Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Bóna István: Falképtechnikák
6. A festés A festést a vakolat meghúzása után kezdjük el, amikor az ecset már nem borzolja, vagy mossa fel a vakolat felszínét. A megfelelő állapotot a felület érintésével, ujjunk enyhe nyomásával állapítjuk meg. Ha a vakolatot nem tudjuk kis erővel benyomni, az anyag már nem tapad az ujjúnkra, elkezdhetjük a munkát. A festés első aktusa az úgynevezett intonaco rajz felfestése. Ez nagyon fontos lépés, ezért a vezető mester többnyire saját kezűleg készíti el. A sienai Piccolomini könyvtár kifestéséről szóló szerződés például külön említi, hogy az intonaco rajzot magának Pinturicchionak kell megfestenie.13 (18. ábra, III. színes tábla 17-20. kép) Ez készülhet sárga vagy vörös festékkel, de az olasz gótikában leggyakrabb a verdaccio szín (Sienában bazzeo), ami fekete, fehér, sárga és esetleg vörös színek keveréke.14 A középkori falképekből sokszor csak ez maradt ránk. Aszekkóban megfestett részek alól gyakran előtűnik. Barokk képeken csak kivételes esetben figyelhető meg.15 A glettelt felületen puha akvarellecseteket használunk, vigyázva, hogy a felületet ne borzoljuk fel. Ahol ezt nem sikerül elérni, ott igen kellemetlen, fátyolos, matt, vagy éppen besötétedett felületeket kapunk, melyeket nem lehet javítani, (legalábbis lazúrozó technikával nem). Ezeket a részeket le kell szedni, és újrafesteni, vagy szekkóban kijavítani, ha ez egyáltalán lehetséges. Egy idő után érzékelhető, hogy a mészpáncél annyira kialakult, hogy a felület már nem szív tovább, olyan, mintha üvegre festenénk. Ekkor két lehetőségünk van. Vagy abbahagyjuk a munkát azzal, hogy száradás után szekkóban fejezzük be a festést, vagy a felületet átpolírozzuk. A polírozás kifejezés itt egy kissé félrevezető, de nemzetközileg annyira elterjedt, hogy ragaszkodnunk kell hozzá. A polírozáshoz rozsdamentes vakolókanalat, vagy leveses kanalat használhatunk. Kissé domború felületű porcelán, vagy üvegdarab (sörösüveg) is szóba jöhet. Ezekkel a szerszámokkal átnyomkodva a még nedves vakolatot, a keletkezett mészpáncél elroncsolható a festmény tönkretétele nélkül. Az átpréselt felületeken az oldott kalciumkarbonát mintegy feltör a felületre, ezzel nagymértékben erősítve a freskó-kötést.16 (I. színes tábla 3-4. kép) 13 Cecchi, Alessandro: The Piccolomini Library in the Chatedral of Siena, Scala, Firenze, 1982, p. 9. 14 Cennini, Cennino: Das Buch von der Kunst, Wien, W. Braumülle, 1871-72. 15 Reclams, i.m. pp. 320, 321. 16 A rómaiak először az egyszínű alapfelületeket polírozták át, majd gyakran ismét polírozták az erre később felfestett részleteket is. Ez esetben megfigyelhető, mennyivel nőtt a kétszer polírozott felületek tartóssága az egyszer polírozottakéhoz viszonyítva. Mora, i.m. II. színes tábla. A bizánci falfestészetben a túlszáradt vakolatot a festés előtt polírozták. Móra, i.m. p. 113. tábla, pp. 77-78. Gerold, Daniela: Die Hermeneia und die postbyzantinische Wandmalerei, in. Zeitschrift für Kunsttechnologie und Konservierung, Vol. 13 No. 2, 1999. pp. 231. 232. A nyugati középkorban a polírozás ritka. Lambachban ismerünk olyan A freskófestésnek két alaptípusa van: a. Az úgynevezett tiszta freskó, vagy fresco buono. Ez esetben a pigmenteket csak vízzel keverjük. A festés döntően lazúros, vékony rétegű, a színek meglehetősen tüzesek lehetnek. Bizonyos mértékig alkalmazható a fedő festésmód is, de túl vastag rétegek esetén a festék leválásával kell számolnunk. A bronzkori, görög, etruszk, római freskókra, valamint a gótikus és kora-reneszánsz Itália festészetére jellemző elsősorban. A 19—20. században is ez a leggyakoribb. (I. színes tábla 2. kép, IV. színes tábla 22. kép, VII. színes tábla 41. kép, VIII. színes tábla 44., 47. kép) b. Mész-freskó. A pigmenteket mésztejjel keverjük. A tiszta színek esetén természetesen itt is csak vízzel dolgozunk. Ekkor döntően fedő módban festünk, néha erős impasztóval. A bizánci, románkori, gótikus és barokk freskófestészetben általános. (Erre a technikára gyakran alkalmaznak mindenféle zavaros elnevezést, mint például mezzo-freskó, freskó-szekkó stb.) (V. színes tábla 29. kép, VI. színes tábla 32-33. kép, VII. színes tábla 39., 42. kép) Szekkófestés A szekkó fogalma Szekkónak nevezünk minden olyan falfestészeti technikát, melynek esetében száraz falra festünk, a pigmenteket pedig valamilyen kötőanyag ragasztja a felülethez. A szekkó technikák száma nagyon nagy, mivel a táblakép-technikák közül gyakorlatilag valamennyit alkalmazták, és ma is alkalmazhatjuk falon is. Az eltérés a festőalap, azaz a fal jellegzetességeiből, az eltérő előkészítési technikákból adódik. Néha azonban a falat ugyanolyan igényességgel alapozták, mint egy festővásznat, vagy fatáblát és erre ugyanolyan igényes festés készült, mint egy táblakép esetében (VII. színes tábla 38. kép) Van néhány olyan technika is, amely csak falon alkalmazható. Ilyen a mész-szekkó, a szilikát-festészet és az előhidrolizált kovasav-észterekkel való festés. A szilikon diszperziókat is falon való festésre dolgozták ki.17 (7., 27. ábra) A szekkókról általánosságban elmondhatjuk, hogy kevésbé tartósak, mint a freskók. Van azonban néhány olyan technika, amelyik igen hosszú idő óta bizonyítja időállóságát, és van olyan is, mely bár nem régi, de várhatóan tartós lesz. A levegőszennyezettség növekedése, mely óriási mértékű műtárgypusztítást okozott, a freskókra különösen veszélyes. A savasodás a könnyen reagáló mészpáncél repedés-javításokat, melyek hatása a kétszer polírozott római freskókra hasonlít: Reclams, i.m. p. 178. Az itáliai gótikában találunk még polírozást, elsősorban márvány imitációkon. Ilyen látható például a firenzei San Miniato al Monte szentélyében a sekrestye bejárata mögött, vagy a sienai városházán Simone Martini Maestája alatt. 17 Massey, Robert: Formulas for Painters, Wattson-Guptill Publications, N.Y. pp. 95, 96. 11
