Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Várfalvi Andrea: Különböző készítés-technikával készült textíliák kiegészítési lehetőségei
18. kép. A miseruha restaurálás után elölről. 19. kép. A miseruha restaurálás után hátulról. 20. kép. 17. századi, török tegez restaurálás előtt. 21. kép. Hiányos fémhímzés a tegez lebontott oldalzsebén. Részlet. Fémfonallal hímzett textíliák díszítményeit általában színezett szálasanyaggal pótoljuk. Ezzel a módszerrel történt egy 17. századi török nyíltegez restaurálása.20 A bordó selyembársony applikációval és fémhímzéssel díszített tok stilizált növényi motívumokat ábrázol. Az aranyozott ezüst és ezüst fémdrótokat pamutvászon 20 A tegez az Iparművészeti Múzeum tulajdona. Ltsz.: 52.2880. hordozóra fektetett, pamutból készült fonalkötegekre varrták fel. A letűzéssel a felületen háromféle mintázat jött létre. A tegez előlapjának alsó felét oldalzseb borítja, melynek nyílása ívekkel tagolt. Hátlapja és bélése bőrrel bélelt, széleit vörös pergamencsík keretezi. A műtárgy az Esterházy gyűjtemény darabjaként több évig egy lebombázott épület törmelékei alatt hevert,21 ahonnan ásatási körülményekhez hasonló állapotban került elő. A fentiek következményeként a tegez deformálódott, sérült és hiányos volt a restaurálás előtt. A korrodált fémhímzések fonalai több helyen elszakadtak, kikoptak. A hiányzó részeken az alátöltő fonalak a felszínre kerültek. A textil és bőr rétegeket egymáshoz erősítő, egykor vörös színű pergamen szegély széttöredezett és csak a darabjai maradtak meg. Azokon a szakaszokon, ahol hiányos volt, a tok rétegei egymástól különváltak (20. kép). A különböző típusú anyagok eltérő mértékű deformációja és konzerválása miatt szét kellett választani a tegez bőr és textil részeit egymástól. Az egyes rétegeket összefogó töredezett, hiányos pergamencsík már csak néhány helyen tartotta meg rögzítő szerepét, ezért lebontása csak kevés eredeti varrás eltávolításával járt. (21. kép) Az alapszövet alátámasztása pamutfonallal, pamutvászonra, a lebegő fémfonalak levarrása szintén pamutfonallal történt. A hiányzó skófiumok kiegészítésére elsősorban statikai okok miatt volt szükség. A szélek mentén, a lekopott fémfonalak alól előbukkanó, lazán felvarrt pamutfonalakhoz megfelelő szilárdság híján ugyanis nem lehetett volna rögzíteni a különböző rétegeket és a szegélycsíkot. A kiegészített hímzés a kellő tartás mellett az 21 A gyűjteményről és a feltárás körülményeiről bővebben ld. Várfalvi Andrea - Peller Tamás: „Az Esterházy-gyűjteménybe tartozó, 17. századi magyar nyereg restaurálása”. In. Műtárgyvédelem 26. Szerk. Török K. MNM. Bp. 1997. p. 71. 96
