Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Orosz Katalin: Festett papírtárgyak vizsgálatának lehetőségei, néhány vizsgálat eredméneiből levonható következtetések
Festett papírtárgyak vizsgálatának lehetőségei, néhány vizsgálat eredményeiből levonható következtetések Orosz Katalin Különböző közgyűjteményekben óriási mennyiségben őriznek színes (festett, nyomtatott) papírtárgyakat és papír alapú dokumentumokat. Ezek készítéstechnikai tulajdonságai és állapota nagy változatosságot mutat. A színes rétegek anyagainak és állapotának meghatározása művészettörténeti, technikatörténeti és műtárgyvédelmi szempontból egyaránt fontos, azonban többnyire bonyolult feladat, sok háttér-információt és különböző szakterületek szakembereinek együttműködését igényli. A papírra felvitt színes rétegek vizsgálatával a magyar nyelvű szakirodalom nagyon keveset foglalkozik és a külföldi cikkekben is többnyire csak a tinta- és festékmarás témakörében merül fel a festett rétegek meghatározása. Mivel papírhordozóra általában viszonylag vékony rétegben vitték fel a színes anyagokat, a kis mintamennyiség nagyon megnehezíti az eredményes vizsgálatot. További nehézséget okoz, hogy a festékek, tinták, színezékek önmagukban is sokszor bonyolult keverékek, valamint a papír előkezeléséhez alkalmazott anyagok sem választhatók el a festett rétegtől. Az alábbiakban a vizsgálat elvi folyamata kerül ismertetésre, majd egy 16. századi nyomtatott és kézzel kifestett könyv segítségével gyakorlati példákon mutatjuk be a festett rétegek meghatározásának lehetőségeit, problémáit és korlátáit. A festett papírtárgyak vizsgálata leggyakrabban a konzerváló, restauráló beavatkozások megtervezése kapcsán merül fel, de előfordul, hogy a műtárgy eredetiségét akarjuk bizonyítani. Az utóbbi esetben általában csak a hordozó és a festékréteg anyagainak meghatározása szükséges.1 A restaurálási eljárások meghatározásakor azonban sokkal több információra van szükség, egyaránt fontos a hordozó és a festékréteg anyagainak, készítéstechnikájának és állapotának meghatározása, valamint az elváltozások okainak feltárása és annak megállapítása, hogy mindezek milyen hatással lehetnek a tárgy további állapotára. A vizsgálatok meghatározása, elvégzése és elvégeztetése, a külső szakemberek bevonása, valamint az eredmények összevetése és kiértékelése a restaurátor feladata. Ehhez elengedhetetlen, hogy a restaurátor képes legyen pontos, adekvát kérdéseket megfogalmazni a természettudományos szakemberek felé, valamint a nyert információkat összegyűjteni, szintetizálni és szakszerűen dokumentálni. 1 Természetesen a festéstechnika és a kép stílusjegyeinek vizsgálata is fontos, ez azonban nem témája a tanulmánynak. A vizsgálati sor meghatározásakor minden esetben meg kell fogalmazni, hogy milyen célból végezzük a vizsgálatokat, és milyen információhoz szeretnénk jutni általuk. Fontos mérlegelni azt is, hogy a beavatkozás (pl. mintavétel, vagy a tárgy mozgatása) kockázata és a várható információ arányban áll-e egymással. A vizsgálati sor meghatározása előtt tájékozódni kell a korabeli készítéstechnikai eljárásokról, az alkalmazott kötőanyagokról, a színezőanyagok összetételéről és használatáról. A vizsgálatok többségét a konzerválási, restaurálási beavatkozások előtt végezzük el, de a restaurálási munka folyamán is felmerülhetnek olyan kérdések, amelyek megválaszolásához további vizsgálódásra van szükség. Első lépésként tehát meg kell határozni a vizsgálatok és a beavatkozás célját, majd azt kell rögzíteni, hogy milyen típusú információkra van szükségünk. Fontos lehet a tárgy keletkezése, készítőjének személye, tulajdonosai, története, funkciója; ezeknek, az információknak többnyire muzeológus, történész, levéltáros szakemberek, analógiák és a szakirodalom segítségével juthatunk birtokába. A restaurátor számára tehát ez az adatgyűjtés folyamata. A tárgy anyagainak, készítéstechnikájának és károsodásainak meghatározása különböző típusú vizsgálatok elvégzését, illetve elvégeztetését igényli. A vizsgálati sort a mikroanalitikai, optikai és műszeres vizsgálatok előtt a szabad szemmel és sztereomikroszkóppal végzett szemrevételezéssel kezdjük. Alapos megfigyeléssel nagyon sokat megtudhatunk a műtárgyról. Fontos, hogy minél pontosabban írjuk le az észrevételeinket és megfigyeléseinket, valamint készítsünk jó minőségű fotókat a tárgy egészéről és részleteiről. A fotózás közben a dokumentáláson túl hasznos információkhoz juthatunk pl. a különböző megvilágítás (szórt fény, súrlófény stb.) segítségével. Az adatgyűjtés, megfigyelés és fotózás során összegyűjtött információkat ezután rendszerezni kell és megfogalmazni az ezek alapján kialakult kérdéseinket és feltevéseinket, szem előtt tartva a beavatkozás célját. Természetesen a kérdések megfogalmazásához és a hipotézisek felállításához felhasználjuk a készítéstechnikai, restaurálás elméleti, gyakorlati és etikai ismereteinket. Ekkor már pontosan tudjuk, hogy milyen kérdésekre várunk választ a vizsgálatok elvégzése után. A vizsgálati sor meghatározásához azonban tisztában kell lennünk a különböző módszerek elvével, mintaszükségletével, a nyerhető információ típusával és pontosságával, valamint azzal, hogy mely vizsgálatok 51
