Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Várfalvi Andrea: Különböző készítés-technikával készült textíliák kiegészítési lehetőségei
15. kép. A miseruha varrókonzervált hímzése. 14. kép. A varrókonzerválást segítő, eredeti öltésnyomok. nXKiliTm I BE2?íf • • • ' . , * 4 ' \ : . . . i >' v $V.‘ ”,' , ■ V\11 ’ 16. kép. Előrajzolás nyomok a miseruhán. 17. kép. A miseruha hímzésének részleges kiegészítése. támasztást kaptak. A hordozó anyag a megerősítés mellett a szükséges helyeken a kiegészítés szerepét is betölti. A szövetek egymáshoz rögzítését lenfonallal varrt fércelő, a hiányok szélénél átfogó öltések segítették. A hímzések konzerválásakor a felbomlott selyemfonalak levarrása és az azokat rögzítő, hiányzó fonalak pótlása egy munkafolyamatban zajlott. A miseruha készítésekor ugyanis a lenvászonra felfektetett selyemfonalakat egy olyan öltéstípussal varrták le az alapszövetre, mely megegyezik a textilrestaurálásban általánosan használt ún. átfogó öltéssel.19 A hímzőfonalak között, az alapszöveten láthatóvá vált eredeti öltésnyomok jelezték a konzerváló, egyben kiegészítésnek szánt új fonalak helyét (14. kép). Az eredeti és a kiegészített fonalak megkülönböztethetősége érdekében a műtárgy díszítményén található vastag, sodratlan selyemfonalak helyett konzerváláskor a rögzítés, egyben a hiányok pótlása vékony selyemszállal történt. A restaurálás után bizonyos fényszögben a vékony fonalak nem látszanak, ugyanakkor jelenlétükkel vékony, csíkszerű nyomot hagyva az alapszövet fonalkötegein, látványukban az ép felületekhez hasonló hatást keltenek (15. kép). A miseruhán, nagy területen, teljes virág és indamotívumok is hiányoztak. Az alattuk felszínre került előrajzolások és egykori öltések nyomai megőrizték a lekopott minták körvonalait (16. kép). A hímzések kiegészítésekor csupán a hiányzó indák nagyobb szakaszai kerültek pótlásra. A megmaradt öltésnyomok alapján a varrás az eredeti hímzéstípusnak megfelelően kivitelezhetővé vált. Az alkalmazott hímzőfonalak az eredetivel azonos vastagságú, sodratlan selyemből készültek. A kiegészítések helyét az alátámasztó anyagon átöltött fonalak jelzik a szövet hátoldalán (17. kép). A hiányzó virágok pótlására nem került sor, mivel a szövetek teljes felületén végigkanyargó indák a kiegészítést követően maradéktalanul hozzájárulnak a műtárgy egységes képének kialakításához (18-19. kép). 19 A miseruhát díszítő öltés neve: perzsa öltés. 95
