Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)
Sabján Tibor: Kályhák és kályhacsempék restaurálási problémái
Az összeragasztott csempe legtöbbször csonka: kisebb darabjai vagy egész részei hiányoznak. Ha lehetséges a csempét rekonstruálni, majd kiegészíteni kell. A helyes rekonstrukció első lépése lehet a rajzi kiegészítés. Szimmetrikus csempéknél vagy motívumoknál a tengelyt vagy a tengelyeket kell először meghatározni, majd ezek mentén a meglévő motívumokat tükrözni. Legkönnyebben a négyzetes előlapú, két irányban szimmetrikus díszítésű csempéket lehet kiegészíteni (például gyakran ilyenek a négyzetes mérművek). Ezekből már egy negyed darab elegendő a teljes minta megfejtéséhez. Ha a csempe mérete nem következtethető ki a töredékekből, akkor egy hasonló darab támpontot adhat ehhez. Vigyáznunk kell, mert míg a kályha aljában a négyzetes csempék sokszor egyformák, addig a felső részben lévő téglalap alakú csempék mérete soronként változhat. Előfordul az is, hogy a négyzetes előlap hátoldalán körkörös simítások vannak. Ennek középpontja segít meghatározni, hogy a töredék hol helyezkedhetett el az egykori csempén. Gyakori, hogy a töredékes csempe más ásatásokból már előkerült, sokszor publikált, így megfejtése a szakirodalomban megtalálható. Az adott leletanyaghoz kapcsolódó szakirodalmat mindenképpen érdemes átolvasni, mert mások megfigyelései, felfedezései segíthetik és megkönnyíthetik a munkánkat. Ha a csempe ismert és publikált, akkor egy egészen kis darabja is elég lehet az azonosításához. Más kérdés az, hogy egy kis szilánknyi csempét nem szoktunk kiegészíteni teljes méretűvé. A rajzi rekonstrukció után történhet az eredeti darabok kiegészítése, amelyhez gipszet használnak. A gipsz jól köt a kerámia törésfelületeihez, de nagyobb terheléseket nem bír ki, letörik, ezért egyes restaurátorok nagyobb kiegészítéseknél szétbontják a kapcsolatokat és a pótlásokat erősebb ragasztóval rögzítik a kerámiához.7 Ha csak egy csempét kell kiegészíteni, akkor nem érdemes negatívot készíteni, hanem a gipszes kiegészítésbe faragják bele a csempe hiányzó részleteit. Több csempe kiegészítésénél már célszerű negatívot készíteni, amelyet szilikongumiból állítanak elő. Ennek előnye, hogy rugalmas, nem törik, a rajzolataiba beleilleszthetők az eredeti darabok, töredékek. A guminegatívnak gipszből tartót kell készíteni, amely megakadályozza, hogy a gipsz beöntésekor a negatív deformálódjon. Régebben fehér gipszet használtak a kiegészítésekhez, de újabban sokan pigmenttel kevernek bele, hogy a kiegészítés eleve színes legyen.8 A gipsz megkötése és száradása után következik a csempe színezése, amelyhez temperát használnak. Elvileg a festés sokféle lehet, a teljesen színhelyes festéstől a direkt elütő színezésig. Mindegyik megoldás elfogadható, ha nem ízléstelen és nem sérti a műtárgyakra vonatkozó írott és íratlan szabályokat. Sokan a kiegészített felületeket lakkal teszik fényessé, de a matt részletek sem hatnak zavaróan. Fontos szabály, hogy a kiegészített részek 7 Ennél az eljárásnál a későbbi szétbontás nehézkes, a ragasztót nehezen lehet eltávolítani a kerámiáról. Általában a 70-80 cm-es nagyságú csempéknél szokták (statikai okokból) alkalmazni. és határaik könnyen megállapíthatóak legyenek a csempék mázas előlapján és hátoldalán is. A gipszes kiegészítés előnye, hogy a későbbiek folyamán könnyen eltávolítható a csempéről, ha például újabb töredékek kerülnének elő. Ekkor a csempét vízbe áztatják és a kiegészítés finoman letörhető a kerámiáról. Másolati csempe készítése Nem tartozik szorosan a restaurálási munkákhoz, de a gyakorlatban előfordul, hogy a csempéket az eredeti töredékek alapján újból legyártják, a kályhával együtt rekonstruálják. Ilyenkor az egykori készítési fogásokat is tanulmányozni kell, hogy az eredeti csempék jellegét vissza tudjuk adni. A munkát célszerű keramikusra bízni, vagy keramikus bevonásával végezni. A jobb minőségű mai anyagok használatával vigyázni kell, mert a csempék mázazása és mérete túlzottan szabályos és precíz lesz, így a másolat nem adja vissza a korabeli esetlegességeket, méretbeli szabálytalanságokat és színváltozásokat. Az agyag zsugorodásából adódik, hogy az eredeti darabokról nem lehet egyszerűen negatívot levenni, mert a kész csempe kisebb lesz, mint az eredeti. Ilyenkor sajnos a zsugorodások rászámolásával kell új pozitívot vagy negatívot készíteni és segítségével gyártani a másolati csempéket. Az így előállított csempe fényesebb, csillogóbb lesz, mint a talajból előkerült eredeti, de patinásítása (földbe ásása, a máz lepattintása stb.) nem helyeselhető. A kályha rekonstrukciója Az egész kályha rekonstrukciója kényes feladat, mert az előkerült leletanyag csak nagyon ritkán teszi lehetővé, hogy a kályha külalakját a csempékből és a sártapasztásokból pontosan kiderítsük. Ha csak a kályha csempéi alapján készítünk rekonstrukciót, akkor tudomásul kell vennünk, hogy ez nem csak restaurátori kérdés, hanem annál jóval bonyolultabb: az adott kályha történeti, kultúrtörténeti és műszaki kérdéseivel is tisztában kell lennünk. Sajnos a szakirodalom ismerete sem elegendő, mert rengeteg rossz rajzi rekonstrukció jelent meg a régészeti irodalomban, amelyek még a statikai követelmények oldaláról sem állják meg a helyüket. Ezekből kiindulni nem szabad. Legjobb megoldás, ha a rekonstrukció tervezéséhez szakembert kérünk fel, aki elemzi a leletet és ha lehet, megtervezi a kályha külalakját és méreteit. A kályhákon sokszor csempézetlen részek is vannak, ilyen lehet a lábazat és a felső lezárás vagy kupola is. A rekonstrukció során gondolni kell a fűtési irányra is, amelynek a kályha helyzetére vannak kihatásai, még abban az esetben is, ha a kályhában nem fognak fűteni. A kályha felállítására többféle mód létezik, az egyik legegysze-8 A gipsz előre színezéséről megoszlanak a vélemények, vannak, akik idegenkednek tőle, és nem alkalmazzák ezt a lehetőséget. 67
