Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)

Koppán Orsolya - Tóth Zsuzsanna: A tintamarásos kéziratok stabilizálása kalcium-fitát/kalcium-bikartonát eljárással. A kezelés alkalmazása az Apor-kódex restaurálása során

ett+ttge (vertat ay Honiam vat

C* ,iet u'i* fvám lefut kv igtttgp&e Halm famiíak tovvi vkn wi-ii* láttátok Víton tnSattítM ad aleutam (Itta* nog űitm Sí p-Wi hoo ote/f

fflIK 3Cd‘tajoaUUiad •o W mattit wttíalt

3 líW hob awtrli ujj n lejeit

mfíh hfl Wítfoiwlt tVttíífth Mim fvííítrR Hittem ue ti tton térítőnk t»Mt 3t féjjnt omtr/r ntk tttHMt’ ÍtltWÍ(fitW»'l»fM» liuvtúeU tel tmkttjk itat úttv tŞ ittnm Wn>a <Hí»t -hhjiu aj fiti* ţsttpoiâ fateítmi ttm Joppato m

nett üwHűVtU etfr* m&Átrmmp rtjftn* tetei utmmtt vei$tutat& ejkatemiaftt' tttvih gmatttek hií Jt-a Hneat imw at frkrk .Hrrtt-HHR HHínlíumk vi9emfp% míiií

tti TSatnai fBiwiHmnk clf fftf'

WiJv '••■»-.4 e re \fmt iát

ttm e jamríagete áj FQ*t[t'

jttrritfn

mdaagh: iwf> míg vr&Mfená mtttf gfuSu.

Cow uitai vHnuBjjTOitu ^HftfiHWd cfo Jejtnemt estemét

WHWWftl Utlíui ,'CHO-I

mtítfmafnak Duíttmf«« L,«k k

vtítmi ^nlrímM' cito y: meu-n'Vrafnut cty'lrtmrb n-n'uikkíj Hoot mco ^otoíopWiifli ti.u a ííTstiko Tritt cittftimtá -.Vtrcota

ham rijciyitt atel r.jthot. iet'kltíe ^ScflOi ptbkeüclmala ctf laknia fc>- fjcttoiHt Ittto tnco.yi'ttetmit,

nufr iii kcfrtrt rt jak

bmtm« Or Hjoi uiti'tal íintot namjUra utók ilinf rjmrOi'H;

J

75. kép. A mosás után a vízfoltok elhalványodtak. A képen egymást követő lappárok vannak.

16. kép. A lappár fitátos kezelése: kalcium-bikarbonát fürdő.

17. kép. A kézi öntés túl nagy felületet fedett le az írásból.

18. kép. A sarok kiegészítése kézi öntéssel.

lata mind a sötét, mind a világos helyeken, zavaró foltként jelent volna meg. Az írott részek sérüléseinek kiegészítéséhez rövidebb rostú, a tinták színéhez igazodó, sötétebb pépek készültek, azonban az öntés, többszöri, különféle technikával kipróbált módon is, túl nagy felületet fedett le az írott szövegből és foltként jelent meg (17. kép). Ezért a tintamarásra került öntések eltávolítása után új, jobb eredményt adó kiegészítési módot kellett keresni.

Több próba után a kézi javítás speciális módszere adta a legszebb eredményt, ez azonban rendkívül munkaigényes volt. Az íráskép minél tökéletesebb megőrzése a nyelvemlék jelentősége miatt rendkívül fontos volt, így a kiegészítésre szánt idő ebben az esetben másodlagos volt. A próbák eredményeinek ismeretében, a digitalizálás után, a lapok javítása két munkamenetben történt. Első menetben a szélek sérüléseinek és nagyobb hiányainak kiegészítésére került sor, vákuumasztalon kézi papíröntéssel (18. kép).

Ezután még a vákuumasztalon, a lapok teljes felületét híg zselatinoldattal utánenyveztük. Majd a lapok a szitákkal együtt itatósra téve, gyorsan megszikkadtak. A leitatásra azért volt szükség, mert a papírpép lényegesen nagyobb víztartalmú volt az öntés után, mint maga a lap és a leitatás ezt a különbséget csökkentette, így a lap száradása egyenletesebbé vált. Az öntést azért kellett szívás nélkül végezni, mert a szívással végzett öntéspróbák közben az írott részekből apró darabok szakadtak ki, míg a szívás nélküli öntésnél ez nem volt tapasztalható. Ezért a lapok szitanyomó szitán maradtak néhány percig, és csak a gravitáció segítségével víztelenedtek.

Száradásuk után a szitáról leválasztva, a megnedvesített lapokat először filcek, majd Bondina és itatósok között préseltük simára. Próbaképpen az egyik lap, egy nedvesítési fázist kihagyva, közvetlenül öntés után szitával együtt préselése, sajnos szintén apró darabkák elvesztésével járt, míg a levegőn szárított és újra nedvesített lapok esetében ez nem történt meg.

A lapokat átvilágító lapon kellett javítani, mert az írott részeket érintő repedések és apró hiányok láthatóvá csak átnézetben vagy mozgatáskor váltak. Ez a javítást nagyon megnehezítette, mert az átvilágítással a színek is megváltoztak.

61