Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Váli Zsuzsánna: Szempontok a falképek szemrevételezéssel történő viszgálatához. Erdélyi középkori falképek vizsgálata szemrevételezéssel
14. kép. Magyarfenes. Megfigyelhető a Szent János glóriájának szerkesztéséhez használt, a nedves vakolatban nyomot hagyó körző hegyének keresztmetszete. 15. kép. Marosszentanna. A diadalív keleti falfelületén ábrázolt balga szűz glóriáját nem körzővel, hanem valószínűleg szabadkézzel rajzolták meg és nem karcolták körbe. húzták a még nedves vakolatba, amint az a barázda szélén lévő sorja alapján megállapítható (14. kép). A marossszentannai szentélyben háromféle glóriakialakítás található: az egyik megoldás a csak festékkel körbekontúrozott glória (15. kép). A második esetben a glóriát egy körzővonással körbekarcolták. A harmadik esetben a glóriát kettős körzővonással karcolták körbe (7. kép). Érdekes az is Szentanna esetében, hogy a még friss vakolatba húzott, sorját hagyó körzőnyomokat később, a már száraz vakolatba karcolva néhol megerősítették, ami a vonalak kitöredezett szélei alapján már a vakolat száradása után történt (8. kép). Cennini az alárajz és az első rétegben felvitt kontúrok elkészítéséhez a következőt ajánlja: „Végy most babszemnyi sötét okkert... Tedd tégelybe, végy egy lencsényi feketét, keverd össze az okkerral. Végy szentjános fehéret, mint egy babszem harmadrésze annyit, végy még hozzá egy késhegynyi cinóbert (világosat)13, gondosan keverd össze a mondott színeket, ereszd fel tiszta vízzel híg folyósra kötőanyag (tempera) nélkül...14 Ezzel az ecsettel rajzold meg a megfestendő arcot... azzal a festékkel, amit Firenzében verdaccionak, Sienában bazzeonak hívnak.”15 Marosszentannán az alárajz, az arcok aláfestése és a háttér zöld felülete is verdaccióval készült. A háttérből származó minta mikroszkópos keresztmetszet-csiszolatán látható, hogy a festékréteg a Cennini által leírt pigmentekből épül fel: okker, fekete, fehér és vörös (16. kép). Az alárajz és a későbbiekben felvitt kontúrok rajzolata között eltérés lehet. Az alárajzban elrajzolt részeket a festő menet közben újrakomponálta, javította, ezt „pentimeno”, azaz megbánás elnevezéssel jelöli a szakirodalom. Marosszentannán és Magyarfenesen is 16. kép. Marosszentanna. Szemcsevizsgálat és mikroszkópos keresztmetszet-csiszolat a háttér verdacciójából vett mintából. 17. kép. Marosszentanna. A szentély keleti falán lévő angyalábrázolás arcán az alárajzhoz képest az orr végleges kontúrját módosította a festő. 13 Cennini a XXXIX, fejezetben leírja az általa világos cinóbemek nevezett festék készítését, ami a legvilágosabb sinopei föld (természetes vörös földpigment) és szentjános fehér keverékéből készül, és testszínek festésére ajánlja. Cennini: Trattato. Magyar fordítás, p. 26. 14 Cennini tempera elnevezés alatt mindenféle kötőanyagot ért, gyűjtőszóként használja a kifejezést. 15 Cennini: Trattato. Magyar fordítás, pp. 44-45. láthatunk erre példát (17-18. kép). A Cennini által leírt, többször megerősített kontúrozás Marosszentannán, a szentély falképein érhető tetten, ahol a verdaccióval megrajzolt, majd vörössel és feketével hangsúlyozott kontúrok bonyolult, finom, részletgazdag szövedéket képeznek (17. kép). Ezzel szemben a maros-30
