Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Bóna István: A restaurátor a homlokzaton. A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása
eklektikus épület-szerkezetek díszítésekkel való felöltöztetésétől: másnak, többnek, „nemesebbnek” akarja mutatni a házat, mint amilyen az valójában. Az északi időjárás hatására a karrarai márványlapok körülbelül 30 év alatt annyira meggörbültek, hogy leeséssel fenyegetve kezdtek leszakadni a tartószerkezeteikről (3. ábra). Az épület az ezredforduló előtt életveszélyessé vált. Felmerült 4. ábra. A márvány burkolat cseréje a Finlandia palota öböl felőli homlokzatán. a kérdés, mi legyen vele? A márvány nem vált be, talán le kellene cserélni fehér gránitra. A zsinórpadlások falain lévő gránit ugyanis nem károsodott. Gránit van Finnországban, szép is, hasonlít is a karrarai márványhoz, tehát jó megoldásnak tűnt. A finnek mégis a márványt választották, pontosan érzékelve az alkotó szándékát. Pedig 30 évenként újra márvánnyal burkolni egy ilyen hatalmas épületet nem olcsó megoldás (4. ábra)\ Ahogy egy finn restaurátor kolléga mondta: büszke vagyok, hogy olyan ország polgára lehetek, amelyik megengedheti magának, hogy harmincévenként lecserélje a Finlandia Palota márvány burkolatát ' (5. ábra). Ez a burkolat bizony jelentéssel bír: nézzetek ide, milyen jómódúak vagyunk! A presztízs építészet Mezopotámia, vagy Egyiptom óta másról sem szól! Az Istár kapu vajon mi mást üzenne? A kivagyiság ugyanúgy jellemzi a római építészetet, és a barokkot is. A Téli Palota, vagy Carszkoje Szjelo nem véletlenül zöld, vagy kék: akkoriban ezek voltak a legdrágább festékek, nem voltak olcsóbbak, mint a homlokzatot gazdagon borító aranyozás (7-8. kép). Nálunk sem volt ez másképp! A fertődi kastély homlokzatához nagy mennyiségben vásároltak „Berggrün” pigmentet,111 amiről a közelmúlt szakirodalma malachitként emlékezik meg. A malachit rettenetesen drága anyag volt. Burmester és Resenberg tanulmányában9 10 11 meggyőzően érvel arról, hogy a „Berggrün” az esetek többségében valószínűleg nem malachit volt. Ez alatt a név alatt sok kü-9 2008 januáijában a Finlandia Palota új márvány-burkolata már szépen görbült. Igaz, pont fordítva, mint régebben. Ennek oka az lehet, hogy a réginél vastagabb lapokat szereltek fel és másfajta felerősítési módszert alkalmaztak (lásd: 5. ábra). 10 Dávid Ferenc szíves szóbeli közlése. 11 Burmester - Resenberg: Von Berggrün, Schiefegrün und Steingrün aus Ungarn. In: Restaura, 3/2003. pp. 180-186. 5. ábra. A lecserélt márványlapok 2008-ban már ismét meggörbültek. A fénykép ugyanazt a területet mutatja, mint amit a 3. ábra. A görbülés iránya fordított: a korábbi homorú felületek helyett domborúak keletkeztek. lönböző pigment volt forgalomban, ugyanakkor megemlítik azt is, hogy a jó „Berggrün” még így is nagyon drága volt. Arát elsősorban színének ereje és szépsége határozta meg. Valószínűleg a Téli Palotát is jó minőségű, azaz drága zölddel színezhették. Fertődön a külső ajtó és ablakkeretek festésére szolgálhatott az értékes zöld festék. Eltekintve attól, hogy egy erőteljes vörös mellett ez a tüzes zöld igen mutatós lehetett, drágaságával mindenki tisztában volt, aki számított. Végül is - ha mégis malachit volt - porrá tört féldrágakőről volt szó, amit csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak! Ugyanolyan státusszimbólum lehetett a kék, vagy zöld homlokzatfestés, mint ma a Rolls Royce, vagy egy luxusyacht. A kastély ma látható, óriási mogyorókrém-tortára emlékeztető megjelenését Fényes Miklós bizonyára bántóan póriasnak tartotta volna. A műemlékek helyreállítása az építészek kezében van Az építészeknek a színezéssel, a burkolással és a társművészetekkel szembeni jelenlegi hozzáállását, a modernista építészet szemléletének a régi építészetre való hibás visszavetítésében kell keresnünk. A modem építész funkcióban, térszerkezetben, struktúrában, anyagszerűségben és hasonlókban gondolkodik. Kevés jelentőséget tulajdonít mindannak, ami nem fér ezekbe a kategóriákba. A „díszítés” fogalma pedig halálosan idegesíti. Olyan magyar „műemlékes szakemberről” is hallottunk, aki szerint a freskó másodlagos jelentőségű réteg az épület felületén, tehát védelme is másodlagos jelentőségű. Az épület szerkezete, formája, struktúrája, stb. a fontos, a társművészet csak a nagyszerű felületek pár tizedmilliméterét borítja, az „csak egy freskó”. Flonnan ez a szemlélet? Le Corbusier „Új építészet felé” című müvében nagyon tanulságos dolgokat találhatunk. Ha elolvassuk a Tragikus 21
