Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
19. kép. Az Albucasis kódex egy lapjának kiegészítése pergamenöntéssel szívóasztalon (Egyetemi könyvtár). 20. kép. Pergamen legyező tárolása alátámasztva speciális védődobozban (MNM, fotó: Orosz Katalin) Restaurátor: Kozák Brigitta. árnyalat elérése érdekében. A kiegészítéshez az eredeti lapot nedvesítjük alkoholos permetezéssel és műselyemszitán szívóasztalra helyezzük. Elszívás mellett visszük fel a hiányok területére a pépet kanállal, pipettával, csőrös vagy pumpás flakonnal, majd addig hagyjuk bekapcsolva a szívóasztalt, amíg a pergamen nedvességtartalma erősen lecsökken, már csak nyirkos tapintású. Ekkor segédanyagok között lenehezítjük a kiegészített lapot, majd további száradás után préseljük (19. kép).77 A félnedves eljárás alatt azt értjük, hogy szívóasztalon öntünk egy foltot a pépből, majd nedvességtartalmát addig csökkentjük, amíg erősen nyirkos lesz, akkor kiszabjuk belőle a hiány méretének és formájának megfelelő darabot, amit a 70%-os alkohollal nyirkosított eredeti lapba helyezünk, majd segédanyagok között lenehezítjük, végül préseljük. 8 A száraz eljárás során az öntött lapot teljesen megszárítjuk, majd kiszabjuk belőle a kívánt formát és ragasztóval rögzítjük az eredetire. A pergamenöntés nedves módszere során a pergament erőteljesen nedvesítjük 60-70%-os etil- vagy izopropil alkohollal. Az ilyen anyagok használatánál szokásos módon a beavatkozás előtt ellenőrizni kell az író- és festőanyagok oldódását és a pergamen állapotát, zsugorodási hőmérsékletét. Ezek alapján tudjuk mérlegelni a beavatkozás előnyeit (egységes esztétikai kép, egyenletes felület, vékony, beilleszkedő kiegészítés) és kockázatait (a pergamen nedvességfelvételével járó elenyvesedés lehetősége). Meg kell jegyezni, hogy a pergamenöntéssel készített kiegészítések 60%-os etanollal leoldhatók, eltávolíthatók, a módszer tehát reverzibilis. A restaurált műtárgyak tárolása A pergament és cserzetlen bőrt tartalmazó tárgyak restaurálás utáni tárolásának módja és körülményei nagymértékben meghatározzák azok élettartamát. A kollagén a páratartalom változásaira továbbra is nagyon érzéke77 Lásd Szlabey 1992., Beöthyné Kozocsa 1994. 78 Lásd Farkas 1992. nyen reagál, ezért fontos állandó körülményeket biztosítani. Az új pergamen és a cserzetlen bőr a számára ideális 12-14% víztartalmat kb. 50-55% RH mellett veszi fel és tartja meg, tehát általában ez a klíma javasolt az ilyen tárgyak tárolására. A többé-kevésbé lebomlott bőr azonban már veszített nedvességtartalmából, emellett a savas hidrolízis és az oxidációs lebomlás víz jelenlétében fokozódik, ezért a kutatók mai álláspontja szerint a tárgyak további károsodását csökkenthetjük, ha szárazabb, 40-45%79 körüli páratartalmú térben tartjuk azokat. A hőmérséklet is befolyásolja a lebomlási folyamatokat mivel energiát biztosít a kémiai reakciókhoz, ezért viszonylag alacsony, legfeljebb 16— 18°C tárolási hőmérsékletjavasolt. A tárgyakat portól védve, letakarva, mütárgyvédelmi szempontból megfelelő anyagokkal becsomagolva szükséges tárolni. A háromdimenziós műtárgyakat támasszuk alá, speciális védődobozba helyezve védjük a fizikai sérüléstől (20. kép). Összefoglalás Az elmúlt 30 év pergamen- és cserzetlen bőr restaurálási elméletének és gyakorlatának áttekintése sok szempontból tanulságos volt számunkra. Örömmel láttuk, hogy az 1980-as évek hőskorában kikísérletezett kezelőszerek, eljárások ma már közismertek, sokan sikeresen alkalmazzák azokat, sőt folyamatosan továbbfejlesztik a korábbi módszereket. Szükség is van a folyamatos újragondolásra, mert sok minden változott az elmúlt évtizedekben: — A környezetvédelmi és egészségvédelmi szabályok szigorúbbak lettek, és a restaurátorok is sokkal tudatosabbá váltak e téren. Az internet segítségével a vegyszerek biztonságtechnikai adatlapján könnyen tájékozódhatunk azok hatásairól. Néhány anyagot (metilalkohol, benzol, timol, stb.) egészségünk védelmében, másokat (pl. cetvelő) a természet megőrzése érdekében már nem használhatunk akkor sem, ha a műtárgyra nem jelentenek veszélyt. 79 Hansen - Sobei 1991. p. 24. 116
