Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Benedek Éva - Mara Zsuzsa: Restaurált egyházi tárgyak kiállítása a Csíki Székely Múzeumban
Restaurált egyházi tárgyak kiállítása a Csíki Székely Múzeumban Benedek Éva 2006 májusában Megmentett szakrális kincseink címmel különböző típusú és alapanyagú, de azonos tematikájú tárgyakból rendeztünk kiállítást a Csíki Székely Múzeumban, a Mikó várban (1. kép). A kultúrtörténeti szempontból értékes kiállított anyag megcsodálása mellett a látogató betekintést nyerhet a műhelytitkokba, a restaurálás folyamatába, amit az erre a célra készített pannókon, fényképeken mutatunk be. így az érdeklődő általános képet fogalmazhat meg a restaurátori munka sokszínűségéről, az erre hivatottak tevékenységéhez szükséges tudományos és művészi megalapozottságról, ugyanakkor hozzásegít ahhoz is, hogy megerősítse tudatukban a kulturális örökség részét képező értékek megmentésének fontosságát (2. kép). A kiállításon nagyszámú papír, pergamen és bőr alapú műtárgy, táblaképek, festett szobrok és néhány textília került bemutatásra. A kronológiai sorrendet követve, a más-más felekezetek műtárgyainak színes tárából kiemelve, megemlíthetjük a 13-17. századi töredékeket, kéziratokat (melyekből sok hungarika és unikum), a 15-19. századi könyveket (bibliák, zsoltárok, domus históriák), a 17-20. századi szobrokat, ikonokat, a feszületeket és a 18-20. századi papír okleveleket. A több mint 50 darab kiállított tárgy restaurálásának részletes leírására természetesen itt nem vállalkozhatunk. Ezért pergamen és papír-töredékek, iratok, nyomtatványok, könyvek, polikróm körplasztikák, feszületek, festett táblaképek alcímek alatt egy- egy tárgy leírásával próbáltuk összefoglalni a több éves restaurálási munkát. 1. Pergamen és papír-töredékek A csíksomlyói ferencesek csodálatos kegytemplomukkal, megtartó erejű vallásukkal, évszázadokon keresztül a kultúrtörténeti értékek gyűjtői, megőrzői és továbbítói voltak. Könyvtári anyaguk egy része ma a Csíki Székely Múzeumban található. Ma már köztudott, hogy a kutatók 1985-ben a csíksomlyói ferences kolostor refektóriumának falában értékes könyvleletre bukkantak, melyet a ferencesek 1944-1948 között, jó szándékkal, megóvás céljából rejtettek el.1 1 A könyvek egyik feltárója Muckenhaupt Erzsébet könyvtörténész, főmúzeológus volt. Ld.: Muckenhaupt E.: A csíksomlyói ferences könyvtárkincsei. Csíksomlyói könyvleletek 1980-1985. Budapest-Kolozsvár, 1999. A restaurálásról ld.: Benedek E. - Muckenhaupt E.: Csíksomlyói ősnyomtatványok konzerválása és azonosítása. In.: Isis Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 5. Szerk. Kovács P. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2006. pp. 92-1001. Mara Zsuzsa A több ősnyomtatványt is magába foglaló könyvanyag a falban kialakult magas relatív páratartalom következtében súlyos biológiai, kémiai károsodást szenvedett. A könyvekkel együtt természetesen azok a töredékek is sérültek, amelyeket többek között bordaközi kasírozásra, kötések erősítésére, táblák borítására stb. használtak. Akiállításon szereplő néhány pergamen és papírtöredék közül egy biológiai és kémiai károsodást szenvedett pergamen-töredék konzerválását - restaurálását ismertetjük. Antiphonarium Készítés-technikai leírás és állapotfelmérés Kódex-töredék. Erdély (Szászföld), 15. század eleje. Mérete: 21,7x28,3 cm, a Csíki Székely Múzeum tulajdona. Ltsz.: 6583 és T6. Az Antiphonarium egy, a csíksomlyói feltárt anyaghoz tartozó ősnyomtatvány ragasztott előzéke" (3. kép). Alapanyaga pergamen. A pergamen cserzetlen, meszezett, szőrtelenített bőr, amelynek szerkezetét kollagénfehérje rostos szövete, valamint egy zselatinszerü rostközi állomány adja. A pergamenben a fehérjeláncokat nem védi cserzőanyag, így nedvesség hatására hamar visszaugranak eredeti szerkezetükbe, hullámosodnak, vetemednek.2 3 A szöveghordozón nagy méretű hiányok mutatkoztak, bolyhosodása, helyenkénti elkocsonyásodása penészgomba károsító hatásának eredménye.4 5 A pergamenen az információ vasgallusz tintával íródott. A korai középkortól úgy készítettek a pergamenen is jól megkötődő tintát, hogy vas-szulfátot (vasgálicot) adtak csersavtartalmú növények gubacsaiból készített vizes kivonathoz, ami galluszsavat tartalmaz és a pergamenen már írás formájában, a levegőtől oxidálódva, fekete vagy sötétbarna színűvé válik.3 E savas tinta is elősegíthette a penészgombák megtelepedését, valamint a savfelesleg több helyen a pergamen átmaródását is okozta, itt a betűk is kipotyogtak. Feltételezzük, hogy a növényi vagy állati kötőanyagok is feloldódtak, aminek következtében a festékanyag szétfolyt és 2 Köszönet Muckenhaupt Erzsébetnek a tudományos tanácsadásért 3 Kissné Bendefy Márta - Beöthyné Kozocsa Ildikó: A bőr és pergamen felépítése, gyártása, tulajdonságai, károsodása és vizsgálata. Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban OSZK), Budapest, 1992. pp. 34-41. 4 A gombák, mivel nem képesek fotoszintetizálásra, a kész szerves anyagot építik be szervezetükbe. 5 Kastaly Beatrix: Bevezetés. In: Scripta manent. A papír és könyvrestaurálás műhelytitkai. Budapest, 1998. pp. 7. 50
