Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)

Márton Krisztina: Egy 19. szzázadi magyar népi kalendárium és egy román nyelvű, cirill betűs prognosztikon restaurálása

15. kép. A pótlás fölöslegének eltávolítása. 17. kép. A helyreállított ívek. 7Sp,.< tló-IJ MC), ÍChJiitas 5z. Ami. H.Uj 9i)icncs hthatatl. ®£o­­■lo^c.leon * ? vili j 1 Fiurcfn-du* ?í i-fv i iMaximí'ian 'ff Jj l'iv* ! " 'át- • t} Fao. Kalitian ívó ] A 9 )r’! ; -ic'h rcfn C? túr ,*raI Apát ¥ \ - tS i -ríícávig áÍV*J Uve 16. kép. Részlet kiegészítés után. Nedves tisztítás A száraz tisztítás után oldhatósági teszteket végeztünk a különböző festékek, tinták vízérzékenységét illetően. Annak ellenére, hogy a tapasztalatok jók a régi tinták és nyomdafestékek tekintetében, előfordulhat, hogy techni­kai hibák miatt ezek mégis vízérzékenyek vagy azzá vál­nak az öregedés során bekövetkezett káros hatások miatt. Miután tartósaknak bizonyultak, vizes-alkoholos (1:2) für­dőben áztattuk a lapokat. (9. kép) Az alkohol jelenléte azért volt indokolt, hogy védő és megerősítő hatást gyakoroljon a meggyengült lapokra. Egy újabb vizes-alkoholos fürdő­ben végzett öblítés után, a lapokat karboxi-metil-cellulóz (CMC) ecsettel való felvitelével enyveztük újra. (10. kép) A ragasztóanyag fölösleget újabb öblítéssel távolítottuk el. A nedves tisztítási műveletek nem csupán a lerakódások és a micéliumszálak eltávolítását szolgálták, hanem egyben savtalanító hatásuk miatt is fontosak voltak. A szárítás szabadon történt, a lapokat szűrőpapírra és műszálas fátyolra helyeztük, a szűrőpapírhoz való tapa­dásuk elkerülése végett. (11. kép) Kiegészítés Ezek után rátértünk a kiegészítésre, amely japánpapír két oldalról való illesztésével történt, így két ív japánpapír adta az eredeti papírvastagságot. (13-14. kép) Ez esetben az alkalmazott ragasztó szintén CMC volt, 3%-os kon­centrációban. A kiegészítés előtt a hiányok széleit a jobb tapadás érdekében kibolyhosítottuk. Ugyanakkor eltávolítótok azokat a sérült részeket, amelyeken nem volt írás, hiszen ezek idővel leszakadtak volna, de így a szakadás iránya és mértéke ellenőrizhető volt, hogy írott felületet ne érintsen. A repedésszerű szakadásokat mindkét oldalról megerősí­tettük vékony fátyolpapírral. A pótláshoz használt papírt szakítva szabtuk méretre, így a rostok nem vágódtak el és jobb tapadást biztosítottak, jobban „kapaszkodtak” az eredeti papír rostjaiba. A kiegészítést szárítás követte, majd ezt is, mint minden munkafázist, köztes préselés váltotta fel. Ezután szike se­gítségével eltávolítótok a japánpapír fölösleget (15. kép), és a szabadon maradt rostokat CMC-vei simítottuk a felü­letre, majd a ragasztóanyag száradása után ismét présbe he­lyeztük a lapokat. A pótlások ellenőrzése után a végső pré­seléshez a jobb simulás végett enyhén megnedvesítettük a lapokat úgy, hogy az íveket enyhén nedves itatós papírok között kissé lenyomatok, így a nedvesítés foka és egyenle­tessége ellenőrizhetőbb volt. (16-17. kép) A borító rekonstrukciója A borító elkészítése előtt analógiákat kerestünk, me­lyek bőven akadnak a Téka gyűjteményében. Ezeknél 18. kép. A népi kalendárium restaurálás után az új borítóval. 49

Next

/
Thumbnails
Contents