Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)

T. Bruder Katalin: Kültéri épületkerámiák restaurátori problémái

Az itt tapasztalt jelenségek tipikusak, s hasonló romlá­sokat szinte bármelyik csempeborítású, kerámiadíszíté­sű, a historizmus szellemében épült, vagy szecessziós épü­letünkön megtalálhatjuk. Ilyen nagy tömegű épületkerá­miát Magyarországon más gyár nem állított elő, s így ezt a korszakot mintegy „fémjelzi” a Zsolnay gyár. A felho­zott példákon különböző jelenségeket, helyreállítási, res­taurálási módokat mutatunk be. Romlási jelenségek, helyreállítási, restaurálási módok A Gresham palota8 műemléki védettség alatt álló épü­let, meglehetősen lepusztult állapotban került külföldi befektetők tulajdonába, akik szállodát alakítottak ki ben­ne. A luxus felső határán lévő Four Seasons Hotel Buda­pest kialakításának igényei, és a műemléki helyreállítás etikai kívánalmai, kettős helyzetet eredményeztek. En­nek feloldása a kerámia burkolat helyreállítását vezető restaurátor számára is nagy kihívás volt. A műemléki fel­mérés során kb. 30%-os hiányt állapítottak meg a passzázs kerámia burkolatában. (9. kép) A legalább fél évszázados szennyeződés alatt nem lehetett megállapíta­ni a csempék állapotát, nem is beszélve a vakolatról. A lu­xusszálloda kialakítása joggal megkövetelte, hogy a falak­ban, a csempék alatt vezeték rendszereket helyezzenek el. A kerámia falakon, műtárgyakon nem látszódhat a ja­vítás, annak kifogástalan állapotban lévőnek kell kinéz­nie. Ez a kettősség a munka egész folyamán rányomta bé­lyegét az együttműködésre. Sok helyütt el kellett távolíta­ni a csempéket a falról, hogy a vezetékek elhelyezhetőek legyenek. Ez a tervek szerint úgy zajlott volna, hogy azo­kon a felületeken, ahol vezetékeket helyeznek el, min­den csempe a bontás előtt beszámozásra, és feltérképe­zésre került, hogy a későbbiek folyamán az eredeti he­lyükre lehessen visszaépíteni. Több minőségű vakolatot használtak - feltételezé­sünk szerint - ahol gyenge tartású, meszes habarccsal ta­lálkoztunk, az későbbi javítás lehetett. Általában zsugo­rodásig hevített márgával9 (mészmárga és agyagmárga) kevert, nagyszilárdságú cementhabarccsal dolgoztak. En­nek színe is eltér a megszokottól, mélyebb, zöldes szür­kés színű. Bontása csak nagy nehézségekkel volt megold­ható, több ok miatt is. A pécsi fagyálló alapanyag már ele­ve puhább minőségű, mint a habarcs. Ezt a tulajdonságát használták ki akkor, mikor a fuga nélkül rakott csempé­ket egymáshoz csiszolták. (10. kép) Ez a felrakási mód­szer szép felületet biztosít, de a bontásnál nehézségeket okoz. Csak nagyon vékony, erős eszközzel, roppant óva­tosan választhatók el egymástól a csempék. Ha ez meg­történt, találkozunk a következő problémával. A Zsol­­nay-gyár a csempék gyártásakor - ellentétben a manap- 7 7 Kisebb mennyiségű épületkerámiát készített még a pesti Fischer Ignác féle fajanszgyár és az Ungvári Porcellán és Agyagipari Rt. A pécsi Zsolnay gyárban a 19-20. század fordulóján 700 munkás dolgozott, s például a csempegyártásban a nagy termelékenységet az is biztosította, hogy az akkor legmodernebb technológiával, szá­raz anyagból préselték a lapokat. ság használatos lapos burkolólapokkal - a hátsó oldalon meglehetősen magas rögzítő kávát alkalmazott, mely eny­hén kónuszosán hajlik befelé. (11. kép) Ennek előnye volt a felrakáskor, mert a bele türemkedő, majd megszi­lárduló habarcs teljes mértékben megakadályozta, hogy a csempék a falon meglazuljanak, de ami előny volt, az hátránnyá változott abban a pillanatban, amikor le kel­lett bontani a falról. Nagy óvatossággal, a habarccsal együtt volt csak a falról leválasztható (12. kép), s a ke­mény cementhabarcsot később csiszolókkal kellett eltá­volítani. Sajnos néhány felületen, az építkezés során, mi­kor a nagyteljesítményű légkalapácsokat beindították, va­kolattal, habarccsal együtt ledőlt a burkolat, s ott a csempék gyakorlatilag megsemmisültek. Mindenféle szempontból az a megfelelő eljárás, ha a csempéket a sa­ját helyükön őrizzük meg, a műemlék eredeti megjelené­sének igénye, és a csempék épségének védelme szem­pontjából egyaránt. Természetesen ez is számos problé­mát vet fel:- Az építkezés során a burkolat épségét meg kell őriz­ni. Ezt általában - így a Gresham palotánál is - előbb rugalmas védelemmel, esetünkben hullámpa­pírral, majd bedeszkázással biztosítottuk. (13. kép)- A salétromos, kisózódott felületek letisztítását a helyszínen kell elvégezni.- Amennyiben szilárdításra, konzerválásra van szük­ség, azt is függőleges felületen kell megoldani.- A javítások, kiegészítések elkészítéséhez csak olyan anyagok alkalmazhatók, amelyekkel függőle­gesen lehet dolgozni, viszonylag könnyen kezelhe­tőek, hiszen az esetek jelentős részében a munka állványon történik.- Nagyon fontos! Fenti munkák csak úgy végezhető­ek el, ha a falat sikeresen kiszárították. A különböző sók eltávolítása a csempe anyagából a fa­lon gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Amennyiben a falból folyamatos nedvesség utánpótlás történik, annak iránya mindig a fal felől a csempe felülete felé tart, s ott a ned­vesség elpárolog. A falból, vakolatból, sőt, még a degra­dálódó csempe anyagából is különböző beoldódó sókat visz magával a nedvesség, ami a víz elpárolgása után a fe­lületen, illetve közvetlenül a felület/máz alatt a csempe anyagában kirakódik. Mi következik ebből? A nedvesség megszüntetése nélkül a folyamat nem állítható meg. Más helyreállításokon történtek próbálkozások arra, hogy a csempéket erősen impregnálják, víz át nem eresztővé tegyék, de ez nem járható út. Egyrészt azért, mert a ned­ves anyagot nem lehet tökéletesen átitatni, de ha valami módon mégis sikerülne, az impregnált réteg alatt gyűlne 8 A Gresham palotát az 1970-es években nyilvánították védetté, az 1976-ban megjelent műemléki jegyzékben, mint „műemlék jelle­gű” épület szerepel 9 Kalcium-karbonát 71

Next

/
Thumbnails
Contents