Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Szentkirályi Miklós: Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című óriásképének restaurálása
Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című óriásképének restaurálása Szentkirályi Miklós Tanulmányunkban az utóbbi évtizedben végzett egyik legtanulságosabb, legösszetettebb restaurálási feladatunkat ismertetjük. Tanulságos, mert hosszú munkánk során a 19. század végének magyar, és minden túlzás nélkül állítható, az európai festészet egyik fontos műalkotásának viszontagságos életútját is sikerült feltárni. Tudatosult bennünk, hogy a műalkotások nemcsak a természetes lebomlás miatt szenvednek károsodásokat, de használatuk során, szó szerint „elhasználódhatnak”! Történetük folyamán számtalan veszélynek vannak kitéve és sokszor csak a véletlennek köszönhetik, hogy fennmaradnak. Szerencsés esetben restaurátorhoz kerülnek, ahol már a mi felelősségünk, hogy megmentésükről gondoskodjunk, hogy további évtizedekig meghosszabbítsuk életüket, és hitelesen helyreállítsuk esztétikai értéküket. Munkácsy Mihály 1881-ben készült el párizsi műtermében a mintegy negyven alakot számláló hatalmas festményével, mely az 1884-ben festett Golgotával együtt hatalmas diadalutat tett meg Európában (Párizs-Bécs-Budapest-Brüsszel-Amszterdam). A műalkotásokat 1886-ban hajóval Amerikába szállították, ahol New Yorkban az Old Tabernacle kiállításán látta és vásárolta meg John Wanamaker. A festmények kalandos utaztatásai ezzel még nem értek véget: az 1889-es Párizsi Világkiállításon sikerrel szerepeltek, elnyerve akiállítás nagydíját, majd 1893-ban Chicagóban láthatta a nagyközönség az Amerika felfedezésének négyszázadik évfordulója alkalmából rendezett világkiállításon. Ezt követően féltve őrzött kincseit Wanamaker vidéki rezidenciáján, Lindenhurstban helyezte el. 1907-ben tűzvész pusztította el a házat. A két nagyméretű képet csak úgy tudták kimenteni az égő házból, hogy a tulajdonos utasítására kivágták keretükből és kitették a hóra, és később egy istállóban helyezték biztonságba. Az első nagy restaurálásukra - dublírozás, a szélek kiegészítése - bizonyosan az ekkor szerzett sérülések miatt került sor. Munkácsy Krisztus trilógiájának utoljára festett képe, az Ecce Homo az előző kettőhöz hasonlóan bejárta Európa nagyvárosait, Amerikát, végül a múzeumalapító Déri Frigyes birtokába jutott, aki 1930-ban Debrecen városára hagyományozta. 1911-ben a két képet Wanamaker átvitette a Philadelphiában felépült új nagyáruház képtárába, ahol hetvenhét éven keresztül a húsvéti vásárok idején közszemlére tették, amerikai szokás szerint műnyuszik és csokitojások társaságában. 1987-ben eladták az üzletházat, és árverezték a Wanamaker gyűjteményt. A Sotheby’s árverésén a Krisztus Pilátus előtt kikiáltási ára 15 000 dollár volt, a kalapács 60 000 dollárnál ütött le, és egy telefonon licitálóé lett a festmény. A Golgota kikiáltási ára szintén 15 000 dollár volt, azonban rövidebb licittel kelt el, 47 500 dollárért a 204-es tárcsát mutató férfi tulajdona lett. Ezzel a festmények útjai elváltak. Az Egyesült Államokban maradt a Golgota, Kanadába került a Krisztus Pilátus előtt. Három év múlva a Golgotát új tulajdonosa Magyarországon helyezte letétbe közel másfél évig tartó restaurálása után 1993 nagypéntekén a Magyar Nemzeti Múzeumban mutatták be, majd az Ecce Homo mellé állították ki 1993 augusztusában. 1995 februárjában regénybe illő nyomozás eredményeként, Kanadából a Krisztus Pilátus előtt is megérkezett Debrecenbe. A telefonon licitáló kanadai üzletember megtudva, hogy a festmény milyen híres, és egy nemzet számára többet jelent egy műalkotásnál, letétbe helyezte tulajdonát a Déri Múzeumba. 1. kép. Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt című festménye feltekert állapotban érkezett Magyarországra. 9
