Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok
könyvkötők által, a 18. század során kialakított festett bőrzománc-technika hatásának tulajdonít. A láda virágmotívumait — melyeknek csak szabadabb vonalvezetése utal a 18. század második felében Magyarországon és Nyugat-Európában uralkodó korstílusra a rokokóra - az itáliai és török hatást magán viselő 17. századi erdélyi késő-reneszánszra vezeti vissza. A ládát belül nyers lenvászon borítja, a fedél belsején ezt piros hullámvonalak, valamint piros és zöld színű virágmotívumos papírkivágások díszítik (2. kép, 1. táblázat £). A középső mintát csillag alakban rögzített keskeny szalag keretezi. A vászonborítású ládafia élein cakkos szélű vörös papírcsík fut körbe, homloklapján piros és zöld papírrátétek vannak. A papírdíszítményeket Balogh a 18. századi protokollumok fedelén lévő papírkivágásos díszítményekkel hozza párhuzamba. Hogy milyen célra - kelengye, ruhás vagy úti illetve milyen alkalomból készült a láda, arról Balogh Jolán nem tesz említést. Egykori lehetséges tulajdonosként a Pákei család 18. században élt tagjait sorba véve, Pákei József (1717-1778) kancelláriai jegyzőt, vagy fiát Pákei János kolozsvári főbírót (1755-1822), illetve valamelyikük feleségének családját jelöli meg. 1.3. További, publikált, fémlemezből kivágott virágokkal díszített erdélyi ládák A fent ismertetett ládát Balogh Erdély sajátos varázsát tükröző, egyedülálló remeknek tartotta. Valószínűleg nem volt tudomása egy hasonló, 1909-ben Aradról a budapesti Néprajzi Múzeumba került, 1778-ból származó, rézlemezekből kivágott virágokkal díszített ládáról13 (1. táblázat h.) és az akkor már az Iparművészeti Múzeumban őrzött, 1762-ben készült darabról (1. táblázat a.). Ennek oka az lehetett, hogy - bár az ilyen bőrrel borított láda egykor nem lehetett ritkaság Magyarországon, mint azt K. Csilléry Klára a Néprajzi Múzeum egy másik, bőrrel borított rézdíszítményű ládájának (1. táblázat m.) vásárlása kapcsán írta'4 - a hasonló darabok a raktárak mélyén szunnyadtak. Továbbá, amit Koroknay Éva, „Művészi bőrmunkák Európában” című, tanulmányában említ: „Magyarországon... a díszített bőrmunkákról is csak a korabeli feljegyzések tanúskodnak: szakirodalmunk nem foglalkozott ezekkel az emlékekkel. Igaz, hogy külföldön is csak mintegy 20-25 évvel korábban fordult az érdeklődés e rendkívül kényes és könnyen pusztuló bőrtárgyak felé.”15 Balogh egy későbbi, „A népművészet és a történeti stílusok” c. publikációjában16 a textileken, bútorokon, stb. 13 K. Csilléry Klára: A Bútor és Világítóeszköz Gyűjtemény gyarapodása. In.: ifj. Kodolányi János: A Néprajzi Múzeum 1963-64. évi tárgygyűjtése. In: Néprajzi Értesítő, Budapest, 1965. p. 222. 14 K. Csilléry id.m. pp. 222-223. 59. kép 15 Koroknay Éva: Művészi bőrmunkák Európában. In.: Cipőipari dokumentáció, 1963/3. p. 43. 16 Balogh Jolán: A népművészet és a történeti stílusok. In. Néprajzi Értesítő 1967. XLIX. évfolyam, p. 153. előforduló ornamentikák elemzésénél újra említést tesz a Pákei család ládájáról és ehhez kapcsolódva a 95. lábjegyzetben megjegyzi: „Hasonló láda 1771-ből a nagykőrösi múzeumban (1. táblázat c.), egy másik pedig 1762- ből az Iparművészeti Múzeumban”17 (1. táblázat a.). Több adatot, illetve fotót ezekről nem közöl. A fentieken kívül két, hasonló láda fényképe jelent meg magyar nyelvű szakirodalomban. Az egyik felvétel alatt csak annyi áll: „Régi rezes láda” (1. táblázat o.).18 Származási és őrzési helye nem ismert. A Bocsánczy család kelengyés ládájaként közzétett,19 1790-ből származó darabot ma a Tarisznyás Márton Múzeum őrzi (1. táblázat 1.) 1.4. A kutatás során fellelt bőrborítású, fém virágmotívumokkal díszített ládák A kutatás során nyolc további ládát sikerült fellelni. Közülük egy a Magyar Nemzeti Múzeumban (1. táblázat g.) egy a budapesti Néprajzi Múzeumban (1. táblázat i.), a többi romániai köz-, illetve egyházi gyűjteményben van. Ez utóbbiak őrzési helyei: Örmény plébániatemplom, Szamosújvár (1. táblázat d.), Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós (1. táblázat j.), Bruckenthal Múzeum, Nagyszeben (1. táblázat, e., p.)20, Vármúzeum, Vajdahunyad (1. táblázat n.) és Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely21 (1. táblázat b.). A leltári kartonokon a Magyarországon őrzött ládák származási helyeként Erdély szerepel. 1.5. Egy, az idegennyelvíí szakirodalomban fellelt, fémlemezből kivágott virág motívumokkal díszített láda Az idegen nyelvű szakirodalomban egy, a fentiekhez hasonló ládát sikerült találni (1. táblázat k.).22 23 * A zágrábi Iparművészeti Múzeumban lévő darabot azonban először nem erdélyi, hanem 18. századi spanyol munkaként publikálták. Díszítésmódját tekintve véleményünk szerint a láda nem a spanyol vagy más nyugat-európai, hanem a 18. századi erdélyi ládákkal mutat szembeszökő hasonlóságot. Feltételezésünket igazolja, hogy a múzeum legújabb katalógusa kérdőjelesen már erdélyi darabként említi.2’ 17 Ezt később Vadászi Erzsébet publikálta ld. Vadászi Erzsébet: Meubles dataes. In: Ars Decorativa 7. Bp. 1982. pp. 126-127. 18 Orbán Balázs: Székelyföld képekben. Kriterion, Bukarest, 1971. p. 61. 92. kép 15 Tarisznyás M., Gyergyó történeti néprajza. Kriterion, Bukarest, 1982. fig. 70. 20 A táblázatban p jelű láda díszítése eltér a többi darabétól, a tárgy feltehetően 19. századi munka. 21 A láda a kutatás eredményeként került marosvásárhelyi magángyűjtőtől a Haáz Rezső Múzeumba. 22 Kruzic Uchytil, V, Barokni namjeăta, Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, 1985. p. 124., 181.34. kép 23 Bagaric, M., Hidden treasure of the Museum of Arts and Crafts, Zagreb. Museum of Arts and Crafts, Zagreb, 27 November 2006-28 February 2006. p. 391. Kat. 6. 54
