Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)
Mester Éva: A Kárpát-medence üvegfesztészete. II. Az üvegfestmények és díszműüvegezések jellemző károsodásai
A Kárpát-medence üvegfestészete II. Az üvegfestmények és díszműüvegezések jellemző károsodásai Mester Éva Történeti előzmények A színtelen táblaüveg előállítása és első építészeti alkalmazása Európában a Római birodalom idejére esett.1 A színes ablakok megjelenése valamint első írásos említése - jelenlegi ismereteink szerint - a bizánci kultúrkörhöz, a konstantinápolyi bazilikához köthető.2 A középkori európai üve^festészet - a szórványosan előbukkanó munkák alapján3 - a Rajna-vidéki szerzetesműhelyekben született meg, és vált egységes kézműves iparrá az ezredforduló idején a kis erdei üvegcsűrök tevékenysége folytán. Teophilus Presbyter részletesen leírja a színes üvegtáblák készítésének módját, a különféle üvegfestékek összetételét és alkalmazását.4 A ma ismert legrégebbi üvegfestmény-együttest az augsburgi dóm őrzi, a négy monumentális bibliai alakot a tagernsee-i bencés műhely készítette a 11. sz. végén. A román-kori üvegfestészeti központok a 12. században német nyelvterületről áttevődtek francia területre. Suger apát 1144-ben a Saint Denis apátság Boldogságos Szűz kápolnájába színes ablakokat készíttet. Az új épületszerkezetekkel és ablakformákkal együtt új felfogású üvegablakok születtek. Ezek a változások megteremtették az új stíluskorszakot, a gótikát. A francia hatás Angliába és a német területekre is kisugárzott. A fejlődés irányvonala, jellegzetességek és változások Az üvegfestészet fejlődése és változásai - helybeli sajátságokkal gazdagodva - több mint egy évezreden keresztül nyomon követhető Európában. A középkorban a folyamatosság a jellemző. Az egyes műhelyek receptúrái egyre tökéletesebbé váltak, új anyagokat és technikákat kísérleteztek ki és alkalmaztak. A 15. század végére 1 Pompeiben és Herculaneumban az ásatások során az időszámítás utáni első évtizedekben készült színtelen öntött ablaküvegeket találtak. Aquincumban a Kiscelli utcai ásatásoknál 40x40 cm-es színtelen ablaküveget találtak egy római lakóház romjai között. Pannónia területén több helyről is előkerültek ablaküveg töredékek. Redő Ferenc közlése, MTA Régészeti Osztály. 2 Prudentius spanyol költő (348—410) a konstantinápolyi bazilika megszámlálhatatlan színes ablakáról ír. Ld. Sara Brown: Stained Glass, New York, 1992. 3 A mosaburgi érsekséghez tartozó, zalavári Pribina-vár Mária templomából származó színes, festett, ólomfoglalatos, latin-feliraaz üvegfestészet súlypontja visszakerült a német területekre. A reneszánsz, később a barokk megváltozott építészeti szemléletmódja fokozatosan kiszorította a színes ablakokat az építészeti terekből, a templomokból, palotákból, közintézményekből. A 19. század elejére a technikai tudás lehanyatlott és az anyagismeret feledésbe merült. A hagyományos német központokban is visszaesett a kereslet. A műfajt ebben a korban a táblaképfestészet háromdimenziós, perspektivikus ábrázolásmódja és a porcelánfestészet aprólékossága jellemezte. Ezzel összefüggésben a méretek is lecsökkentek. Egyes műhelyek más festőtevékenység mellett művelték az üvegfestészetet.5 Az 1830-as évek gyökeres változásokat hoztak. A kor megváltozott régiség-érték szemlélete következtében új megvilágításba kerültek az időközben pusztulásnak indult történeti üvegfestmény-együttesek. A sérült, törött, lepergett festésű gótikus és reneszánsz ablakok megmentésére, konzerválására először német területen jöttek létre olyan műhelyek, amelyeknek elsődleges feladata a restaurálás volt.6 A régi technikák kutatásának hatására újra fejlődésnek indult az üvegfestészet és Európa-szerte nagy műhelyek létesültek a mai Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Anglia, Skócia, Spanyolország, Portugália, Olaszország és Ausztria területén. Az egymással kapcsolatba került műhelyek elősegítették az üvegfestészet nemzetközivé válását és fejlődését. Az egymástól távol eső területek munkáiban is tükröződik ez a kölcsönhatás. A technikák és stílusirányzatok országhatárokon keresztül érvényesültek. Az Európában végbement technikai forradalom egyes vívmányait a magyar üvegfestők készen vehették át. Bőséges kínálat mutatkozott a piacon, amit az amerikai változások is ösztönöztek. A megfelelő minőségű szítos szentély-ablaktöredékek az ún. Amulf-korszakból származnak (850-900). Ld. Cs. Sós Ágnes: Zalavár az újabb ásatások tükrében, Bp. 1992. (kézirat) 4 Teophilus Presbyter: Schedula diversarum artium, ford: Takács Vilmos, Bp. 1986. 5 Friedric Wedemeyer (1783-1861) Göttingen, Porzellan und Glas Malerei, Glasmalerei in Deutschland (katalógus) 1993. Erfurt 6 München, 1927. Királyi üvegfestő műhely, Michael Sigismund Frank és Max Ainmüller vezetésével 76
