Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Kissné Bendefy Márta: Zsírozó- és kenőanyagok hatása a bőrök állapotára
3.3. Hidrolízis következtében a triglicerid zsírok leboralanak glicerinre és szabad zsírsavakra, mely utóbbiak jelenléte növeli a bőrök savasságát, gyorsítja a kollagén lebomlását. A szobahőmérsékleten szabad zsírsavak (főleg a palmitinsav és a sztearinsav) fehér, penészfoltokra emlékeztető zsírkiütést okoznak a felszínen (5. kép). Ezek szabad szemmel penésznek látszanak, mikroszkóp alatt azonban lehetőség van a megkülönböztetésükre. Ha egy meleg spatulát nyomunk a felületre, a zsírsavak megolvadva ismét a bőrbe szívódnak, a penész viszont változatlanul a felszínen marad. A szabad zsírsavak reakcióba léphetnek a réz alkatrészekkel, réz tartalmú pigmentekkel is, viaszos állagú, zöld korróziós terméket hozva létre (réz-sztearát, réz-palmitát, stb.)19 (6-7. kép).20 3.4. A nem kötött zsírfölösleg a bőrön belül vándorol, és gyakran foltokat okoz a felületen, a festést, aranyozást károsítja. Elsősorban azokra az olajokra jellemző ez a viselkedés, melyeket nem emulzió formában juttattak a bőrbe, illetve olyan zsiradékokra, melyek nem tartalmaznak a fehérjéhez kapcsolódni képes funkciós csoportokat (pl. ásványi olajok származékai).21 3.5. A likkerek alkalmazásakor sokszor nem gondolunk arra, hogy - mivel vizet is tartalmaznak - károsíthatják a nedvességre érzékeny anyagokat. Ilyenek a timsós cserzésü bőrök, savas vagy oxidativ lebomlást, pl. vörösbomlást szenvedett, vas-sókkal színezett, illetve vas korróziótermékkel szennyezett bőrök (8. kép).22 23 3.6. A zsírozóanyagok rovására írható az a jelenség is, hogy a biológiai károsítok (penészgombák, rovarok) szívesebben támadják meg a kenőanyagokkal kezelt bőröket, mint a kezeletleneket.22 A zsíros bőr penészedése halmozottan veszélyes, mert a bőr károsítása mellett elősegíti a triglicerid zsiradékok hidrolízisét is glicerinre és szabad zsírsavakra. 3.7. A zsírozóanyagok esztétikai szempontból is boszszúságot okozhatnak. Az oxidálódott, avas trigliceridek sárgás-barna színe, és a zsíros felületen megtapadó por sokat ront a tárgyak kinézetén (9. kép). 4. Kenőanyagok alkalmazása a restaurátori munkában 4.1. A kenőanyagok bőrre gyakorolt hatását vizsgáló kísérletek A vonatkozó szakirodalmat böngészve láthatjuk, hogy a zsírozás kellemetlen következményeiről már a 60-as évek végétől rendszeresen beszámolnak (Stambolov 1969, Szalay 1970, McCrady 1981, Raphael-McCrady 1984, Miller 1986, Jägers 1988, Kissné Bendefy 1988, 19 Knuutinen (2005) pp. 249-254, Tsu, C. Mei-An - Fullick, Diane - Talland, Valentine (1999) pp.709-710 20 A 7. kép Mijátovits Krisztina felvétele. 21 Jagers, Elizabeth (1988) pp. 73-78 22 Kissné Bendefy Márta - Torma László - Bakayné Perjés Judit: (2002.) p. 146 23 Chahine - Vilmont - Rottier (1989) p. 33 stb.) Claire Chahine és munkatársai24 azonban nem érték be a jelenségek leírásával. Kísérletsorozatot végeztek, hogy objektív körülmények között vizsgálják a különböző, restaurálásban használatos kenőanyagok bőrre gyakorolt hatását. Arra is kíváncsiak voltak, vajon ezek a kezelőszerek képesek-e védőréteget alkotni a légköri szennyeződésekkel szemben. A kísérletek tapasztalatait röviden a következőkben foglalhatjuk össze: A kenőanyagok alkalmazása (különösen a húsoldal felől felhordva), javította a bőrök mechanikai tulajdonságait (rugalmasságot, hajlítgatási- és szakítószilárdságot). A víz jelenléte közrejátszott ebben a kedvező változásban, és elősegítette a zsiradékok egyenletesebb eloszlását. A vizes emulzió jobb eredményeket adott, mint amikor ugyanazt a zsírozóanyagot szerves oldószerben oldva alkalmazták. A viaszok nem javították a mechanikai tulajdonságokat. A színoldalról felvitt kezelőszerek esetében a vegyületek jelentős része visszamaradt a felületen, nem hatolt be a bőr belsejébe! A viaszok, úgy tűnt, bizonyos fokú védelmet adtak a savas légköri szennyeződésekkel szemben, míg a zsiradékokat tartalmazó kezelőszereknél, emulzióknál ez nem volt megfigyelhető. A szerzők következtetése szerint a viaszok védőhatása, elsősorban a bőr fizikai izolálásán alapul. A kezelőszerek nagyobb része fokozta a mintákon a penészgombák elszaporodásának veszélyét. Néhány évvel később az „ENVIRONMENT Leather Project” című nemzetközi kutatási program keretében több európai restaurálási intézet részvételével folytatták a vizsgálatokat.24 Ennek alapján a korábbi eredményeket a következő tapasztalatokkal tudták kiegészíteni: A vizsgált kenőanyagok egyike sem tudott hatékony védelmet nyújtani a bőrök oxidativ lebomlásával szemben, sem természetes, sem mesterséges öregítési körülmények között. Hosszú ideig, esetenként több tíz évig természetesen öregített növényi cserzésü bőröknél a jó fizikai állapotot nem a kenőanyagok használata biztosította, hanem elsősorban a cserzés típusa, a nyersbőr fajtája és minősége, továbbá a pufferhatású sók jelenléte határozta meg. A vizsgált kezelőszerek mechanikai tulajdonságot javító hatása ellenére sem ajánlatos a bőr tömegének 1%ánál többet alkalmazni belőlük egy alkalommal. A kenőanyagok, elsősorban a vizes alapúak, megsötétíthetik a műtárgyak felületét, és veszélyesek lehetnek a savas bőrökre. Ilyen esetekben víz helyett magas forráspontú szerves oldószerek használatát jobbnak találták. 24 Chahine — Vilmont - Rottier (1989) 25 ENVIRONMENT Leather Project. Deterioration and Conservation of Vegetable Tanned Leather EV5V-CT94-0514 Research Report No. 6. Ed.: Larsen, R. The Royal Danish Academy of Fine Arts, School of Conservation, Kopenhagen 1996. p. 15., pp. 45^t7., p. 51., pp. 104— 105., p. 107, pp. 122-125., p. 158., p. 175., p. 198. 82
