Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Várfalvi Andrea: Különböző készítés-technikával készült textíliák kiegészítési lehetőségei
3. kép. A ruha bontás után, síkba kiterítve. 5. kép. A ruha eleje restaurálás után. A viselet újrarestaurálását a szakszerűtlen javítás eltávolítása, valamint a további károsodások kialakulásának megakadályozása indokolta. A fakult, a selyemszövet anyagával nem harmonizáló alátámasztó szövet és az elnagyoltan kivitelezett rögzítő öltések statikai szerepüket elvesztették, ezért szükségessé vált eltávolításuk. Az eredeti összeállító oldalvarrásokat a korábbi beavatkozáskor már felbontották, így nem ütközött etikai akadályokba a viselet varrásainak felfejtése a síkban végzett varrókonzerválás érdekében. A fodroknál csupán egy eredeti öltéssort kellett megbontani (3. kép). A tisztítás elvégzése után a műtárgyszövet alá megerősítő, egyben kiegészítő textíliaként kétféle árnyalatúra színezett vászonkötésű selyem került (4. kép). A két réteget színezett selyemfonallal, átfogó öltések alkalmazásával lehetett rögzíteni a lyukak mentén. A nyakkör szélén zavaró látványt nyújtott volna a hiányzó szegélyszalag pótlása egy vállnál toldott, elöl világos, hátul sötét színű selyemből kiszabott szövettel. Ezért csak egy, a sötétebb vállrészhez és hátoldalhoz színben illő textíliával valósult meg a nyakkivágás beszegése. A ruha belső felében talált, feltehetően eredeti bélésből származó szövettöredék felvarrása az új alátámasztó 4. kép. A kétféle árnyalatúra színezett alátámasztó szövetek a ruha alatt. 6. kép. A ruha háta restaurálás után. anyagra a későbbi kutatásokat segítheti. Hasonló célból nem került eltávolításra néhány öltésnyomban egy-két eredeti (?) pamutfonal maradványa sem. A külön szabott textilrészek konzerválását a mha öszszeállítása követte gépöltések alkalmazásával, nyers színű pamutfonallal. A viseletén több öltésnyom üresen maradt, mert analógia híján nem lehetett minden esetben megállapítani, mi volt a varrás szerepe. A nyakkör vonala mentén húzódó öltésnyomok pl. utalhatnak egy díszítővarrás hajdani jelenlétére, ugyanakkor jelezhetnek elveszett szövetdarabokat rögzítő öltést is. A restauráláskor ezért csak azokba az apró, megőrződött lyukakba került fonal, ahol funkciója volt a varrásnak (5-6. kép). Ha az alátámasztással a meggyengült textília kiegészítése nem, csak megerősítése a cél, a töredékes jelleg megtartása mellett, a rögzítést többszínű mintázat esetén is egyszínű, esetleg a műtárgyétól teljesen eltérő textúrájú és színű szövetre végezzük.5 Az alátámasztásos varrókonzerváláshoz általában a műtárgyszövetet alkotó fonalakkal azonos típusú, de vékonyabb, amennyiben szükséges, színezett segédfona-5 B. Perjés - E. Nagy - Tóth 2004. pp. 7-24. 90
