Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. II. rész: Állapotfelmérésük és konzerválási-restaurálási lehetőségeik
adott lyuk elnyel. Ha a borítás elfedi a károsodott fafelületet, a műveletet még óvatosabban kell végezni, hogy a szilárdítószer ne folyjon ki a bőr felületére, valamint a bőr és a fa közé se, mert ez utóbbi esetben a fa felületén réteget képezve, illetve a bőrrostok közé beszívódva akadályozza a borítás természetes anyagokkal való ragasztását. Csak olyan szilárdítószerek, pl. akrilátok (Paraloid B72 5, 10, 15 %-os) poli(vinil-acetátok) és poli(vinil-butirálok) oldatait alkalmazzuk, amelyek könnyen visszatörölhetők. Ez utóbbiak előnye, hogy alkoholban oldhatók és nem szükséges egészségre ártalmasabb oldószereket használni.21 Az oldószeres epoxigyanták a ládák faanyagának szilárdítására nem alkalmasak, mert azonnali visszatörlés esetén is nyomot hagynak a bőrön. Alkalmazásuk a fenékdeszkák borítás nélküli felületein megengedett, de csak óvatosan, hogy a textillel borított oldalra ne folyjanak át. Oldószereik - toluol, xilol - fokozottan károsak az egészségre, ezért használatuk esetén megfelelő elszívásról és a munkavédelmi felszerelésekről kell gondoskodni. 3.1.4. Ragasztás, kiegészítés A fenékdeszkák külső oldalait kivéve a ládák teljes fa szerkezetét kívül bőr, belül textil, illetve egyes részeken papír borította. A vizsgált tárgyak faanyagát elsősorban e borítások sérülései mentén érték mechanikai károsodások, keletkeztek bennük kisebb-nagyobb hiányok. Ezek pótlása általában akkor szükséges, ha az adott terület borítása még megvan, így annak rögzítéséhez a fa hordozó kiegészítése elengedhetetlen. A kiegészítéseket az eredetinek megfelelően fenyődeszkából készítsük, minden esetben úgy, hogy a pótlást alakítsuk a törésfelülethez, és az eredeti anyagból ne vegyünk el. A kiegészítéseket, ha méretük, helyük és funkciójuk lehetővé teszi, valamint, ha a ragasztás után már nem kell erős mechanikai hatással járó megmunkálást végrehajtani rajtuk, enyvvel ragasszuk fel. Az ún. Issekutz kelengyeláda több deszkából összeállított fedélének egyik deszkájából a láda teljes hoszszában lehasadt egy kb. 15 cm széles darab, melyet már a múzeumba kerülés előtt pótoltak (19. kép). A hiányzó rész kiegészítését egy fenyődeszkának vendégcsapokkal az oldalfalakhoz való rögzítésével oldották meg. A fedél törésfelülete és a pótlás azonban nem illeszkedett egymáshoz, közöttük rés maradt. A láda restaurálása során, a szerkezetileg és esztétikailag sem megfelelő kiegészítés eltávolításra került és új, a törésfelülethez pontosan illeszkedő pótlás készült22 (39-42. kép). Bár a fedél bőrborítása ezen a területen hiányzik, a kiegészítés a fedélszerkezet statikai stabilitása fedél textilborításának rögzítése miatt indokolt volt. A régi és az új faanyag egymáshoz ragasztása poli(vinil-acetát) alapú ragasztóval történt. A kiegészítés a fedél oldaldeszkáihoz az eredeti technikának megfelelően facsapokkal illeszkedik. 21 A szilárdító szerekről bővebben ld. Morgós András: Károsodott faanyagok szilárdítása. In. Isis Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 1. Szerk. Kovács P. Haáz Rezső Alapítvány, Székelyudvarhely, 2001. pp. 43^48. 22 A kiegészítés elkészítésénél Szabóné Szilágyi Mária fa-bútorrestaurátor művész volt szerző segítségére. 43. kép Rézlemez korrózió rétegének eltávolítása pasztásított komplexképző oldattal. A pótlás felületének retusálása vizes pácok keverékével és akvarellfestékkel, beilleszkedő technikával történt. 3.2. A fém díszítmények kezelése A ládák fémdíszítményeit és fémpántjait borító korróziós termékek eltávolítása nem elsősorban esztétikai okok miatt, hanem a további károsodási folyamatok lelassítása érdekében szükséges. Leszerelésük azonban, a felerősítésükre szolgáló eredeti szögek nagy részének elvesztésével járna. Vas stiftjeik a korróziós réteg miatt szorulnak a fában, esetenként végeiket a deszkák hátoldalán elhajlították, így kihúzásuk a fa sérüléseit is okozhatná. A rézfejű vasszegeknél a vas, a sárgaréz és az ennek a rögzítésére alkalmazott ón között végbement elektrokémiai folyamatok hatására kialakult korrózió következtében a szeg és a rézfej közötti kötés meggyengült, a fejek könnyen leeshetnek. Mindezeken túl, a vékony lemezekből kivágott rátétek lebontása azok mechanikai sérüléseivel - benyomódás, repedések menti törések - járhat. A fém alkatrészek a ládákon történő kezelése ugyanakkor számos problémát vet fel. Egyrészt nem hozzáférhető a díszítmények hátoldala, így az ott kialakult korróziós rétegek nem távolíthatók el, másrészt a fémrestaurátori gyakorlatban az adott fémek kelezésére szolgáló eljárások és vegyszerek többsége nem, vagy csak módosításokkal alkalmazható. 3.2.1. Tisztítás, korróziós rétegek eltávolítása A fémdíszítmények külső felületének tisztításakor el kell vetni a lúgos vagy erősen savas kémhatású felületaktív anyagok, illetve vegyszerek oldatainak használatát az ezekre érzékeny bőrborítás jelenléte miatt. Helyettük komplexképzők - etilén-diamin-tetraecetsav dinátrium sója (Selecton B2), triammónium-citrát stb. — semleges vagy esetleg enyhén savas (maximum pH5) oldatainak metil-cellulózzal, vagy más, a kezelőszer pH-ját nem befolyásoló anyaggal pasztásított, gélesített változata javasolt. Az eljárás megkezdése előtt a bőrfelületeket átlátszó fóliával maszkoljuk ki. A kezelés során a paszta színváltozása jelzi a végbemenő reakciókat (43. kép). 35
