Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Váli Zsuzsánna: Szempontok a falképek szemrevételezéssel történő viszgálatához. Erdélyi középkori falképek vizsgálata szemrevételezéssel
hordozó vakolat igencsak hepe-hupás, jól kirajzolódik a falazat struktúrája (1. kép). A fölötte lévő regiszterben látható Keresztrefeszítés jelenetet viszont már gondosabban elsimított vakolatra festették. A vakolat felületi eldolgozásának módja nem utolsósorban műhelygyakorlat kérdése is lehet, az eldolgozáshoz használt eszközök lenyomata alapján esetenként magára az eszközre is lehet következtetni (használhattak pl. fémspatulát, fadarabot, bőrkesztyűt, stb.). Bádokon, jelenleg a református egyházhoz tartozó, 13. századi középkori templomban több, összesen négy korszakból maradtak fenn falképek. A hajó 14. századból származó, többek között Szent Zsigmondot is ábrázoló falképeinek vakolatát valószínűleg egy kisebb fémspatulával dolgozták el, nyomai jól láthatók súrlófény segítségével (2. kép). A 15. század során keletkezett, a hajóban és a szentélyben egyaránt megtalálható szekkó képeket egy durva, seprűszerű eszközzel felvitt meszelésrétegre festették (3. kép), az eszköznyomok épen, a színhatároktól függetlenül maradtak meg. Az eldolgozáshoz használt eszközök nyomai nem csak az eszközre engednek következtetni, hanem a vakolat állagára is a festék felhordásának idején. Amennyiben a vakolaton keletkezett különféle eszköznyomok nem maszatolódtak el a festéssel, az arra utal, hogy a vakolat már szikkadt állapotban lehetett festéskor. Változó vastagságú vakolat esetén előfordulhat, hogy a vékonyan felhordott rétegű vakolat már száradt festéskor, így a vakolat felviteléhez használt eszköz nyomai megmaradtak, a vastagabban felvitt, még nedves vakolat struktúráját festés közben viszont elmaszatolták. A levegő hőmérsékletétől, páratartalmától függően a vakolat akár már 1-2 óra alatt is meg tud olyannyira szikkadni, hogy ecsettel már nem deformálható a felülete. A szikkadó vakolatból távozó nedvességet esetenként pótolhatták a vakolat vizezésével. Ennek kettős funkciója van: a nedvességgel feltelített pórusokon a levegő C02 tartalma nem tud behatolni, és így lassítható a karbonátosodási folyamat, tehát több ideig lehet dolgozni a felületen, úgy, hogy freskós kötés létrejöhessen. A másik funkciója, hogy a nedvesség a vakolat belsejében lévő, még nem karbonátosodott Ca(OH)2-ot feloldja, majd párolgás során a felületre viszi, ezzel elősegítve a felületi karbonátosodást. Egyrészről a vakolat jobb tapadása érdekében, másrészről a freskós kötés folyamatának elnyújtása érdekében vizezték a falat a vakolat felvitele előtt is. Ezt az eljárást, ahogyan a vakolat munka közbeni vizezését is, Cennino Cennini is ajánlja híres festőkönyvében: „Mielőtt a vakolásba fogsz porold le és locsold meg alaposan a falat, amennyire csak lehet, semmi locsolás nem sok a falnak.”8 „Igaz ugyan, hogy téli napon, nedves időben, ha kőfalra festesz, a vakolat friss marad másnapra is. De, ha csak lehet, ne halogasd a munkát, mert a friss vakolatra való festés, azaz a mindig aznap végzett munka köti meg legjobban a festéket, a legjobb és leggyönyörködtetőbb 8 Cennino: Trattato. Magyar fordítás, p. 42. 4. kép. Székelyderzs, a hajó falképei. A munka közben megrepedezett vakolatot a mester igyekezett javítani, erről tanúskodnak ujjainak a vakolatba mélyedt lenyomatai a repedések mentén. munka, ami csak lehet. (...) Azután vedd a nagy sörteecsetet a kezedbe, mártsd tiszta vízbe, kenjed be vele a vakolatot és egy tenyérnyi széles deszkalappal körben simítsd át a felületet, hogy a fent említett deszka a felesleges vakolatot leszedje, oda vigye ahol hiányzik, és szépen elegyengesse a vakolatot. Most, ha szükséges, vizezd be megint az említett ecsettel a vakolatot és szép tiszta síma felületű vakolókanállal simítsd mégegyszer át.”9 A vakolat kötőanyag-töltőanyag aránya, a felvitt vakolat vastagsága, a töltőanyag szemcseméret-tartománya és eloszlása, a vakolat nedvességtartalma, a nedvesség elpárolgásának sebessége mind meghatározó lehet a vakolat tartóssága, repedésre, porlásra való hajlamát tekintve. A nagy kötőanyag tartalmú vakolatokat általában vékonyabb és több rétegben vitték fel, szikkadás közben esetleg tömörítették a víz párolgásának következtében zsugorodó vakolat megrepedezése ellen. Ha nem így jártak el, az a vakolat repedezéséhez vezetett. Ez látható például Székelyderzs unitárius vártemplomának 1419-ben, „Magister Paulus filius Stephani de Ung” által készített falképe esetén10. Itt súrlófényben igen jól kivehető, hogy a már készítés közben megrepdezetett vakolatot a mesterek) megpróbálták a repedések mentén ujjhegyükkel „összedolgozni”, ujjaik lenyomata kis gödröcskék formájában figyelhető meg bizonyos repedések mentén (4. kép). A töltőanyag szemcseméret-tartományát tekintve jó megtartású vakolatot a tág határok között mozgó 9 Cennini: Trattato. Magyar fordítás, p. 44. 10 A falképet Feketics Erika vizsgálta, a vizsgálati eredmények szakdolgozatában olvashatóak. Feketics Erika: Erdélyi középkori feltárt falképek vizsgálatai: Székelyderzs, Felsőboldogfalva, Csíkszentmihály és Csíkszenttamás. Szakdolgozat. Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézete. 2007. Témavezető: Kriston László. 26
