Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)

Mester Éva: A Kárpát-medence üvegfesztészete. II. Az üvegfestmények és díszműüvegezések jellemző károsodásai

nes üveget és a különféle üvegfestékeket a kereskedelem széles körben forgalmazta. Beszerzésük a magyar műhe­lyek megalakulásának időpontjában már nem jelentett olyan nagy nehézséget, mint néhány évtizeddel előtte. A tervezőmunkát nagymértékben segítették a minta­könyvek, a különböző stílusban elkészített üvegablak-ter­vezetek.7 A korszak, melynek üvegfestményeit vizsgálni kívánjuk A Kárpát-medence historikus és szecessziós üvegfes­tészeti korszaka - a térség sajátos politikai, gazdasági vi­szonyaiból adódóan - az 1850-1930-as évekig terjedő, na­gyon termékeny időszakot öleli fel. A fennmaradt válto­zatos emlékanyag számos üvegfestő-műhely munkája nyomán jött létre. A kompozíciók, az anyaghasználat, az alkalmazott technikák - az egyedi, megkülönböztető vo­nások mellett - kölcsönhatást mutatnak egymás között és rokonságot az egyes európai műhelyekkel. Ezt rész­ben a nemzetközi forgalomba került nagyszámú minta­könyv, az európai és amerikai üveggyárak gazdag színes táblaüveg-választéka, valamint a készen kapható festé­kek széles skálája idézte elő. Ezzel összefüggésben, szá­mos hasonlóságot találunk a leggyakoribb károsodások között is, melyeket az azonos technikai megoldások, a ha­sonló tulajdonságokat mutató, gyárilag előállított hordo­zóüvegek és festék-alapanyagok okozhatnak. Az eltérő éghajlati adottságok azonban jelentősen befolyásolhat­ják a károsodások jellegét és értékét, területenként más és más jellemzőket mutatnak. A károsodások megállapításának vizsgálati módszerei Ahhoz, hogy megbizonyosodhassunk az üvegablakok károsodási folyamatairól, azok mértékéről, különféle di­agnosztikai vizsgálatokat kell elvégeznünk. Mivel az üvegfestmények - a kabinetüvegek kivételével, az épüle­tek szerves részét képezik, nemcsak az üvegablakok álla­potát, de az épülettel való kapcsolatát, a beépítés stati­kai, esztétikai vonatkozásait is vizsgálni kell. Erre három módszer használható. A beépített üvegablakokat vizsgál­hatjuk a helyszínen, a kibontott üvegpaneleket műterem­ben, vagy annak egyes részeit laboratóriumban (festéket, üveg alapanyagot, ólomsínt, stb.). Helyszíni vizsgálatok Általában szemrevételezéssel történnek. A nagy ma­gasságban lévő, létrával sem megközelíthető ablakokat, üvegfestményeket legcélszerűbb megfelelő nagyítású lát­csővel vizsgálni, mivel így az üveg felületét közelről és részletesen tanulmányozhatjuk. A digitális kamerák a rögzítésben nyújthatnak segítséget, de használhatósá­guk a jelenlegi műszaki paraméterek miatt korlátozott, a képfelbontás torzítása és a pontatlan színhelyes­7 Ilyen mintafüzet például a 102 db színes ablaktervet tartalmazó Ju­lius Hoffmann Verlag által 1905-ben, Stuttgartban kiadott Bunte ség-visszaadás miatt. A szemrevételezést az üvegfelüle­tek mindkét oldalán célszerű elvégezni. A belső oldalon áteső és ráeső fényben egyaránt. Ez azért hasznos, mert mindkét megvilágítási mód más-más hibákat, sérülése­ket, károsodásokat enged láttatni. Áteső fényben jól meg lehet figyelni:- az üvegtöréseket- az üveghiányokat- az üvegszemek és az ólomsínek közötti hézagokat- a festett felületek állapotát: a festéklepergéseket, repedéseket, a festékhiányokat, stb. A ráeső fény láttatni engedi:- az ólmozott mezők statikai károsodásait- a felületi vetemedéseket- az ólomsínek, forrasztási csomópontok korrózióját- az ólomsínek sérüléseit, szakadásokat és töréseket- a merevítő szélvasak állapotát- a rögzítő fülek károsodásait, hiányát- az ablakszélek beépítésének műszaki állapotát- az üveg és a fém felületi szennyezettségét, stb. A külső oldalon a szemrevételezést csak akkor végez­hetjük el sikeresen, ha nincs védőüveg az ablak előtt. Az üveg csillogása lehetetlenné teheti az érdemi vizsgáló­dást. A szemrevételezés eredményességét a múltban gyakran alkalmazott, de napjainkban már csak szórvá­nyosan előforduló, sűrű szövésű, vastag madárháló szin­tén megakadályozhatja. Ez a háló a belső oldalak vizsgá­latát is megnehezíti, befolyásolhatja. A vizsgálódást át­eső fény esetében célszerű szórt fényben végezni, amikor nem süt át a napfény az ablakpaneleken. A napsütés káp­ráztatja a szemet. A belső oldali ráeső fényt irányított fényforrással érhetjük el. Ha az üvegablakok elérhető tá­volságban vannak, a helyszíni vizsgálatokat a műterem­ben végezhető módszerek egy részével is kiegészíthetjük. Ugyanígy segítheti a vizsgálatot az emelőkosaras mobil felvonó. Műtermi vizsgálatok Ezeket az eredeti helyéükről kibontott üvegmezőkön végezhetjük. A helyszíni vizsgálatokhoz képest több lehe­tőségünk van az üvegablak állapotának diagnosztizálásá­ra, elsősorban a jó fényviszonyok és a könnyebb hozzáfér­hetőség miatt. Ebben az esetben célszerű átvilágítható üvegasztalra helyezni az ólmozott üvegpanelt, ugyanis a keretből kibontott mező könnyen károsodhat az esetle­ges vetemedések következtében. A szennyeződések mér­tékének megállapításához tisztítóablakot készítünk a kri­tikus helyeken, a vastag szennyező réteg alatti állapot pontos meghatározására. A különböző vegyszerekkel el­végzett próbatisztításokkal meghatározhatjuk a haté­kony módszereket, kiválaszthatjuk a megfelelő anyago-Verglasungen című kiadvány, amelyeket neves művészek készítet­tek. Róth Miksa is dolgozott ebből a mintakönyvből 77

Next

/
Thumbnails
Contents