Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Benedek Éva - Muckenhaupt Erzsébet: A mikházi ferences templomból előkerült könyvek állagmegóvása, helyreállítása
gombaölő szerrel átecseteltük, majd két-három napig polietilén fóliába zárva tartottuk. A hozzáférhetőségtől függően a bőrkötéssel együtt megmaradt fatáblák fertőtlenítését injektálással végeztük. A fatáblák belső részére rápenészedett, ráragadt könyvlap és előzéktöredékeket, ha nem sikerült eltávolítanunk, akkor helyben konzerváltuk. A széttört fatáblákat, ahol lehetett poli(vinil-acetát) alapú diszperziós ragasztóval (Planatol BB Superior) összeragasztottuk. A fatáblák mechanikai gyengesége miatt az elhajlás, deformálódás kiegyenesítésére nem vállalkoztunk. Az elvégzett konzerválási munkák után egyes fatáblákon értékes kéziratos bejegyzések kerültek elő. A könyveken található fémveretek konzerválása A feltárt anyagon a fémveretek (csatok, kapcsok, csúszógombok, középveretek, stb.) az eredeti helyükön jól rögzítetten, már leeső félben, vagy a bőrborítóról teljesen elválva léteztek. A könyvtáblákon lévő fémtartozékok korrózió rétegének eltávolítása nemcsak esztétikai szempontból, hanem a fém tartóssága szempontjából is lényeges volt. (8. kép) A könyvtáblákról levett, leesett fémek felületi szenynyeződésének eltávolítására, fellazítására 1 1 meleg vízbe (80° C) 15% zsíralkohoszulfátot, és 150 g Selecton (etilén-diamin-tetraecetsav-dinátrium sója) tettünk. Az oldatban történt áztatás után hideg víz alatt többször öblítettük a fémeket és kefével próbáltuk eltávolítani a korróziót. A kezelés nem adott kielégítő eredményt, ezért a továbbiakban a Krefting módszert alkalmaztuk. A tárgyat alufóliába csomagoltuk és 5 %-os nátrium-hidroxid oldatba tettük majd végül desztillált vízben többször kifőztük. A patinázást kénmáj vizes oldatában végeztük. (9. kép) A bőrhöz és fatáblához szorosan kötődő fémeket, helyben, alkohollal zsírtalanítottuk, áttöröltük, majd mechanikusan kefével, kemény radírral tisztítottuk. Hogy ne sértsük meg a bőrt, szívópapírral körbemaszkolva, elkülönítettük a fémtől. Nagyon sok fatáblán és bőrkötésen a korrózió visszafordíthatatlan sérüléseket okozott. Tárolás Az elvégzett konzerválási műveletek után minden egyes könyv tárolódobozba került. (10-11. kép) A dobozban külön szívópapírba, majd esetenként tartós, nagyméretű borítékba csomagoltuk a könyvtestet, a bőrkötést, a fatáblát, ugyanúgy, mint a fémvereteket. A konzerválási feltételeket próbáljuk betartani, amennyiben lehet, biztosítva a 18-20° C hőmérsékletet és a szerves anyagoknak javasolt és megengedett 45-55 % relatív páratartalmat. Bízunk abban, hogy munkánkkal, ha részben is, de sikerült javítani a „menthetetlennek” nyilvánított, különösen nagy értékű feltárt könyvek állapotán. Végül, az ily módon konzervált könyveket és kötéseket az 1985. évi könyvlelet feldolgozása folyamán létrehozott múzeumi töredék-gyűjtemény naplójába vettük jegyzékbe. Kutatási eredmények A töredékek kutatása kissé rendhagyó módon történt, s eléggé próbára tette mind a könyvtörténész, mind a restaurátor türelmét és munkáját. Mivel a konzerválás után is csaknem minden könyvtest tömbösödött állapotban maradt, nem nyílt lehetőségünk arra, hogy az ismert kutatási módszerrel, a nemzetközi