Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Várfalvi Andrea: Különböző készítés-technikával készült textíliák kiegészítési lehetőségei
22. kép. Kiegészített fémhímzés. Részlet restaurálás után. 24. kép. 18. századi német pénztárca restaurálás előtt. alátöltő fonalak védelmét is biztosítja a továbbiakban. A pótlás az eredeti technika szerint került megvalósításra a megfelelő mintázatot létrehozó letűzéssel, de fémdrót helyett színezett pamutfonallal (22. kép). A külön konzervált bőr és textil alkotórészek összevarrása után a tegez szerkezete megerősödött és esztétikai képe is javult (23. kép). A fent említett módszerek mellett említést érdemel még egy önmagában nem, de a varrókonzerválás záró munkafolyamataként gyakran alkalmazott technika, a kreplines beborítás. Egy díszített vagy díszítetlen szövet ilyen módon végzett lefedését szerkezeti szempontok indokolják. A vékony, átlátszó, de jó megtartású selyem felülről is védelmet biztosít az alátámasztott vagy egyéb módon kiegészített, sérült textíliának, megakadályozva ezzel a felület további károsodását. Hátránya e konzerválási eljárásnak, hogy következményeként a műtárgy mintázatának kontúrjai és színei tompává, fátyolossá válnak. 25. kép. A pénztárca oldalát alkotó szövet bontás után. Az alábbiakban bemutatásra kerülő 18. századi, német pénztárca22 díszítetlen textíliájának restaurálása is ezzel a módszerrel történt. A pajzs alakú műtárgy zöld selyemszövetének alapja Gros de Tour, mintája láncatlasz. A növényi és állati motívumokat ábrázoló kelme aranyozott ezüst és ezüst fémhímzéssel díszített. A hímzett textília alatt ragasztott papírmerevítés húzódik. A tárca oldala rózsaszínű, mintázott, damasztkötésű selyemből készült. Restaurálás előtt a műtárgy elő és hátlapja jó megtartású volt, a díszítő hímzőfonalak azonban több helyen felbomlottak. Az oldalakat alkotó vékony, mintás selyem a hajtások mentén elhasadt, feltehetően a használat következményeként. Javításként és megerősítésként, egy korábbi beavatkozás során a szakadások, valamint a hiányok mentén vastag selyemcémával összestoppolták az elő-, és oldallapokat (24. kép). A hímzett szövetek, feltehetően az alájuk helyezett papírmerevítés ragasztójának öregedése következtében savasak voltak. A további károsodások elkerülése érdekében tehát a ragasztóanyagot el kellett távolítani a szövet 22 A pénztárca az Iparművészeti Múzeum tulajdona. Ltsz.: 10663. 97
