Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Bernáth Andrea: Egy pár eszkimó gyermekcsizma restaurálása
A szibériai népek viseletéi közé tartoznak a hosszúszárú csizmák (7. kép) és az azokban viselt bőr zoknik. Ajobb szigetelés érdekében ők is alkalmaztak szénát. A rénszarvastenyésztők igen sok időt töltöttek a szabadban, ezért kívül is szőrös csizmát hordtak. Szibéria északi részén a halász-utazások alkalmával fókabőr csizmákat viseltek. A női és férfi viseletek között kicsi a különbség. A nők lábszárközépig érő csizmát hordtak, kivételes esetekben gyöngyökkel díszített mokaszint. Nem engedték viszont nekik meg, hogy rénszarvas bőrből, vagy a koponyán található bőrből készítsék lábbelijüket, mert a nők lábbelijét tisztátalannak tartották. A bokánál lévő kis lyukakon áthaladó fűzők segítségével erősítették a csizmákat a lábra, de sohasem a nadrággal együtt, mint a férfiak.6 Rénszarvasbőr készült csizmákkal, amelyeknek fűzői egészen az övig érnek a nadrággal együtt, találkozunk néhány eszkimó nő viseletében is, és az alaszkai népektől sem idegen a nadrággal egybedolgozott csizma (8-9. kép). A lapp csizmáknak (10. kép) rendszerint kis, a boka fölé érő szára van, amit egy fűzővel a nadrágra lehetett erősíteni. Ezeknek a csizmáknak az orra általában hegyes és felkunkorodik. A száruk lehet elől nyitott vagy zárt - ez utóbbi esetben egy sáv szegélyezi. Ez a megoldás az eszkimóknál is megtalálható.7 A főzés mellett, a nők fő feladata a bőr vágása és varrása, az egész család ruhatárának elkészítése. Ehhez legfontosabb eszközük az ulo, egy íves kés, amelynek nyele a penge közepénél található. (11. kép) Méréseket nagyon ritkán végeznek, érzésből vágják a bőrt megfelelő darabokra és varrják össze azokat. A másik elengedhetetlen felszerelés a tű. Nem hiába mondják ezen a vidéken, hogy hiánya az ember életébe kerülhet, mert egy utazás folyamán, ha az elszakadt nadrágot nem lehet megvarrni, komoly gondot okozhat a nagy hidegben. Éppen ezért, a nők legnagyobbra értékelt tudománya a varrás.8 Tárgyleírás A restaurálás tárgyát képező eszkimó csizmapár (12. kép) a Complexul Naţional Muzeal ASTRA keretén belül működő Franz Binder Múzeum Nemzetközi Néprajzi Gyűjteményének (Colecţia de Etnografie Universală) tulajdona. Anélkül, hogy ismernénk készítésének pontos dátumát, bizonyosan több mint száz éves, mivel 1901 -ben adományozták a múzeumnak. A sárgás színű, rénszarvas bőr csizmák talpa 14 cm hosszú, száruk magassága 14 cm. Méreteik szerint, egy kb. három éves gyerek (európai gyerekek esetében) számára készülhettek. A csizmácskákat egymáshoz varrt elemekből állították elő, melyek lentről felfelé haladva a következők: 6 Lehtinen, Ildikó: Siberia, Life on the Taiga and Tundra 7 Deutsches Ledermuseum, Katalog Heft 6, Deutsches Schuhmuseum, 1980 8 Ibidem, 44. o. 3. kép. Inuit szőrmeöltözet. 4. kép. Mansi Maalitsa bunda, 1906. - Khanty, szibériai lány öltözete.- A talp vastag bőrből készült, színe - sötétebb a csizma többi részénél - sárgás-narancssárga, felszíne fényes. Ez a bőrfajta a csizmácskák többi részén nem található meg.- A talp és a hozzá közvetlenül kapcsolódó szárrész közé, a lábfej hátsó felén két kis szíjat rögzítettek, amelyek a lábfej fölött kereszteződnek és a boka alatt két lyukacskán (fulecskén) keresztül a sarkokig haladnak. Hosszukból ítélve valószínűleg ott köthették össze őket, egyúttal a lábhoz rögzítve a csizmácskát. A szíjak ugyanolyan bőrből készültek, mint a csizmácskák többi része.- A matt, sárgás-krém színű csizmaszár vékonyabb bőrből készült, felső széle körkörös bőrsávban végződik, amelyhez gyapot textilszalagot tűztek. Ennek mintáját szürke alapon fehér és piros, vízszintes és köríves sávok alkotják. Egy vékony textil fűző halad át rajta. Úgy tűnik, ez utóbbi anyagokat utólag varrták a csizmákra, mert a szál amivel felvarrták a textilt, nem állati erdetű, mint a többi varrás esetében. 5. kép. Északi lábbeli típusok, a megkülönböztető jegyek rajzai (Jill Oakes - Rick Riewe: Our Boots - an Inuit Women Art alapján). 54