és hazai bibliográfiák alapján határozzuk meg a nyomtatványok címét, kiadási helyét és évét. Ezért, miután sikerült megállapítani a könyvek tartalmát, a címeket először egyeztettük a 19-20. században készített csíksomlyói ősnyomtatvány-jegyzékekkel,18 majd jó minőségű másolatok alapján a töredékeket egybevetettük a hazai (gyulafehérvári Batthyaneum) vagy külföldi (OSzK, EK, MTAK, Ráday Gyűjtemény, Budapest)19 * * * * könyvtárakban található azonos kiadású példányokkal. Az aprólékos és időigényes azonosítási munka során 23 kötetben összesen 26 ősnyomtatványt határoztunk meg. Egy kötet 17. századi magyar nyelvű kiadványt tartalmaz, a Bécsben, 1626-ban megjelent Káldi-féle katolikus Bibliát. További 11 tömbösödött kötet azonosítása egyelőre, reménytelennek tűnik. Közülük kettő könyvteste majdnem teljesen megsemmisült. Az újabban meghatározott ősnyomtatványok a korszak valamennyi nevezetesebb nyomdájából kerültek ki: Augsburg (2), Basel (3), Bologna (1), Brescia (1), Hagenau (2), Nürnberg (6), Pavia (1), Strassburg (6), Velence (3). A művek összetétele a teológiai érdeklődést tükrözi, és ezek előterében a pasztoráció, a hívek lelki gondozása áll. A kazuisztikus irodalmat Antoninus Florentinus olasz 18 Az 1985. évi feltárásig a kutatók az egykori könyvtári katalógusokból, Ábel Jenő, Fejérpataky László, Constantin I. Karadja és Baráth Béla jegyzékeiből ismerhették meg a Somlyói könyvtár ősnyomtatványait. Ábel és Fejérpataky nagy érdeme, hogy a kötetekben olvasható bejegyzéseket is leírták. Feljegyzéseik értékes, ma részben megsemmisült adatokat őriztek meg a magyar művelődéstörténet számára. Karadja állította össze elsőnek, 1937-ben a romániai ősnyomtatványok jegyzékét, amelyben 1471 címet írt le. A Konrad Haebler irányításával készült jegyzéket elküldte a berlini Gesamtkatalog der Wiegendrucke (GW) szerkesztőségének, amely készülő bibliográfiájában céljának tekintette a világon található valamennyi ősnyomtatvány regisztrálását. Kéziratos kimutatásában a csíksomlyói ferencesek könyvtárában 112 ősnyomtatványt írt le. Baráth Béla néhány erdélyi könyvtár és közgyűjtemény áttekintése után egy 424 ősnyomtatványt felsoroló jegyzéket készített, amelyet az Erdélyi Tudósító c. folyóiratban tett közzé 1941-1942-ben. Ő már 124 ősnyomtatványról tud Csíksomlyóról, ugyanis a másodpéldányokat is figyelembe vette. (Ábel Jenő jegyzetei a csíksomlyói rendház könyvtárában. MTAK Mss 335/6. - Fejérpataky László: Csiksomlyói jegyzetek. 1908. július 14-18. OSzK Föl. Hung. 1525. - Karadja, Constantin L: Lista incunabulelor din Románia. 1937. Biblioteca Naţională Bucureşti. Ref. III. 681. (A gépelt kézirat fotókópiája). - Baráth 1941,4. sz. 54-56. és 6. sz. 88.) 19 A gyulafehérvári és a budapesti kutatásomat az Illyés Közalapítvány, valamint a Domus Hungarica támogatta. Segítségüket hálásan köszönöm. Köszönet illeti még az OSzK Régi Nyomtatványok Tárának és az RMNy Szerkesztőségének, továbbá az MTAK Kézirattárának, az Egyetemi Könyvtár és a Ráday Gyűjtemény munkatársait, akik szívesen segítették, támogatták ottani munkámat. A T 8 l/II jelzésű ősnyomtatvány (Guillelmus Parisiensis: Postilla super epistolas et evangelia. Nürnberg, Anton Koberger, 1482) azonosítását Borsa Gedeonnak és Velencei Katalinnak köszönöm. 99