Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Koppán Orsolya - Tóth Zsuzsanna: A tintamarásos kéziratok stabilizálása kalcium-fitát/kalcium-bikartonát eljárással. A kezelés alkalmazása az Apor-kódex restaurálása során
12. kép. A penésztől leporló tinta. 13. kép. A tintamarástól leporló tinta. crn < K)Amfa^aiat patt nau'rnjcc fi-B**nta (u tukípt ut Http hólje.(hé fiv&ué> állt Mi mérni* tbiú I U^ntr rţyt*fni trrrnr clnrMv JV«"* tot$t%gpfewm,n»+ „«fc*. ^ ««oft» t< IWNfM f, prcfct Hjfcm« c4mf>, <* bc*«ftr » ti *•£*« fee*«** fan t WÄfc; $fc*» nfl^r mm^friir , 14. kép. A mosás során a penészes lapok egyenetlenül nedvesedtek. Atintamarásos lapok kezelésére és a kezelés előtti mérések elvégzésére a könyvtest szétbontása után kerülhetett sor. Az elvégzett oldódáspróbák alapján a könyv mosása előtt sem a tinták, sem a festékek nem igényeltek fixálást. A tinták további pergése óvatos mozgatással, a dörzsölő hatások kiküszöbölésével elkerülhetővé vált a kezelések során. A tinta fixálása gátolta volna a lapok tisztulását, csökkentette volna a tintamarást leállító kezelőszerek aktivitását, ezért utólag alkalmazva feltehetően jobb eredményeket értünk el. A lappárokra szétbontott könyvtesten, a különböző állapotú lapokon Koppán Orsolya pH-mérést és a szabad vas-ionok kimutatására teszteket végzett. A mért eredmények tájékoztatást adtak a papír állapotáról az írás nélküli és az írott részeken, illetve a mért eredmények igazolták a szemmel láthatóan különböző mértékben tintamarásos helyek közötti eltérést. Az erősen tintamarásos részeken a vasteszt által kimutatott értékek nagyon magasak voltak. A vizsgálati eredmények ismeretében történt ezután a lapok további kezelése. A kezelő oldatokat szintén Koppán Orsolya állította össze. A lapok mosása és fitátos kezelése A kötetet ért többszöri beázás barnás vízfoltjai, a tapasztalatok szerint, vizes mosással halványodnak el a legjobban. A lapok vizes kezelését az esztétikai szempontokon kívül szükségessé tették a vas-ion teszt által a lapokon mért eredmények is. Ezért a lappárokat egyesével szitára helyezve, 20 percig csapvízbe merítettük a tinta és a cellulóz bomlásából származó vízoldható savas komponensek eltávolítása érdekében (15-16. kép). A szitával együtt mozgatva a lapokat, azok a vízből 20 percre kalcium-fitát fürdőbe kerültek. A fürdő komplexbe vitte a tintában lévő szabad vas(lI)-ionokat. A fitátos fürdő után rövid, tiszta vizes öblítés következett, mely a feleslegben maradt fitátot távolította el a lapokból. Ezután a lapok 20 percig kalcium-bikarbonát fürdőben voltak (17. kép). A fürdő lúgos csapadék visszamaradásával semlegesítette a lapokat, hosszú ideig tartó védelmet nyújtva a sav katalizálta hidrolízissel szemben. A semlegesítés, pufferolás után a lapok a szitán maradva, a szita alatt lévő itatóst cserélgetve, levegőn, préselés nélkül száradtak meg. A fitátos kezelés utolsó lépésére, a zselatinos utánenyvezésre, csak a lapok kiegészítése után került sor, mert a fitátos kezeléssel a lapok nedves kezelése még nem fejeződött be. A lapok kiegészítése A terv szerint a kiegészítés is nedves eljárással, papíröntéssel történt volna, így az utánenyvezésnek csak az öntés után lett volna értelme. Ideális esetben a tintamarás kezelését és a papíröntést egyszeri nedvesítéssel és szárítással el lehet végezni, ez fontos szempont a papír kímélése miatt, mert ekkor a papír csak egyszer van kitéve a nedvesítés okozta megnyúlásnak és zsugorodásnak. Ebben az esetben azonban két ok miatt is szükségessé vált a kétszeri nedves kezelés, annak kockázataival együtt. Az egyik legfontosabb ok az volt, hogy a kódex további kutatásának érdekében a megtisztított és még nem kiegészített lapokat digitalizálták. A másik ok, hogy a papíröntés kivitelezéséhez ismerni kell a mosástól megtisztult lap színárnyalatát, mert csak ebben az esetben lehet a kiegészítéshez megfelelő színű papírpépet keverni. A lapok ugyanis jelentős tisztulásuk és a foltok elhalványulása után is nagy árnyalati színkülönbségekkel rendelkeztek, még az egyes lapokon belül is. Kézi papíröntéssel az egyes lapokon lévő hiányokat, töréseket a helynek megfelelő színű rosttal lehet kiegészíteni. A többféle pép használata egységesebb megjelenésűvé tette volna a kiegészített lapokat, mert a köztes árnyalat haszná-60
