Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Herceg Zsuzsanna: Új anyagok, új eljárások a szilikátalapú műtárgyak restaurálásában
ború virágmintás felület kialakításához nem lett volna alkalmas. Ezért először a pótlások finom felületét állítottuk elő pár mm vastagságban Standofix* poliészter gyantából. Ehhez, mivel a tükörszimmetria miatt ugyanolyan minta sehol sem volt található, az egyes virágokról és levelekről külön-külön kellett negatívot venni. A Standofix olyan mértékben túltöltött, hogy még fél centiméteres vastagság esetén is elhanyagolható a zsugorodása. Fazékideje 4-5 perc, teljes kötése 10 perc. Erősen tixotróp, ezért a széleken is az átlátszóságig vékonyítható, és tökéletesen összesimul a kerámiával. Tixotróp tulajdonsága ugyan okoz egy kis nehézséget is: a gyanta nagyon ragaszkodik a szerszámhoz, amivel felhordjuk, ezért nem lehet szépen eldolgozni. A negatívba is rosszul tapad bele, de ez könnyen kivédhető, ha hintőport szórunk az elsimítandó felületre és ujjal vagy szerszámmal enyhén belenyomjuk a formába. így teljesen buborékmentes lesz és az egyenletes vastagság is biztosítható. A Standofix-szel pótolt darabokat az előzetesen összeragasztott és rézdróttal megerősített elemek közé szintén Standofix-szel élbe ragasztottuk be, majd hátulról Ardurit S16-tal töltöttük ki, úgy, hogy a kiegészítés során a virágok közé az áttört részek helyére megfelelő formájú plasztilin dugókat helyeztünk (9-11. kép). Az Ardurit felületét tanácsos a teljes kötés előtt megmunkálni, mert nagyon keményre köt. Ezzel szemben a Standofix kötés után is könnyen megmunkálható (12-13. kép). Mindkét bemutatott tárgy erős igénybevételnek van kitéve, ezért fontos volt, hogy az Ardurit a kerámia törésfelületével közvetlenül érintkezzen. Eltávolítása mechanikus úton megoldható, de nem könnyű. Ha a restaurálandó műtárgy nincs statikailag nagy terhelésnek kitéve, akkor úgy is kialakítjuk a kiegészítést, hogy a törésfelületre vékony fóliát pl. folpackot helyezünk, majd arra hordhatjuk fel az Arduritot, mely kötés után könnyen leemelhető, majd megfelelő ragasztóval újból rögzíthető, tehát a reverzibilitás megoldott. Ezzel a módszerrel történt a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött Zsolnay „Kacsás kút” restaurálása, melyet Czifrák László végzett diplomamunkaként a Magyar Képzőművészeti Egyetem iparművészeti szakirányán9 (14-19. kép). 8 Gyártó: Standox GmbH Christbusch 45 D-42285 Wuppertal Germany, www.standox.com 9 Czifrák László: Zsolnay kacsás dísszökőkút restauálása. Diplomamunka. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Tárgyrestaurátor szak, 2004. Témavazető: Herceg Zsuzsanna. Az ismertetett eljárás nemcsak kerámia tárgyak, hanem talán meglepő és szokatlan módon, de a mind múzeumokban, mind magángyűjteményekben szép számmal előforduló, gyakran sérült és hiányos blondei keretek kiegészítésére is alkalmazható. Standofixből elkészítjük a hiányzó elemek vékony falvastagságú pótlásait, majd a mintákat hátulról Ardurittal kitöltve a hiányok fóliával lefedett helyére tesszük, és elvégezzük pontos illesztésüket. Kötés után a pótlások a fóliával együtt kiemelhetők és a fólia eltávolítása után valamilyen könnyebben bontható ragasztóval, pl. poli(vinil-acetát) diszperzióval a kerethez ragaszthatok. Ezt követi a minta és a blondei széleinek összegittelése Standofix-szel. Az ily módon készült kiegészítések bármikor könnyen eltávolíthatók. A hosszú, keskeny hiányzó