Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)

Várfalvi Andrea: Különböző készítés-technikával készült textíliák kiegészítési lehetőségei

26. kép. A pénztárca oldala restaurálás után. 27. kép. A pénztárca restaurálás után. hátoldaláról. A korábbi beavatkozáskor készített stoppo­­lás felfejtése után az eltérő mértékben károsodott szö­veteket ezért szét kellett bontani és külön konzerválni. A bontás segítette a szakadt, hiányos oldalszövet varró­konzerválásának könnyebb kivitelezését is (25. kép). A hímzett textíliák alátámasztása és a lebegő fém­fonalak levarrása után a meggyengült damasztot is meg kellett erősíteni. Az alá helyezett, hordozóként választott színezett taft23 a varrókonzerválást követően, a hiányok­nál egyben a kiegészítés szerepét is betölti. A szövet köté­se ugyan más, mint a damaszté, azonban jobb megtartású és textúrájában harmonikusan illeszkedik a kiegészítendő felülethez. A két textília rögzítését egymáshoz színezett selyemfonallal varrt fércelő,- és átfogó öltések segítették. A pénztárca kinyitásával és becsukásával kialakuló haj­tásvonalak feltehetően a későbbiekben is ugyanazokon a ko­rábban megsérült részeken keletkeznek. Az újabb hasadások kialakulásának megakadályozása érdekében ezért szüksé­gessé vált a selyem beborítása teljes felületen. A vékony, „fölétámasztó szövet” kellő védelmet biztosít a továbbiak­ban a mechanikai hatásoknak újból kitett részeken. A három textilréteg összefércelése színezett selyemfonallal történt. Az egymástól külön restaurált kelmék összeállítását követően a pénztárca oldalán a színezett kreplin jótéko­nyan „egybemossa”, egyneművé teszi az eredeti és a ki­egészített felületek szövésének különbségeit, javítva ez­által a műtárgy esztétikai összképén (26-27. kép). Hímzéssel díszített textíliák fonalhiányainak pótlá­sát is követheti kreplines beborítás, ha a műtárgy gyenge szerkezete azt indokolja. Ilyen esetekben különösen fon­tos a lefedő szövet színének meghatározása a mintának megfelelően.24 23 Vászon kötésű selyemszövet 24 Pállné Gyulai 2008. A szálasanyag alapú applikációk, gombok,23 rátétek konzerválása, kiegészítése megegyezik a fent leírtakkal. Összefoglalás Sérült, hiányos szövetek kiegészítése esztétikai és sta­tikai indokok alapján történik. A restaurálás előtt végzett anyag-, és készítéstechnikai vizsgálatok elvégzése hoz­zájárul az alkalmazott módszerek és a felhasznált segéd­anyagok megfelelő kiválasztásához. A kivitelezéskor kerüljük a részletgazdag megoldáso­kat. A látványában kedvezőbb összhatás elérése érdekében térformánál, megfelelő analógia alapján annak hiányzó tömegét jelöljük, egy-egy díszítmény megjelenítésekor csupán a körvonalakat. Amennyiben a kiegészítés a műtárgy készítéstechni­kájával azonosan történik, ügyelni kell arra, hogy a pótlás megkülönböztethető legyen az eredetitől. IRODALOM B. PERJÉS Judit - E. NAGY Katalin - TÓTH Márta: Anjou-kori selyemleletek konzerválása. Restaurálá­si Tanulmányok. Tímár-Balázsy Ágnes emlékkönyv. Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület. Bp. 2004. pp. 7-24. E. NAGY Katalin: Javaslat restaurálási dokumentáció megírásához. Oktatási segédlet, Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1996. E. NAGY Katalin - KRALOVÁNSZKY Mária MÁTÉFFY Györk - JÁRÓ Márta: Textiltechnikák. MNM. Bp. 1993. 25 Sterbetz 1995. pp. 71-75. 98

Next

/
Thumbnails
Contents