Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Benedek Éva - Mara Zsuzsa: Restaurált egyházi tárgyak kiállítása a Csíki Székely Múzeumban
a szöveghordozón egy nagy folt formájában jelentkezett, ami sajnos visszafordíthatatlan folyamat. A helyenként kicsit kopottnak tűnő vörös színű vonalrendszer valószínűleg, a korhoz hűen, minium.6 A nyagvizsgálatok Feltárás után a fertőzött anyagról a mikrobiológiai vizsgálatok során, több élő penészfajt azonosítottak: Penicillium spp., Mucor spumorus, Beaveria sporum és alba, Torula anvoluta. A pergamen és vasgallusz tinta felületi épségét mikroszkóppal vizsgáltuk, a vízben oldhatatlan tintán, a szétfolyt és az egészséges részeken egyaránt desztillált vízzel és etilalkohollal oldódási próbát végeztünk. Az eredmény negatív lett. Konzerválás-restaurálás A tárgyat a penészvizsgálatok során a bukaresti Nemzeti Könyvtár restauráló laboratóriumában 0,85 atm. nyomáson, formaldehiddel, 72 órán keresztül fertőtlenítették. Múzeumunkban a restaurálás első lépéseként az öszszezsugorodott pergament lágyítás és kisimítás céljából ultrahangos párásító készülékkel nedvesítettük. A készülék finoman porlasztóit hideg gőzt állít elő. A kamrában a tárgyak általában felveszik a szükséges nedvességet, ez esetben azonban, több órás párásítás során sem sikerült a sérült részeken összezsugorodott pergament teljesen kisimítani (4. kép). Ezért a tárgyat etilalkoholos desztillált vízzel porlasztottuk, azaz bepermeteztük, hogy egyenletesen kifeküdjön az előre elkészített műanyagháló, finom szitaszövet és selyem muszlin együttesen (5. kép). A kisebb hiányok kiegészítése kézi pergamenöntéssel történt (6. kép). A kiegészítő anyag, természetes tea kivonatával színezett pergamenpép volt.7 A töredék szélén levő nagyobb hiányt az eredetihez színben és minőségben hasonló pergamennel egészítettük ki. Ragasztóanyagként pergamenenyvet használtunk.8 A préselés két selyemszita, filc, majd deszkák között történt. Ahhoz, hogy a kiegészítő anyag az eredetihez tartósabban kötődjön utólagos felületi kezelést végeztünk Klucel-M (hidroxi-propil-cellulóz) 2%-os töménységű etilalkoholos oldatával.9 * * 6 A minium (ólom-oxid: Pb304) ókori eredetű. Az ólomfehér (bázisos ólom-karbonát) 4-5000°C-on való égetésével nyerhető. (Kastaly Beatrix - Beöthyné Kozocsa Ildikó: Az oklevelek és a kódexek festékei és károsodásuk. A kódexfestés technikája. In: Kéziratok, nyomtatványok és grafikák író és festékanyagai: összetételük, készítésük, vizsgálatuk, károsodásuk, rögzítésük. A grafikai technikák felismerésének alapjai. OSZK, Budapest, 1994. p. 26. 7 A pergamenpép pergamenrostból, pergamenporból, különféle japánpapírból újra feltárt rostokból, illetve más cellulózrost-féleségekből, alkoholokból, desztillált vízből, természetes alapú ragasztóanyagokból, valamint fertőtlenítőszerből készül. Köszönet az OSZK restaurátor laboratóriumának, ahonnan a pépet kaptuk. 8 A pergamenenyvet pergamenhulladékból vizes duzzasztással és melegítéssel készítik. 9 Vízben és poláros szerves oldószerben jól oldódik, de ezek keverékében is. Rugalmas, termoplasztikus filmet képez. Fertőtlenítő szert kell bele tenni, mert biológiai hatásokra érzékeny. Esztétikai szempontból talán igényelhető lett volna a megmaradt sötét folt halványítása. Azonban a pergamen gyenge megtartása miatt úgy döntöttünk, hogy fehérítést nem alkalmazunk. Restaurálási gyakorlatból tudjuk, hogy a fehérítőszer a károsodott kollagént még jobban felduzzasztja és a vegyszermaradványok kimosása is szinte lehetetlen. Szívópapír többszöri cserélésével, majd mind erősebb préseléssel ért véget a tárgy restaurálása, amely - több papír és pergamentöredékekkel együtt - a kiállítás első tárlójában nyert elhelyezést (7. kép). 2. Iratok, nyomtatványok A kiállításon szereplő tárgyak meghatározó részét képezik a 16-20. századi oklevelek, dokumentumok stb., amelyek nagyrészt múzeumunk tulajdonát képezik, de kölcsönöztünk tárgyakat a székelyföldi testvérmúzeumoktól, és a csíksomlyói ferencesektől is. Ez utóbbiak közül egy, díszes, kottás kézirat konzerválását mutatjuk be részletesen. Hangjelzett liturgikus töredék. Csíksomlyó, 18. század 1 Készítés-technikai leírás és állapotfelmérés A fémakasztóval ellátott farámába helyezett műtárgy két egyoldalas, vászonra kasírozott kézirat, melyeket öszszeragasztottak. Különböző liturgikus alkalmakkor így, mindkét oldala használható, olvasható, azaz énekelhető (8- 9. kép). A restaurátori etika elvét figyelembe véve, egy jó megtartású műtárgyat csak akkor bontunk szét, ha a rajta lévő fontos információk birtokába másként nem juthatunk. Ezt szem előtt tartva a hangjelzett liturgikus töredék készítés-technikai leírása, sérüléseinek megállapítása a tárgy szétbontása nélkül történt. Megállapítottuk, hogy mindkét oldal íráshordozója kézi merítésű papír, a szöveget és a hangjegyeket vasgallusz tintával írták, a nagy kezdőbetűk, a vonalrendszer és az egyik oldalon a szöveget keretező indás virágmotívum díszítésére, a korhoz hűen temperafestéket használtak." Ezen oldal felső részét valószínűleg nedvesség érte, mivel a papír elvattásodott, porlékonnyá vált, a festék részben kifakult, szétfolyt (10. kép). A szövegtestben, feltehetően mechanikai sérülés eredményeként, hiányok mutatkoztak (11. kép). Az indás díszen a használat következtében vastag zsíros ujjnyomos szennyeződések, lerakódások keletkeztek. A másik oldalon - különösen a szöveget körbezáró 16. századi nyomtatványon - nedvesség nyomairól árulkodó foltok, szakadások, hiányok voltak. A foltosodás valószínűleg a nedvesség következtében kioldódott ragasztó-10 Mérete: 90,8x65,8 cm 11 A festékek kötőanyaga fehérje, vagy szénhidrát, a színezőanyagok ásványi foldfestékek cinóber, minium, rézzöld. Kastaly Beatrix: Bevezetés. In: Scripta manent, Budapest. 1998. p. 8. 51
