Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)
Sabján Tibor: Kályhák és kályhacsempék restaurálási problémái
rűbb, amikor másolati csempéket készítenek, és ebből építik újra a kályhát. Erre szép késő reneszánsz példák szolgálnak a sárospataki várban és a pácini kastélyban.9 Ekkor akár fűthető kályhát is készíttethetünk, hagyományosan agyagba rakva a csempéket.10 A munka inkább keramikust és kályhást kíván. A restaurátorokra az eredeti, kiegészített csempékből felépítendő kályha ró nagyobb feladatot. Ekkor az eredeti csempéket kell a rekonstrukciós terven megrajzolt módon összeállítani, ami több szempontból is nehézségeket okoz. Az így készülő kályha nem lesz fűthető, összeépítéséhez nem célszerű agyagot használni, mert a nedvesség tönkreteszi a gipszes pótlásokat. A több méter magas középkori kályháknál a súlyra is kell gondolnunk, az egymásra támaszkodó csempék terheléséből adódóan az alsó csempék összeroppanhatnak, hiszen a kiegészített csempe nem bír meg nagyobb igénybevételt. A csempék rögzítése is gondot okoz, mert agyagot nem használhatunk a nagy nedvességtartalma miatt, a gipsz pedig nem ad egyszerűen szétbontható kötést. A gyakorlatban valamilyen belső vázat építenek a kályhának, amely a súlyt csökkenti, és a csempéket megtámasztja. Ez készülhet fémből vagy könnyű falazóanyagból (pl. Ytong elemekből) is.11 Példák A restaurálási munkák tanulságos részét képezik a már elkészült munkák, amelyek között pozitív és negatív példákat is találhatunk. Rögtön az elején meg kell jegyeznünk, hogy Magyarországon a kályhacsempe-restaurálás gyakorlata példás módon alakult a múltban és napjainkban is hasonlóan zajlik. Az elrettentő példákról 9 A munkákat Szebényi Judit restaurátor készítette. Lásd erről: Szebényi Judit: Renaissance Stove Constructions. In: Magyar Restaurálás 1.1990.11-25. 10 Ennek előnye, hogy a kályha sérülésmentesen elbontható, áthelyezhető. minden esetben kiderült, hogy nem szakember készítette őket. Ezek között a legelképesztőbb megoldások is előfordulnak. Egy sokat publikált diósgyőri csempe méretét 10 cm-rel meghosszabbította a kiegészítője, mert az egyik töredéket rosszul gipszelte a helyére. Ugyanitt úgy került egy csempe kiegészítésre, hogy a kiemelkedő címerpajzs mögé csúsztatták be az oda nem illeszkedő töredéket. A rossz példa mondatja velünk, hogy a kiegészített részek felületét már nem kell valamilyen elütő anyaggal - például homokhintéssel - megkülönböztetni. Különösen ügyelni kell arra, hogy az eredeti részleteket nem szabad gipsszel lefedni vagy lefesteni, lakkozni. A kiegészített részek színezésére több jó megoldás kínálkozik. Ha szép a kiegészítés, akkor az elütő felületek is jól mutatnak, nem tűnnek zavarónak. Ennek ellenkezője is igaz, az alkalmazkodó színezés vagy a fényezett felületkezelés is szépen hat. Ezekre nem érdemes általánosító szabályt megfogalmazni. Nem szóltunk még a kiegészítésnek egy speciális formájáról, amikor a csempe mintázatát nem ismerjük pontosan, de a méretét tudjuk. Ekkor a csempe sima kiegészítése is jó eredményt hozhat, segít értelmezni az egykori csempét, a szemlélő képzeletére bízva a motívum továbbgondolását. Sabján Tibor muzeológus Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2000 Szentendre, Pf. 63 11 Egy visegrádi Zsigmond-kori kályha csempéit belső fémvázra helyezte el Tavas Imre restaurátor. A csempék hátrészét poliuretán habbal egészítették ki szögletes formájúra. 68
