Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Várfalvi Andrea: Különböző készítés-technikával készült textíliák kiegészítési lehetőségei
Kemény, töredezett, porlékony kelme alátámasztásakor, amennyiben a varrás nem alkalmazható a tü fizikai roncsoló hatása miatt, a gyenge textília ragasztással erősíthető fel egy hordozóra. A különböző típusú ragasztóanyagok kiválasztásakor figyelembe kell vennünk, hogy visszaoldható-e, hogyan öregszik és alkalmazása után a sérült szövet mennyire tartja meg „textilszerűségét”. A dublírozáshoz használt műanyag ragasztók öregedésük során többnyire eltávolíthatatlanná válnak a kelméből, ezért az ilyen beavatkozás csak olyan esetben elfogadható, ha a műtárgy megmentésére nincs más mód.' Az alátámasztásos kiegészítéshez használt szövetek kiválasztása nem minden esetben az „azonos típust az azonossal” elv alapján történik. Az alkalmazott segédanyag statikai funkciójának betöltése mellett ügyelnünk kell arra is, hogy az látványában is harmonikusan illeszkedjen a műtárgyhoz. Meggyengült, fényét vesztett, atlaszkötésű selyemszövet és az alá helyezett, azonos kötésű, de pamutból készült textília pl. kedvezőbb összképet eredményezhet, mint ugyanez a kelme újonnan szőtt atlaszkötésű selyemhez rögzítve. Az alátámasztást végezhetjük csupán egy anyaggal, ha a meggyengült textília egyszínű vagy alapszíne domináns a mintázattal szemben. Amennyiben az alapszövet nagy felületen, több színnel díszített és a hiányok elszórtan, az eltérő színű részeken keletkeztek, azokat rögzíthetjük helyileg, több kis textildarabbal is. A kisméretű, helyi alátámasztást a kiegészítendő felületnél kissé nagyobb méretűre szabott szövettel végezzük. Ha statikailag szükséges, a fenti műveletet követően a műtárgy teljes felülete alá varrható megerősítésként még egy vékony hordozó textília is. Foltos, különbözőképpen fakult kelmék alátámasztásánál a segédanyag színezésekor célszerű a legsötétebb és a legvilágosabb árnyalathoz képest középértéket választani, hiszen nehéz megvalósítani, hogy a hordozó anyag is ugyanolyan egyenetlen színű legyen, mint a műtárgy. Ha egy térforma valaha egyszínű szövete öregedése során többféle árnyalatúra fakult ki, megoldást jelenthet az egész felület alátámasztása több részből összevarrt, darabonként különböző árnyalatúra színezett szövettel is, ha az illesztések vonala a szabásvonalakkal egyezik. Ez a módszer került alkalmazásra egy 19. századi indiai gyerekruha3 4 restaurálásakor. A viselet lila selyemmel, vászonkötéssel szőtt és aranyozott ezüst fémfonallal mintázott szövetből készült. A mintázatot a keskeny vonalak alkotta háló, négyzet alakú mezőiben elhelyezkedő figurális díszítés adja. A textília szegélyén húzódó bordűr színes virágokat és indákat formáz. A ruha eleje és háta egy anyagból szabott, a nyakkört és az ujjak végét fodor keretezi. Restaurálás előtt a műtárgy gyűrött, rossz megtartású volt, vállánál és a mell vonalában, függőlegesen élés hajtásnyomok húzódtak. A díszítő fodrok lelapultak, néhol 3 Timámé Balázsy 1991. pp. 79-112. 4 A ruha a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum tulajdona. Ltsz.: 62105. 1. kép. 19. századi, indiai gyerekruha eleje restaurálás előtt. 2. kép. A ruha háta restaurálás előtt. felgyűrődtek. Széleiken gépi varrásból származó, egyenletes tünyomok futottak végig, melyekben néhol cérnamaradványok maradtak meg. A szövet felületét több, kisebb méretű lyuk borította. A lyukak mentén a lánc és a vetülékfonalak, valamint több helyen a fémvetülékek is lebegtek. A selyem egyenetlenül fakult ki: a ruha elején jobban, mint a hátoldalán. A viseletét korábban már varrókonzerválták: egy színben és textúrájában hozzá kevéssé illő textíliával támasztották alá és a minták, ill. a hiányok kontúrját követve egy vékony-, és egy vastag fonallal, elnagyoltan összeöltötték a két szövetet. A nyakfodor hiányzó, eredeti szegőszalagját az alátámasztó anyagot felhasználva pótolták. A fodrok bélelésére nem került sor, csupán a lyukak alá helyeztek egy-egy méretre szabott szövetdarabot. Az ujj fodrokat az ujjvégekhez fércelő öltéssel rögzítették a duplatűvel varrt öltésnyomok egyik sorának mentén. A ruha feltehetően eredeti, nyers színű vászonbélését kivágták, erre utal az a kis textiltöredék, mely a hátoldalon, a jobb ujjfodor alatt bevarrva bukkant elő (1-2. kép). 89