minták pótlásait az eredetinél vékonyabbra készítjük el, majd saját anyagukkal ragasztjuk a helyükre. így a pontos magasságuk könnyen és gyorsan Az új anyagok mellett eddig nem gyakran használt kiegészítési módszerek is bevezetésre kerültek a szilikátalapú műtárgyak restaurálásának oktatásába. Az egyikre impozáns példa Ferencz Eszter 2004-ben megvalósult diplomamunkája, melynek szerző volt a témavezetője10 11 (20. kép). A tárgy egy 18. század végi lágyporcelán gyertyatartó, utólagosan - nyílván hamisítási céllal - felfestett meisseni kardjelzéssel. A négykarú gyertyatartónak három teljes kaija hiányzott. A restaurálási tervezet készítésekor felvetődött a napjainkban szokásos műgyantás pótlás lehetősége is. Ezzel szemben szerző témavezetőként javasolta az eredeti anyagból készítendő kiegészítést. Bár voltak kétkedő vélemények, de szerencsésen mégis az új megoldást választottuk, aminek kivitelezése az alábbiak szerint történt. A pótláshoz limoges-i porcelán (kaolin) plasztikus masszát használtunk, melynek száradási és égetési zsugorodása összesen 17%. A karról a számtalan kis virág és levél miatt nem lehetet teljes negatívot venni, ezért ezeket részekre bontottuk. A kisebb részekről plasztilin negatívot készítettünk, amelybe Oxam SÍ szilikongyantát" öntöttünk - így elkészítve a porcelán gumimásolatát. A kar legfelső eleméről, azaz a gyertyatartó-tokról viaszból készült negatív (21-22. kép). Erről egy plasztilin dugó segítségével szilikon pozitívot készítettünk, hogy egyenletes két-három milliméteres falvastagságú legyen. Erre azért volt szükség, mert a szilikon pozitívot szerves oldószerben (toluolban) duzzasztani kellett a 17%-kal nagyobb méret eléréséhez. Ha a szilikon vastagsága nagyjából egyenletes, akkor a duzzasztás is szabályos növekedést hoz létre. Ehhez mindössze néhány percnyi időre van szükség, és a pontos méret elérése könnyen ellenőrizhető. Az oldószerből kivett gumiról azonban nagyon gyorsan kell a gipsznegatívot elkészíteni, mert a toluol gyorsan kipárolog és a gumi ismét zsugorodni kezd. A tok negatívját utólag két félbe vágtuk, hogy a limoges-i masszát bele tudjuk préselni (23. kép). Az íves karról az említett virágok miatt nem készülhetett negatív, ezért azt egy megfelelően felnagyított rajz alapján agyagból mintáztuk meg, és az erről készült kétoldalas gipsznegatívba préseltük a kaolint. A virágok és levelek kézi mintázással készültek és utólagosan kerültek fel a karra (24. kép). Lassú szárítás után a kaolin zsengélése 800 °C-on, transzparens mázas égetése 1250 °C-on történt.12 A kis virágok mázazása nem volt lehetséges, mert a máz lefolyt volna az égetés közben. Az elemeket öt beállítható. A ragasztót fölös mennyiségben visszük fel, hogy a beállításkor a széleken kitüremkedjen, ezálta a gittelés is egyúttal megtörténik. Célszerű azonban a felesleget a rövid kötési idő alatt eltávolítani, mert akkor utólag már nem kell megmunkálni. 10 Bővebben ld.: Ferencz Eszter: Egy meisseni hatású gyertyartartó restaurálása. Diplomamunka, Magyar Képzőművészeti Egyetem Tárgyrestaurátor szak, 2004. Témavezető: Herceg Zsuzsanna. Ld. még: Ferencz Eszter: Porcelán kiegészítés alkalmazása egy meisseni hatású gyertyatartón. Műtárgyvédelem 30. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2005. pp. 153-165. 11 Gyártó: T-Silox Kft. 1119 Budapest, Andor u. 60. www.t-silox.hu 12 Az égetésben nagy segítségünkre volt az azóta elhunyt Zákány Eszter keramikus művész 79
