Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. II. rész: Állapotfelmérésük és konzerválási-restaurálási lehetőségeik
nál tárgyalt problémák miatt nem megfelelőek. A hiányok kiegészíthetők az eredetihez hasonlóan vas vagy sárgaréz lemezből kivágott darabokkal (53-54. kép). Minthogy azonban a fémek élbe ragasztása a fentiekben ismertetettek miatt nehézségekbe ütközik, célszerű a kiegészítést nagyobbra szabni, és alálapolással az eredeti részhez rögzíteni. Ebben az esetben szintkülönbségek keletkeznek az eredeti és a kiegészítő fém között. Ha ez esztétikailag zavaró lenne, ragasztás előtt a kiegészítést enyhe hajlítással alakíthatjuk úgy, hogy a törésfelületeknél, a két fém egy szintbe kerüljön. Az alálapolásos megoldásnál is adódhatnak ragasztási problémák, ha az eredeti részek hátoldalát nem tudjuk fémig tisztítani és a darabokat a ragasztás ideje alatt megfelelően összeszorítani. Felmerül a kérdés - nem a fenti problémák megkerülése, hanem a műtárgyvédelem és restaurálás területén az elmúlt 10-15 évben bekövetkezett szemléletváltás miatt - hogy szükséges-e a ládák fém díszítményeinek kiegészítése vagy elégséges a törött fémrészek valamilyen módon, például apró szögekkel való rögzítése? Ez utóbbi esetben a fém, a bőr és a faanyagban lyukak keletkeznek ugyan, azonban a rögzítés sokkal biztosabb. Ez a megoldás került alkalmazásra az Issekutz ládán (46., 48. kép). 3.2.4. Védőbevonat A fém applikációk ládákon történő kezelése esetén felületi védelmüket csak a külső oldalukon tudjuk biztosítani. Erre a célra a fémrestaurálásban általánosan a vas és réztárgyak bevonására használatos anyagok - különböző akrilátok (Paraloid B72, Plexisol P782 stb.) oldatai - esetleg benztriazol inhibitor hozzáadásával, alkalmazhatók. Felhordásuk csak ecsettel történhet. Korrózióvédő zsírok használata a bőrborítás miatt nem ajánlott. 3.3. A börborítások kezelése A bőrminták fizikai állapotának megállapítására irányuló mikroszkópos vizsgálatok és a zsugorodási hőmérséklet mérések eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a ládák bőrborításának kezelési módjait a szokottnál is óvatosabban kell megválasztani. 3.3.1. Száraz tisztítás Legtöbbjük a nem megfelelő tárolási körülmények miatt nagyon poros (3. kép), így első lépésként - még a tárgy esetleg szükséges fertőtlenítése, a faanyag szilárdítása és a fémdíszítmények tisztítása, konzerválása előtt - portalanításukat kell elvégezni. A száraz tisztítás következő lépése a bőrfelületek kíméletes radírozása, amelyhez kénmentes vinil-radírokat24 használjunk. A radírport puha ecsettel és porszívóval távolítsuk el a tárgy felületéről. A kéntartalmú radírok maradványai a levegő nedvességtartalmával kénsavat képezve a bőr savas lebomlását idézhetik elő.25 24 Pl. RotringTicky radír. 25 A különböző radírokról Id. Roelofs, G. Th. - de Groot, W. - Hofenk de Graaf, J. H.: Die Auswierkung von Radierpulvern, Knetgummi und 3.3.2. Nedves tisztítás A ládák bőrborításának erős szennyezettsége miatt elkerülhetetlen a nedves tisztításuk. A kötött szennyeződések eltávolításához azonban ne használjunk vizes mosószeres oldatokat, valamint nagy víztartalmú likkereket,26 még akkor sem, ha próbatisztítás során ezek nem sötétítik meg a bőrt. A bőr felületét behálózó mikrorepedéseken keresztül ugyanis a víz behatol a rostok közé, majd száradás közben a víz nagy felületi feszültsége a térhálós szerkezetű bőrben a rostok összetapadását eredményezi és ez zsugorodáshoz vezet. Ez a károsodás fokozottan jelentkezik vastartalmú bőröknél, mivel a vas katalizátorként gyorsítja a bőr lebomlását és ezáltal hidrolízisre érzékenyebbé teszi. A vastartalom vizsgálat minden vasrátéttel díszített borításból, továbbá az Issekutz láda vasból készült zárlemeze mellől vett minta esetében pozitív eredménnyel járt. A vastartalom nem minden esetben jelentkezik fekete elszíneződéssel, ezért a rézveretes ládák esetében a vasból készült alkatrészek, zárak, lakatpántok, fülek és szegek közelében akkor is számíthatunk vastartalomra, ha a bőr felületén nem észlelünk színváltozást. Poláris szennyeződések leoldására válasszunk inkább alkoholos likkereket. Összetevőik arányát a szennyeződések típusai szerint módosíthatjuk. Mint minden folyadék a mikrorepedéseken keresztül a likkerek is könnyen behatolnak a bőrbe, így fennáll a túlzsírozás veszélye, ezért a likkeres tisztítást mindig igen jól kicsavart vattatamponnal, végezzük. Ha a bőr zsír vagy olajtartalma a rugalmasságához szükséges 5% fölé emelkedik, a rostok közötti részek telítődnek, ez akadályozza a rostok egymáson való elcsúszását, és a bőr berepedezik, törékennyé válik. A zsírok szabad zsírsav tartalma a bőrt savassá teheti, és ez hosszú távon a fehérjék hidrolízisét okozhatja.27 A vizsgált ládák bőrborításának barkája kivétel nélkül sérült, ezért vatta helyett a tisztításukhoz célszerű nem szöszölő pamutrongyot használni. A makacs szennyeződések eltávolítása többszöri kezelést igényel, ezek között várjuk meg, hogy a bőr megszáradjon. A tisztításhoz a szennyeződések oldhatósági tartománya alapján alkalmazhatunk a Teas-féle oldószerháromszög és tesztsorozatok segítségével kiválasztott szerves oldószereket vagy oldószerkeverékeket, illetve ezekkel készült pakolásokat is. Tartsuk azonban szem előtt, hogy ezek ne okozzanak színváltozást, ne szárítsák a bőrt stb. Alkoholos tisztításnál az erős vízelvonó hatású etil-alkohol helyett a nagyobb molekulasúlyú izo-propilalkohol vagy tercier-buti lakohol használata ajánlott. Radiergummi auf Papier. In.: Preprint vom 9. Internationalen Kongreß der IADA, Kopenhagen, 15-21 August 1999. pp. 131-137. 26 Pataolajat, lanolint, felületaktív anyagot, alkoholban oldott fertőtlenítőszert és vizet tartalmazó tisztító folyadékok. Több vizes és alkoholos likker összetételét ld. Kissné Bendefy Márta - Torma László - Bakayné Perjés Judit: Bőrtárgyak tisztítása. Anyagok, károsodások, eljárások. In. Műtárgyvédelem 28. Szerk. Török K. Magyar Nemzeti Múzeum, 2002. pp. 143-153. 27 Bővebben ld. Kissné Bendefy Márta: Zsírozó- és kenőanyagok hatása a bőrök állapotára. In. Isis Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 8-9. Szerk. Kovács P. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2009. pp. 77-87. 38
