasztaltunk káros elváltozást. A gerincbőr pH értéke azonban a kezelés előtti pH 3,2-ről a kezelés után pH 4-re emelkedett. A másik, ép könyvtestet borító gerincet ugyancsak átkentük az oldattal. Ezen a bőr erősen kopott volt, eredetileg sötétbarna színű barkarétegét a két nyílás közötti szakaszon már teljesen elvesztette. Felülete halvány vörös színűre változott és nemcsak ránézésre, hanem tapintásra is a bársonyhoz hasonlított. A kezelés után a barkavesztett bőr rostjaira a kristályok szemmel láthatóan kiültek, de 124
