Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 13. (Székelyudvarhely, 2013)
Beöthyné Kozocs Ildikó et al.: Pergamenből és cserzetlen bőrből készült tárgyak restaurálásának lehetőségei, a kezelés hatása a műtárgyakra
2. táblázat: A levegő RH-ja különböző telített sóoldatok feletti zárt térben Só T°C 5,00 10,00 15,00 20,00 25,00 MgCl, 33,6 33,5 33,3 33,1 32,8 K,CO, 43,1 43,1 43,1 43,2 43,2 NaBr 63,5 62,2 60,7 59,1 57,6 NaCl 75,7 75,7 75,6 75,7 75,3 KC1 87,7 86,8 85,9 85,1 84,3 Ennek köszönhetően a sóoldatos párakamrákban lehetőség van arra, hogy tartósan beállítsunk pl. 50-60% körüli relatív légnedvességet, mely mellett akár több hónapon keresztül lehet fokozatosan és biztonságosan lágyítani a tárgyakat. A párakamrát legegyszerűbben fóliasátorba helyezett telített sóoldatot tartalmazó tálak segítségével készíthetjük el. A párásítandó tárgyat egy segédanyaggal borított rácsra, hálóra a tálak fölé helyezzük. Mivel a só kristályosodása során hajlamos felkúszni az edények oldalán, fontos, hogy ezek ne érintkezhessenek a műtárggyal.63 Az eljárás kiemelkedő előnye, hogy pontosan szabályozható a légtér RH-ja és nem kell aggódni az éjszakai lehűlés következtében történő páralecsapódás miatt. A telített sóoldatokhoz hasonló hatású, amikor előre kondicionált szilikagéllel állítjuk be a páratartalmat egy zárt térben. Léteznek olyan párakamrák, melyek klimatizáltak, ezekben a relatív légnedvességet és a hőmérsékletet is pontosan szabályozni lehet. Ezekbe a víz általában gőz halmazállapotban, tehát molekuláris méretben kerül. Általánosságban a lassúbb, kíméletesebb módszerek javasoltak, mint pl. a telített sóoldattal beállított 60-65% páratartalmú térben történő elhelyezés. A szerzők tapasztalata szerint a nagyon érzékeny tárgyak 50-55% relatív páratartalmú térben is eredményesen lágyíthatok. Természetesen ez hosszabb időt vesz igénybe, azonban a hatás egyenletesebb, kíméletesebb, jól kontrollálható és nem áll fenn a penészedés veszélye. Az 50%-os RH-t beállíthatjuk sókeverék telített oldata felett,64 vagy erre az értékre előkondícionált szilikagél segítségével jól záró párakamrában.65 Amennyiben ultrahangos párásító berendezést alkalmazunk, folyamatosan ellenőrizzük a klímát és lehetőleg ne engedjük az RH-t 80% fölé kúszni. Ha nem lágyul meg a pergamen néhány óra alatt, semmiképpen ne hagyjuk éjszakára túl magas (pl. 80%) páratartalmú térben. Kerüljük az ismételt gyors nyirkosítás-száradás ciklusokat.66 63 A só felkúszását megakadályozhatjuk, ha félig áteresztő hártyával takarjuk le az edényt. 64 Pl. NaCl és MgCl2 keveréke. 65 Amennyiben fóliasátrat használunk, az többnyire nem zár tökéletesen, ezért a telített sóoldatra jellemző RH értéknél néhány százalékkal alacsonyabb páratartalom állandósul. 66 Lásd jelen kötetben Beöthyné Kozocsa et al. p. 92. Itt említjük meg a kombinált fémfonallal, illetve zselatin flitterekkel díszített textilek tisztítása, lágyítása során jelentkező problémákat. Mivel a fonalak rendkívül vékony kollagén alapú csíkjai nem cserzettek, különösen érzékenyek a nedvesítésre, sőt a párásításra is. Ugyanez mondható el a zselatin fhtterek egy részéről is, melyek felületét nem kezelték vagy denaturálták. Ezek a kis díszítmények a párásítás hatására erőteljesen megduzzadhatnak, ezért a felületükre vitt fémfólia megrepedezhet, esetleg leválhat, száradáskor pedig a flitter zsugorodik, deformálódik. Simítás, préselés, szárítás A nedves, oldószeres kezeléseket, puhítást követi a pergamen vagy cserzetlen bőr simítása, formára igazítása és szárítása. Ennek során megfelelően hosszú időt kell biztosítani a víz leadásához, hogy minimálisra csökkentsük a rostszerkezeten belüli feszültséget. A cél általában a tárgy eredeti esztétikai megjelenésének, esetleg méretének a helyreállítása, amennyire ez lehetséges. Természetesen a használat és tárolás során bekövetkezett deformáció (pl. egy összehajtott oklevél hajtási nyúlása) nem szűntethető meg, és ez ma már a muzeológusok, levéltárosok részéről sem elvárás. írott felületek (oklevelek, könyv- és kéziratos lapok) esetében a szöveg olvashatósága, a címerkép, iniciálé, miniatúra tanulmányozhatósága, a könyv lapozhatósága a cél. Sík tárgyak esetében inkább simításról, háromdimenziós tárgyak kezelésekor formára igazításról beszélünk. Az utóbbi esetben a munkafolyamat többnyire magában foglalja a ragasztást, alátámasztást, kiegészítést is, ezért ezt a következő fejezetben részletezzük. A nedves, nyirkos pergamen simítása préseléssel vagy feszítéssel történhet. Az oldószertől a kollagénrostok többé-kevésbé megduzzadnak, az anyag valamelyest nyújthatóvá válik, meg lehet próbálni csökkenteni a ráncokat, deformációt. Az írott, festett, vagy fémfóliával díszített felületen azonban nagyon óvatosnak kell lenni, mert a festékréteg és a fémfólia nem biztos, hogy követni tudja a pergamen mozgását, ezért megrepedhet. A préselést mindig sima felületű segédanyagok (Bondina, illetve Hollytex nem szövött poliészter lap) és szívópapírok valamint présdeszkák között végezzük. A segédanyagra azért van szükség, hogy védjük a tárgy felületét és a festék, tinta ne ragadjon bele a szívópapírba. A folyadék formában alkalmazott nedvességtől erősen felpuhult, meglágyult festékréteg azonban néha a segédanyag felületére is áttapadhat. A préselés erősségének megválasztása fontos, mert ha túl nagy erő hat a nedves pergamenre, a rostok összetapadhatnak benne, és áttetszővé válhat. Minél nedvesebb az anyag és minél nagyobb nyomás nehezedik rá, annál nagyobb az áttetszővé válás veszélye. A préselés másik hátránya lehet az illuminált kódexlapok esetében, hogy a fémfóliák alá felvitt enyhén kidomborodó alapozás az erősebb nyomás miatt megrepedezhet, sérülhet. Ha függőpecsétes oklevelek simítását akarjuk lenehezítéssel végezni, akkor a segédanyagokból (szívópapí-112
