Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Bóna István: Falképtechnikák
A vakolatot pontatákban vitték fel, a kompozíciók széleit, azaz a függőleges és a vízszintes elválasztó sávokat karcolással jelölték a friss vakolatban. Intonaco rajz: szabad vázlat vörös okkerrel. Finom „indirekt” (?) bekarcolások jelzik a végleges formát, néhol vonalkázással kidolgozva. Festés: fokozatokban festettek, néha direkt a vakolatra, többnyire azonban alámeszelésre. Sok a pentimento. Pigmentek: „fekete” (?), faszén, mész, okkerek, minium, zöldföld. Kripta Itt a freskó technika az elsőrendű. Vakolás: 3x1 méteres vízszintes pontatákban. A vékony vakolat követi a felület egyenetlenségeit, az illesztéseket szabálytalanul vakolták, többnyire láthatóak. A kompozíciós vonalakat feszített madzag benyomásával jelölték, a feliratok és az arcok részleteit bekarcolták. Intonaco rajz: vörös okker. Pigmentek: fekete, fehér, okkerek, zöldföld, lapis lazuli. A drága ultramarin alá szürke veneda készült/8 A fenti leírásból láthatjuk, hogy egy emléken belül is jelentős eltéréseket találunk, azaz nincs „románkori technika”. A művek alapos egyedi vizsgálata nélkül semmi korrektet nem mondhatunk egy műemlékről. Ez vonatkozik más művészetére is. Ausztria • Lambach Azért érdekes kissé bővebben foglalkozni ezzel az 1089 körül készült falképegyüttessel, mert ez hasonlít legjobban a Pécsváradon talált egykorú falképekhez. (II. színes tábla 10-1. kép) Vakolat: egy rétegű, 5-30 mm vastag, mész-homok, sok faszéntörmelékkel dúsítva. A zsugorodási repedéseket a festők az ujjúkkal, vagy vakolókanállal benyomkodva próbálták összezárni. Ezeken a részeken erősebb freskókötés és kivilágosodás jött létre, mivel az oldott meszet így a felszínre préselték a vakolat mélyebb rétegeiből. A pontata határok jól felismerhetők, szemben a giomata határokkal. Ennek oka a virtuóz bizánci vakolás-technika alkalmazásában kereshető. A kompozíciók megszerkesztése: A képmezők kijelölése vörös festékbe mártott zsinór pattintásával történt. A tengelyeket, az architektonikus elemek és palmetta frízek helyeit stb. bekarcolták. A fejeket befoglaló köröket és a nimbuszokat ecsetes körzővel festették fel. Intonaco rajz: az omamentikus részek vörössel, a figurák sárga okkerrel készültek. Ahol nagyobb változtatásokat végeztek, ott az előrajzot mésszel elfedték. Festés: a lokálszíneket, fényeket és árnyékokat freskóban, míg a belső rajzos elemeket és a körvonalakat 58 Dangas, Isabelle: The Romanesque Paintings of Saint-Savin-Sur- Gartempe and the Restoration of the Crypt in. Western M. W. P. pp. 2-9. szekkó technikával festették. A festők az összes létező aláfestési technikát alkalmazták. Zöldet festettek az architektúra és a zöld drapériák, vöröset a hajak alá, helyenként feketés-szürke, máshol vöröses-szürke venedát a szekkóban festendő ultramarin hátterek alá. A fehér drapériákat sárgával alárajzolták, amire egy vékony áttetsző meszelést hordtak fel. A további világosítást vastagabb mészrétegekkel oldották meg, az árnyékolást lapislazuli satírozással. A háttér zöld felületeit fehér és sárga okker keverékével alámeszelték, amire sötétszürke lazúr következett. Az erre felvitt fedő zöldföldes festék áttűnik a végül vékonyan felhordott réz-zöld lázárokon. A testszínek festése: A vékony verdacciora festették a lokálszínt okker és mész keverékével. Erre zöld lazúrral vitték fel a félámyékot, mely zöldföld és malachit keverékéből áll. Az arcokon az árnyékolást vonalakkal, satírozással is finomították. Ezt az eljárást nevezik pszeudo verdaccionak, mely a román korban az egész kontinensen gyakori.59 Az arcpírt az egyik festő cinóberrel festette, mely mára elszürkült, a másik vörös okkerrel, mely ma is élénk vörös. A kontúrokat feketével húzták meg. Pigmentek: A fehér: oltott mész, vasoxid vörös, cinóber(?), növényi lakkvörös, lapislazuli, zöldföld, réz zöld, malachit.60 Magyarország • Pécsvárad A feltárt festéseket eddig nem vizsgálták természettudományos módszerekkel. A látható jellegzetességek nagyon hasonlítanak a Lambachban lévőkhöz, beleértve a pszeudo verdaccio meglétét is. (II. színes tábla 11. kép) Gótika A nyugati gótikában a falképek szerepét háttérbe szorították a színes üvegablakok. A falfestészetnek erre reagálnia kellett. A fejlődés két irányt vett: az udvari és luxus művészet a szekkó, főleg az olajfestés irányába mozdult el. A tüzes lazúr-színek, a sok arany, az üveg-, féldrágakő- és gyöngyház berakások versenyezni próbáltak az üveg-festményekkel. Ezeket a képeket néha szinte a táblaképekével azonos alapozásra festették. (Ld. pl. a Saint Chapelle kevés megmaradt eredeti festését.)61 Az Alpokon túli területekre elsősorban a mész freskó a jellemző. Itt a nedves vakolatra mésszel kevert festékkel festenek. A száradás utáni befejezés mész-szekkóval, vagy ritkábban temperával történik.62 (V. színes tábla 26, 29. kép) 59 Howard, i.m. plate, 90. 60 Reclaim, i.m. pp. 177-178. 61 Móra, i.m. pp. 129-130., Reclams, i.m. pp. 163-164., Howard, i.m. pp. 6-8., Howard, H.: Technology of the painted past, in. Conserving the Painted Past, James and James, London, 2003. pp. 17-26., 14-20. táblák. Josefik, Jirji: Untersuchung und Restaurierung der Wandmalerei „Die Anbetung der heiligen drei Könige” in der sachsisen Kapelle des Prager Veitdoms, in Restauratorenblätter 13. pp. 141-146., Plummer, Pauline: The Wallpainting in Eton College Chapel, in. Conservation of Wallpaintings, Peter Burmán ed. 1986. pp. 36-37. 62 Mora, i.m. pp. 131-132. 25
