Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)
T. Bruder Katalin: Kültéri épületkerámiák restaurátori problémái
össze a nedvesség és a sók, így fizikailag is meggyengítve a csempék anyagát. Ha sikerül a folyamatos nedvesség utánpótlást megszüntetni, neki lehet látni a felület megtisztításának. Tekintettel arra, hogy a felületen, a sókon kívül mindig található egyéb szennyeződés is, a mosást előbb tiszta vízzel kezdjük, majd azt kövesse a kíméletes mosószeres tisztítás, a zsíros és egyéb piszok eltávolítására. Amennyiben nehezebben tisztul a felület, csak azt javasolhatjuk, hogy kitartóan, gyengéden kefélgessék, semmi esetre se alkalmazzanak erőteljes mechanikus módszereket (pl. különböző edénysúrolók, stb.), mert a mázas felületet igen könnyű összekarcolni. Ezek a karcolások szabad szemmel alig láthatók, mégis, megsérül a máz felülete10, ami pedig egyenes út a máz korróziójához. Többszöri, bő vizes öblítéssel fejeződik be a tisztítás első része. Ajánlatos desztillált vizet használni, mert az egyrészt igen jó oldószer, másrészt nem fog újabb oldott ásványi anyagokat a kerámia anyagba vinni. A csempe újbóli kiszáradása után azt fogjuk tapasztalni, hogy a felületet fátyolszerűen, ismét vékony réteg borítja. Ez már annyira gyenge, vékony, hogy szárazon le lehet törölni. Egyes esetekben alkalmazható hidrofobizáló felületvédő, ez az elsődleges funkcióin túl, kellemes megjelenést is biztosít. Rendkívüli szennyeződések esetén szükséges a vegyszeres tisztítás is, például rozsdafolt, filctoll nyoma, zsírkréta, festék, stb. Ezekben az esetekben a vízszintes felületen történő „áztatást” úgy oldhatjuk meg, hogy a megfelelő oldószerből valamilyen segédanyaggal, például perlit, zselatin (agar-agar), vagy egyéb, a felhasználandó vegyszerrel szemben közömbös anyag segítségével pasztát készítünk, s azt kenjük a tisztítandó foltra. Törekedjünk arra, hogy a vegyszeres kezelést csak a feltétlenül szükséges ideig folytassuk, s utána megfelelő módon közömbösítsünk. Hosszadalmas eljárással el lehet távolítani a kívülről valamiképpen az anyagba belekerült (például egy beázás során, amit aztán megszűntettek, stb.) sókat, olyan módon, hogy a desztillált vízzel nedvesített falból szívópapírokkal kiszívják a nedvességet, s ezt addig ismétlik, míg teljesen „átmossák”. Ennek hátránya, hogy hosszadalmas és erősen meggyengítheti a hordozó réteget. Ilyenkor mindig konzerválni kell a kiszárítás után. Ezt a módszert általában csak nagyon értékes, kényes felületeken alkalmazzák, például mozaiknál. Sokkal egyszerűbb a helyzet, ha a kerámiaborítást egyben (pl. kerámia falikép), vagy darabonként le lehet a falról bontani. Nem szabad megfeledkezni a darabok egymáshoz számozásáról, hogy azokat majd az eredeti módon lehessen a falra visszahelyezni. A só mentesítést állandóan cserélt desztillált vizes mosással, áztatással meg tudjuk oldani, a konzerválás vízszintes felületen történhet, így a szükséges kiegészítések is egyszerűbben végezhetők el, mint fent a falon. 10 A felületi sérülések nyomán kémiailag aktív szabad gyökök keletkeznek, ezáltal bizonyos szennyező anyagokkal kémiai kötésbe ke-Más problémával szembesülünk, ha az épületen lévő és ott kezelendő kerámiaborítás, építészeti elem - például balusztrád, nyílászáró keret, stb. - anyagában erősen meggyengült. Általában az ilyen romlás több egymást erősítő hatású körülmény során következik be.- A fizikai sérülést nem részletezzük, mert teljesen egyértelmű következményekkel jár.- Kémiai elváltozások kapcsán gyengül az anyag, ez lehet környezeti hatásra bekövetkező, vagy az anyag szerkezetéből, minőségéből adódó degradáció.- Fagyás következményeként keletkező fizikai eredetű gyengülés az esetek döntő részében akkor következik be, ha az előző két körülmény közül legalább az egyik, mint előzmény fenn áll. A tapasztalat szerint a kő konzerválására alkalmas anyagok beválnak az épületkerámia konzerválás esetén is. Alapvetően fontos szempontok: 1. A konzerváló anyag teljes mértékben át tudja itatni a kerámiát - tehát a viszkozitása megfelelő legyen 2. Az időjárás viszontagságainak jól ellenálljon 3. Ne zárja el a kerámia anyagának pórusait 4. Megfelelő tartást biztosítson. Kiegészítés, rekonstrukció A nagyobb pótlásokat, helyreállításokat készíthetjük kő kiegészítő anyagból, fontos szempont, hogy anyagában jól színezhető, a felülete festhető legyen. Ha a retusálásnál mázat akarunk imitálni, bevált, a rugalmas műanyag festékek alkalmazása. A hideg zománcok hamar lepattannak. Épületen belül természetesen sokkal nagyobbak a festék felhasználási lehetőségek, de ott is inkább a már bevált, kipróbált anyagokat használjuk, mert gyakori jelenség, hogy a különböző festékek, főként a műanyag bázisúak, viszonylag rövid idő elteltével, megváltoztatják a színüket, esetenként felületük mattá válik. Bármennyire is a legegyszerűbbnek tűnik, mégis sok gondot okoz az elveszett, megsemmisült, vagy már menthetetlen állapotba került elemek pótlása. Hiába tudja a restaurátor, hogy hol készítették az eredeti darabokat, s a gyár is létezik még, az eltelt évszázad annyi változást hozott, felhasznált anyagokban, technológiában, szakmai ismeretekben, hogy nagyon sok esetben nem tudják lemásolni a régi darabokat. Hosszú kísérletezés után sikerül csak a pótlásra alkalmas darabokat elkészíteni, s igen gyakran nem az eredeti technológiával, anyagokkal. Ez történt a Gresham passzázs burkolati elemeinek kiegészítése során is. A laikus, vagy felületes szemlélő által nézve, szinte nincs is különbség az eredeti elemek és az újonnan készítettek között, látszatra - az osztályon felüli szálloda igényeinek teljes mértékben megfelelően - egységes képet mutat. Természetesen a csempék hátolrülhetnek, illetve az aktív felületen megindul a korrózió, ami végső esetben a máz teljes megsemmisülését eredményezi. 72
