Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Puskás Katalin: Kísérlet a vörösbomlásos bőr kezelésére, avagy epizód egy 19. századi fotótartó mappa restaurálásából
benzines vattával erről a felületről is megfelelően viszsza lehetett törölni azokat. A bőr aranyszínű díszítő nyomása nem sérült. A gerinc bőrének pH értékét minden más mintadarabhoz hasonlóan kezelés előtt és kezelés után is megmértük. A kezdeti pH 3 érték egy héttel később pH 3,5-re emelkedett. A kísérlet eredménye A kísérleteket követően került sor arra, hogy eldöntsük alkalmazzuk-e a vegyszert a diplomamunkaként restaurált fotótartó mappa kezelésére. Külföldi példákból tudtuk, hogy kárt nem okozunk vele, efelől a vizsgálatok előtt sem volt kétségünk. A hosszadalmas kísérletsort inkább az anyaggal való helyes bánásmód megtapasztalása érdekében végeztük el. Megfigyeléseinket és próbálkozásainkat értékelve a következő eredményre jutottunk. A kísérletek során használt ötféle oldat közül a 4-es számú bizonyult a legmegfelelőbbnek (25 ml izopropil-alkohol, 25 ml benzin, 50 ml toluol, 1 g Al-izopropoxid). A felületen kikristályosodó fehér lerakódás mennyiségét itt találtuk a legkevesebbnek és a 4-es számú bőrmintán mért pH érték növekedés is kielégítőnek tűnt. A vegyszerrel átkent mintabőrök színének árnyalatát összehasonlítva egy ugyanolyan, de kezeletlen felületű mintával azt tapasztaltuk, hogy semmit nem változtak, nem lettek világosabbak sem sötétebbek. Még egy fontos következtetést kell megemlíteni, ez a kezelés után végzett vízérzékenységi próba eredménye. Megállapítottuk, hogy a bőrminták, főként a nagyon rossz állapotban lévő könyvkötőbőr, továbbra is érzékenyen reagáltak a vízre. Felületük hasonlóan elsötétedett, mint a kezelés előtt végzett próbák során. Feltételezhetjük azonban, hogy abban az esetben, ha a kezelőszer az előírásnak megfelelően hatott a bőrre, akkor azért a kémiai állapota javult annyira, hogy a víztől bekövetkezett sötétedés már nem járt együtt olyan mértékű romlással, mintha egy kezelés nélküli bőrt érne nedvesség. A kísérletek alapján a következő kezeléseket végeztük el: A savas lebomlás megállítására háromszor átkentük a teljes bőrfelületet 1%-os Al-izopropoxid oldattal (25 ml izopropil-alkohol, 25 ml benzin, 50 ml toluol keverékében oldva). A bőr vízérzékenysége miatt az épebb területeken lévő makacs szennyeződéseket csökkentett víztartalmú likkerrel16 enyhén megnedvesített tamponokkal töröltük le. A meggyengült és hiányos területeken az alátámasztást japánpapírral, a pótlást növényi cserzésű borjúbőrrel készítettük, ragasztáshoz az igen alacsony víztartalmú Lascaux 498 és Lascaux 360 akril diszperziós ragasztók és sűrű rizskeményítő keverékét használtuk (9-10. kép). A porlékony felületeket Klucel G 0,5%-os izopro-16 Alkoholos likker összetétele: 30 ml pataolaj, 4 g felületaktív anyag (Prenol), 150 ml izo-propil-alkohol, 150 ml desztillált víz. 10. kép. A mappa bőrborítás felőli oldal a restaurálás után (fotó: Nyíri Gábor). 11. kép. A mappa becsukott állapotban restaurálás után (fotó: Nyíri Gábor). pil-alkoholos oldatával stabilizáltuk, mert ebben a koncentrációban a kezelőszer nem képezett fényes filmet a matt felületen, ugyanakkor elég mélyre behatolt ahhoz, hogy a rostokat rögzíteni tudja (11. kép). Befejezés A modellkísérlet befejezése után további kérdések merültek fel, melyek egyelőre megválaszolatlanok maradtak. Az egyik ilyen, hogy kísérleti mintáink sík, más anyaggal nem kombinált bőrök voltak, viszont a kompozit tárgyak, például egy könyv esetében hogyan kell a szert alkalmazni, milyen oldószereket kell választani, vagy a visszatörléshez használt benzin károsítja-e a bőr mellett lévő más anyagokat? Szükség van-e a stabilizáló kezelés után a bőrt tovább kezelni és ha igen, mivel? Kidolgozatlan maradt a pH mérés folyamatának finomítása és a szükséges vegyszermennyiség meghatározása. E kérdések megválaszolására egy másik vizsgálatsor elindítását tervezzük, melynek során egyúttal szeretnénk pontosítani és kiegészíteni az ismertetett eredményeket és megfigyeléseket. 125
